Pécsett nyit rendházat a Nyolc Boldogság Közösség

Rendházat alapított Pécsen a Nyolc Boldogság Közösség. A szerzetesrend női ága az ifjúságpasztorációra helyezi a közeljövőben a hangsúlyt, ezért esett a választásuk a vidéki egyetemi városra, ahol már megkezdték az alapozást. A kezdeményezésről a rendház megbízott vezetője, Versegi Beáta Mária nővér, egyetemi adjunktus nyilatkozott lapunknak.

Fotó: Ambrus Marcsi

– A Nyolc Boldogság Közösség francia alapítású, a szerzetesrend öt földrészen van jelen. Magyarországon mióta van rendházuk?
– Magyarországra 1988-ban, a rendszerváltozás előtt érkezett meg a rend, így kezdetben illegalitásban működött. A közösséget Paskai László­ bíboros úr fogadta be, aki az akkor még lakatlan péliföldszentkereszti szalézi kolostort bocsátotta a fiatalok rendelkezésére, kísérőként Barsi Balázs atyát és Balás Béla bajóti plébánost, a későbbi kaposvári püspököt rendelte melléjük. 

A közösségi tagok a helyi téeszben kaptak munkát, de elkezdhették élni a liturgikus és közösségi életet. A franciaországi alapítás 1973-ban történt. Érdekessége volt, hogy ökumenikus közösségként indult, amelyben családok és egyedülállók egy­aránt helyet kaptak. Ott Albi érseke, Robert Coffy volt az, aki befogadta a közösséget a katolikus egyházba. A nyolcvanas években már több európai országban volt jelen alapítóként a Nyolc Boldogság Közösség.
– Felföldi László pécsi megyés püspök kezdeményezésére a közösség három nővére Pécsre költözik. Miért tartották szükségesnek új rendház alapítását?
– Közösségi tervezésben időnként meghatározunk bizonyos prioritásokat. Kijelöljük, mi az, aminek rövid, közép- és hosszú távon nagyobb fontosságot kell kapnia. Amíg ez elválik, sokat beszélgetünk róla. 

Ennek az együtt gondolkodásnak a gyümölcseként fogalmazódott meg, hogy az előttünk álló időszakban a befogadásra, a misszióra szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni. Számunkra elsődleges, hogy megnyissuk közösségi életünket, és ennek gazdagságából részesítsük azokat, akik Istent keresik. 

Szeretnénk még jobban megerősíteni az 1990 óta létező homokkomáromi lelkigyakorlatos házunkat, azért is, hogy az említett befogadó programjaink, céljaink határozottabban érvényesüljenek. Emellett szólított bennünket az egyetemi város is, ahol fiatalok élnek, és a kérdés, hogy miként tudnánk az ő élethivatásukban támogatóként jelen lenni. 

Egyre jobban körvonalazódott, mennyire jó lenne, ha a homokkomáromi házunk és a vidéki fiatalok támogatása szinkronban tudna működni. Felderengett, hogy az egyetemi város Pécs is lehetne. Végül a püspök atya jövőt építő szándéka és a mi közösségi reflexiós útkeresésünk ezen a csomóponton találkozott. Leültünk tárgyalni, és ma ott tartunk, hogy költözködünk.
– Ki az a három nővér, aki vállalkozott a pécsi küldetésre?
– Mikovics Krisztina nővér, aki Kecskeméten szolgált, Valter Margit nővér, aki az egyik franciaországi házunkból tér vissza, és jómagam. Keletről, északról és nyugatról indulunk dél felé. 

Krisztina és Margit nővér eddig is ifjúságpasztorációval, hitoktatással foglalkozott, én a felnőttképzésben dolgozom. Nem a semmibe megyünk, nem úgy kell elképzelni, hogy megérkezik Pécsre a három „megváltó” nővér. Egy élettel teli, működő egyházi valóságba kapcsolódunk be.

– Mi lesz Pécsett a missziójuk?
– Szolgálatunk középpontjába az egyetemisták támogatása, képzése kerül, és a felnőttképzésbe, felnőttoktatásba fogunk fokozatosan bekapcsolódni. Talán ennél is fontosabb, hogy imádkozó közösségként jelen legyünk, nyitott imaestjeinken, zsolozsmáinkon bárkit szívesen látunk.
– Elegendő lesz három nővér a célok eléréséhez, a pécsi szolgálathoz?
– Attól függ, milyen szempontból. Azt szoktam mondani, hogy a nullához képest az egy nem eggyel több, hanem más minőség. Három személy már közösségnek számít, ima-, testvéri és alkotóközösségnek, hiszen mi, Isten teremtményei közösségben tudunk igazán kibontakozni, túllépni önmagunkon. 

A feladat, a kihívás viszont nem háromemberes. Nem is csak magunkra számítunk, hiszen közösségünkhöz laikusok, családok, egyedülállók is tartozhatnak. A vágyunk az, hogy közösséget építsünk, és reménykedünk abban, hogy a küldetésünkhöz világiak is csatlakozni fognak. A missziónk abból a minőségből fakad, amelyet mi a testvéri életben és az imádságban megélünk. Mi olyan isteni és testvéri kapcsolatot ajánlunk, amely gyógyító és építő. 

Nyilván sok aktivitás is vár ránk, de ennél nagyobb üzenetet hordoz az istenkapcsolatból fakadó minőség, amellyel kilépünk a világba, és amelybe másokat is meghívunk.
– Akik szeretnének csatlakozni, azoknak milyen feltételeknek kell megfelelniük?
– A közösség tagjai felnőtt katolikus személyek lehetnek, akik már jártasak a rendszeres szentségi életben. Nekik először is velünk kell felvenniük a kapcsolatot. Tevékenységeinken viszont minden jóakaratú embernek lehetősége van részt venni. Nyári közösségépítő programjaink is elkezdődtek. 

Július 6–10. között a Tábor Hegyi Napokra vártuk a fiatalokat, a már kevésbé fiatalokat és a családosokat. A veszprémi Betánia Napokra, július 29-re, egy hétvégére számítunk rájuk. A pécsi alkalmak ősszel kezdődnek. Október 8-án lesz az első nyilvános imaestünk, amelynek a Rózsaeső címet adtuk.

Borítókép: Versegi Beáta (Fotó: Ambrus Marcsi)