Két évvel ezelőtti vihar is segítette, hogy jövő év végéig megújul a gödi Huzella Kert

Kívülről olyan látványt nyújt a liget, mint amihez több mint két évtizede nem nyúltak. Belülről is. Ahogy mondani szokták, az egykor szebb napokat megért gödi Huzella Kertre ­rá­fér az alapos megújítás. A 2000 óta tartó tetszhalottállapotnak vége, a fejlesztés elkezdődött.

Az ellenben bizonyos, hogy gróf Széchenyi Ödön 1865 áprilisában vásárolta meg a területet egy pesti bejegyzésű belga banktól. 

A legnagyobb magyar, Széchenyi István száz éve, 1922-ben elhunyt kisebbik fia egyebek mellett arról ismert, hogy ő szervezte meg a magyar tűzoltóságot. Miután a gróf 1874 telén Törökországba költözött – ahol felállította a török tűzoltóságot, amiért tábornoki rangot és pasa címet kapott, ahogy erről ezeken a hasábokon bőven beszámoltunk –, a birtokot Arany János fia, Arany László vásárolta meg. 1892-ben az ingatlan Huzella Elekhez került, akinek fia, Huzella Tivadar professzor hozta létre az Alsógödi Biológiai Kutatóállomást 1930-ban hazai és külföldi támogatással. 1939-ben ebben a kertben látta vendégül az Anatómiai Világkongresszusra érkező hazai és külföldi kutatókat. Helyi legendák szerint a második világháborút követő államosítások közeledtével ­Huzella Tivadar professzor azzal a kikötéssel ajándékozta az ELTE-nek a telket, hogy kizárólag tudományos kutatómunkát folytathatnak itt. (A professzor 1950. július 11-én halt meg, családja a villa parkjában temette el őt.)
A kert fenntartója 1951 óta az ELTE, de nem egyedül használta. 1959-ben felépült a Magyar Tudományos Akadémia Duna-kutató állomása. Az 1960-as évek elején a villa tornyát lebontották, az épületet pedig átépítették, minden korábbi díszétől megfosztották. Az egykori igényességből semmi sem maradt. A villa tetőszerkezete hiá­nyos, a vakolat mállik, az ablakok üvegesért kiáltanak. Egy másik egykori használó felett is elszállt az idő. Az 5,1 hektár egy részét a Magyar Honvédelmi Szövetség használta lőtérként. 

A szövetség eltűnt, az általa birtokolt terület a helyi jelentőségű természetvédelmi terület része lett.

Az ELTE Természettudományi Karának hallgatói egészen 2000-ig jártak a gödi laboratóriumokba gyakorlati képzésre. Először a növényszövet-fejlődéstani részleg kapott itt helyet, majd az 1970-es években került ide az immunológia és a magatartás-genetikai osztály. Az Etológia Tanszék elődje 1973-ban alakult meg Magatartás-­genetikai Laboratórium néven. Az etológusok egy Vietnamban élő faj, az akváriumban is könnyen tartható paradicsomhal elemi viselkedésformáinak genetikai hátterét vizsgálták, s jutottak el később a kutyák vizsgálatához. A tanszékek beköltöztek az új lágymányosi campusra, a Duna-kutató pedig 2014-ben költözött el. A park kiürült.
A terület gondozását 2011-ben vette át a Füvészkert, akkor fogalmazták meg az első elképzeléseket, terveket a kert rendezésére és átalakítására, idén pedig neki is kezdtek a munkáknak. A 2023. december végéig tartó fejlesztések részeként a használaton kívüli, romos épületeket elbontják, így növelve a kert területét. A terület úthálózatát felújítják, a porta mellett fogadóépületet alakítanak ki. A régen Bagoly tanodaként működő faház megújul. A régi, harminc méter magas kéményből virtuális kilátó lesz, amelynek tetejéről kamerák segítségével az egész környék panorámája láthatóvá válik. A Füveskert egy meglévő épületnek adna új funkciót és a látogatók számára lehetőséget, hogy a helyben termesztett gyógynövényekből saját készítésű termékeket, egyebek mellett krémeket, szappanokat készítsenek. A fejlesztésre mintegy 270 millió forintos támogatást kapott a Huzella Kert.

A néhány hete újranyitott ligetben kialakított Békaliliom tanösvényt végigjárva a hely természeti értékeit ismerheti meg a látogató. 

Az őshonos értékek mellett sok a nem őshonos faj. Kiirthatatlanok, átveszik az ősi flóra helyét. A parlagfű, az akác, és hosszan sorolhatók a nem idevaló növények. Ha pusztulnak, nem sírnak miattuk. Helyükre olyan fajokat keresnek, amelyek a változó klimatikus viszonyok mellett évtizedeken át zöldellhetnek a gödi Duna-parton.

Japán szugifenyő és vízi aggófű

A gyűjtemény jellemzően mérsékelt övi fajokból áll, amelyben magas az örökzöldek aránya. Ilyen a tengerparti mamutfenyő, a nevadai vagy Piute-ciprus, a San Pedro Martir-ciprus, a szantakruzi zöld ciprus és a japán szugifenyő. Látványos, szép példányokkal van jelen a lombhullató mocsárciprus és a páfrányfenyő. Említésre érdemesek a perzsafák, illetve a berkenyefajok. A kertben a védett fajokat fás- és lágyszárúak egyaránt képviselik, erre példa a lisztes berkenye, a bugás sás, a Teleki-virág, a vízi aggófű, a babér- és a farkasboroszlán. A Duna menti árterekre jellemző fajok közül egyesek, mint a nyári tőzike, a természetes növénytakaró elemeként vannak jelen.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)