Mennyi idő alatt lehet megtanulni franciául Québecben?

A közelmúltban Kanada francia nyelvű tartománya, Québec igen szigorú nyelvtörvényt fogadott el: a bevándorlóknak hat hónapot adnak arra, hogy francia nyelven kommunikáljanak egészségügyi és közszolgálati problémáik intézésekor. A rendelkezés célja a francia nyelv védelme. Mások másra gyanakszanak, szerintük ez újabb kísérlet a Kanadából történő kiválás előkészítésére.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A XVII. század elején, 1608-ban Samuel de Champlain azzal a tudattal alapította meg Québec városát, hogy majd egy egész országot hoz létre, ahol az Észak-Amerikába kivándorolt franciák fognak élni. Törekvése nem valósult meg, hiszen négyszáz év után sem létezik Új-Franciaország. Viszont van Kanadán belül egy Québec nevű tartomány, ahol a francia a hivatalos nyelv, és amelynek területe nagyobb, mint az európai Franciaországé hozzáadva Nagy-Britanniát. 

Kanada összterületének a québeci tartomány csupán 15 százalékát teszi ki. Nyolc és fél millióan lakják ezt a hatalmas, 1 542 ezer négyzetkilométeres vidéket. A „franciánál is franciábbak” a qué­beciek, a kanadai társadalomban a különbözőségüket hangoztatva próbálják átadni hagyományaikat az új nemzedéknek. Csak ha Kanada többi részét és az Egyesült Államokat nézzük, akkor 350 millió angol anyanyelvű tengerében kell tartaniuk a francia kultúra frontját.

Ha az arányokat tekintjük, eleve halott ez a vállalkozás. A kisebbség hősies harca. Bár egyre nehezebb helyzetben, de eddig mégis sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy ők is feladják a francia nyelvhez való ragaszkodásukat. Most látták elérkezettnek az időt arra, hogy az év elején a québeci tartomány parlamentjében, ahol a Québec Jövőjéért Koalíció van többségben, kidolgozzák az 1977-ben született nyelvtörvény reformját. Végül májusban fogadták el. Ám ez a törvény feszültségeket váltott ki.

Az alkotók szerint mérsékelt szabályozás tele van jó szándékkal, hogy a messziről jöttek is bekapcsolódjanak a helyi közösség életébe, nem is értik, miért keresnek az ellenzők a kákán is csomót. 

A bírálók megítélése alapján viszont ennek a törvénynek hosszú távon súlyos következményei lesznek a tartomány gazdaságára. Kanada a liberális állam mintaképe, ez különösen érződik Québec viszonyában, ugyanis a tartomány a kilencvenes évek első felében kétszer is népszavazást tartott a Kandától történő különválásról. 

Az 1995-ös referendumon csak pár tizedszázaléknyival győztek a bentmaradáspártiak. A provinciák közül egyetlen kanadai tartományként Qué­bec maga határozhatja meg bevándorláspolitikáját. 

Az eddig uralkodó nyelvi szigor miatt Québecbe érkeznek az egyik legkevesebben. A betelepülők közül most még azok is meggondolják, hogy új életüket Québecben kezdjék meg, akik ide vágytak. Pedig a tartományban egyre nő a munkaerőhiány, a vállalkozók várnák a dolgos kezeket.

Mit határoz meg az új nyelvtörvény, amely még a réginél is szigorúbb? A 96. rendelet kimondja, hogy a bevándorlónak – ha nem francia ajkú – fél éven belül olyan szinten kell beszélnie franciául, hogy megértesse magát a közügyek, valamint az egészségügyi ellátások intézése során. „Ez úgy, ahogy van, lehetetlen – vágták rá a francia nyelvet oktatók. 

– Ez az idő legfeljebb arra elég, hogy valaki megtanuljon franciául helyesen rendelni egy sört, meg utána megtudakolja, hogy merre van a mellékhelyiség, nem pedig betegségekről értekezni.” A többségük szerint nem fél év, hanem öt év kell ahhoz, hogy valaki szabatos franciasággal elmondja az orvosának, mely testrészével mi a baja és hol fáj. A bürokratikus hivatali nyelvezet, ha lehet, még ennél is bonyolultabb. 

Bizony még a született franciák közül is sokaknak többször neki kell futnia egy önkormányzattól kapott levélnek, hogy megértsék annak tartalmát. Arról nem beszélve, hogy milyen életszakaszban jönnek ezek a kihívások.

A letelepülni vágyónak – különösen, ha családos – előbb lakást kell találnia, ez sem egyszerű feladat. Majd beíratnia a gyermekét az iskolába. Az sem árt, ha valami állás után néz, és mindemellett franciául kell tanulnia a belső szerveket és az adózási nyelvezetet. Egyszerűbb, ha kiírjuk a bejáratra: „Belépés csak frankofónoknak!”

Valószínűleg ez is volt a törvényalkotó szándéka. Azzal viszont nem számolt, hogy a vállalkozók zöme is másképp látja ezt a kérdést. Nekik munkaerőre lenne szükségük, mégpedig azonnal. Egy montreali étterem-tulajdonos fel nem fogja, miért kellene neki hosszú párbeszédet folytatnia a pakisztáni mosogatóval. 

Szavak nélkül is elmutogatja neki, hogy mi a munkája. A törvényalkotókat az mozgatta, hogy a nagyvárosokban egyre elterjedtebb, ha valamilyen szolgáltatást franciául akarsz igénybe venni Québecben, akkor azonnal megkapod a választ: „We dont speak French!” (Nem beszélünk franciául!) 

A törvény ezért elrendeli a 25 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál a francia nyelv használatát, ha a többség kéri. Jelenleg az a szokás, ha a tárgyaláson csupán egy angolul beszélő részt vesz, a frankofónok azonnal angolra váltanak.

Ám ezek az intézkedések csak a felszínt karcolják. A legnagyobb probléma, hogy még Qué­becben is hanyatlik a francia nyelv. Egy évekkel ezelőtt készült felmérés szerint a tartományban élők harminc százaléka angol anyanyelvű, őket követik 23 százalékkal a franciák. 

A helyzet azóta is csak rosszabodott: Kanada összlakosságából 1966-ban a francia nyelvűek aránya alig maradt el a harminc százaléktól. Ez a szám 2016-ban 23,2 százalék, rá öt évre alulról közelítette a 23 százalékot. Mi ennek az oka? Egyértelműen az, hogy a nagy népességrobbanás, a baby-boomer nemzedék ma már nyugdíjas korú. 

Az ő gyermekeik meg kevesebb gyermeket vállalnak. Ha máshogy nem megy, akkor a bevándorlással lehetne helyrebillenteni a számokat, de Québecnek az sem mindegy, hogy kik jönnek. Ha választani kell közülük, inkább a frankofónokat részesítik előnyben.

Nemcsak a nyelvi nehézségek, hanem még az időjárás is húzza a québecieket. A tartományban szárazföldi klíma uralkodik, ám annak sajátos válfaja, nagy hőmérséklet-különbséggel és nedves idővel. 

Gyakorlatilag csak három évszak van, a tavasz jó, ha két hétig tart. A nyár viszont harmincfokos. A legszebb évszak az ősz, amikor varázslatos színeket vesz fel a természet. Aztán jön a tél, ez is hideg, nemegyszer mínusz harmincfokos szél süvít, természetesen komoly havazással. Eső, hó, fagy, viharos szelek – ezek a québeci időjárás jellemzői. Ezt általában nem szeretik a főleg déli országokból érkező frankofónok, úgyhogy rövid itt-tartózkodás után máshol keresnek lakhelyet. 

A koronavírus-járvány után a québeci gazdaság gyorsan talpra állt. Az országban itt az egyik legalacsonyabb munkanélküliség, 4,5 százalékos.­ A hatalmas terület tobzódik a javakban: vidéken bármerre nézünk, erdőt látunk, a faipar virul, az ásványi kincsek bányászata is virágzik, aranyat, vasat, rézt, cinket és ritkafémeket rejt a föld. 

Québec hidroenergetikai nagyhatalom. De a modern iparágakban is otthon van, ilyen a mesterséges intelligencia, a gyógyszer- és repülőgépipar, a filmeknél a különleges effektek, a számítógépes játékok gyártása. 

Több modern iparág a munkaerőhiány miatt már visszafogja termelését. Az biztos, hogy ezen a problémán az új nyelvtörvény nem segít, sőt. A nagy kérdés az, hogy a tartomány miként tudná megőrizni francia jellegét úgy, hogy ne okozzon kárt a saját gazdaságának.

Borítókép: Québec (Fotó: Flickr)