Terhelt múlt, ingatag jelen a Brit Nemzetközösségben

A II. Erzsébet halálát követően közzétett részvétnyilvánítások szinte mind kiemelték, a királynő az állandóságot testesítette meg. Ez az állandóság – bár eddig is rengeteg repedés látszott rajta – a Nemzetközösség esetében már biztosan nem tér vissza. Tagállamai többnyire egykor a brit birodalom teljes fennhatósága alá tartoztak, az utóbbi mintegy száz évben pedig annak a birodalomnak a romjain, politikai és gazdasági okokból emelt nemzetközi együttműködési szervezetben képviseltetik magukat.

The Britain national flag flies half-mast at Buckingham Palace in London on September 12, 2022, following the death of Queen Elizabeth II on September 8. - The state funeral for Queen Elizabeth II will be held at Westminster Abbey in London at 11:00 am (1000 GMT) on Monday September 19. (Photo by SEBASTIEN BOZON / AFP) Fotó: AFP

A Nemzetközösség legutóbbi nagy eseménye a Nemzetközösség ruandai csúcstalálkozója volt júniusban, ahol Károly – még hercegként – elmondta, nem fog a folyamatok útjába állni.

A Nemzetközösség tagjai olyan országok is, amelyeknek családommal alkotmányos kötődései vannak; néhány közülük továbbra is fenntartja ezeket. De egyre több az olyan tag is, amelyeknek semmilyen [kapcsolatuk nincs a királyi családdal] […] Újra szeretném hangsúlyozni, ahogyan eddig is tettem, hogy minden tagállam alkotmányos berendezkedése, legyen bár köztársaság vagy monarchia, tisztán a saját választása ezen országoknak

– mondta Károly. Ezen a hozzáálláson – melyet egyébként Vilmos herceg is sugallt a fent idézett karibi körútja során – II. Erzsébet halálát követő gyászbeszédében valamennyire enyhített III. Károly. Utalva a Nemzetközösségre elmondta,

bárhol is éljetek az Egyesült Királyságban, vagy a világban a többi [nemzetközösségi] területen, és bármilyen is legyen a hátteretek vagy világképetek, arra fogok törekedni, hogy hűséggel, tisztelettel és szeretettel szolgáljalak titeket, ahogyan tettem eddigi életem során is.

A fenti ünnepélyes ígéretek és a megható beszéd úgy tűnik, kevésnek bizonyultak: felerősödtek a monarchiaellenes hangok a korábbi brit gyarmatokon.

A brexit következményei

A nemzetközösségi monarchiák – azaz a Nemzetközösség azon tagjai, amelyek a brit uralkodót saját államfőjükként ismerik el – jövője tehát meglehetősen borús. Jamaica már bejelentette szándékát, hogy elhagyja a királysági berendezkedést – Barbados ezt már meg is tette –, illetve Belize alkotmányos és politikai reformokért felelős minisztere, Henry Charles Usher is úgy fogalmazott az ország parlamentjében márciusban, hogy „talán itt az idő Belize számára, hogy saját függetlenségének teljes elérése érdekében lépéseket tegyen. De erről a népnek kell döntenie.” Antigua és Barbuda miniszterelnöke, Gaston Browne is elmondta, a következő három évben szintén népszavazáson döntenék el a kérdést:

Nincs semmilyen ellenérzés vagy véleménykülönbség Antigua és Barbuda, illetve a monarchia között; mind­össze a függetlenség elérését szeretnénk lezárni.

Nagy, a világgazdaságban fontosabb szerepet betöltő államok is fontolgatják a váltást: Új-Zéland miniszterelnöke nem rövid időtávon, de még „saját életében” elképzelhetőnek tartja a változtatást. Ausztrália már megkezdte az előkészületeket: júniusban az ügyben felelős minisztert neveztek ki. A Nemzetközösség hagyományos, történelmi jellegét tehát idővel nagy valószínűséggel elveszíti: államközi szervezet lehet belőle, jelentős alkotmányos kapcsolatok nélkül. Jelen állapotában azonban erre biztosan nem lesz képes.

Az átalakítások szükségességét már a brexit következményei is szemléletesen érzékeltetik. Az akkori brit vezetés nagy lendülettel vágott bele a nemzetközösségi kapcsolatok felfuttatásába; a konzervatív kormányzat ilyen irányú törekvéseit sokan fanyarul Birodalom 2.0 (Empire 2.0) néven illették. Boris Johnson miniszterelnöksége során lelkesen beszélt a kapcsolatok megújításáról és dinamizálásáról, a Nemzetközösségen belüli piacon folyó nemzetközi gazdasági és kereskedelmi lehetőségekről.

Ugyanakkor a brit külkapcsolatokkal foglalkozó szakértők – például a London School of Economics (LSE) egyetem kutatói – szkeptikusak a szervezet jelenlegi képességeivel kapcsolatban. Kiemelik, hogy jelentős átalakításokra lenne szükség ahhoz, hogy biztonsági és kereskedelmi mechanizmusokat lehessen beindítani, ilyen tárgyú megállapodásokat kötni, illetve a szervezet célrendszerének fontos kérdésköreit – ilyen például a gazdaság, fenntartható fejlődés, jó kormányzás, óceánok és természeti erőforrások védelme területe – hatékonyan megvitatni. Bénító problémát jelentenek a szerény erőforrások is. További észrevétel az LSE részéről, hogy a szervezet nem működik hatékonyan, illetve nem elszámoltatható saját tevékenységében. Ennek megfelelően a Nemzetközösségi Titkárság – mely a szervezet főszerve – komoly átalakításokra szorul. Megjegyzendő azonban, hogy nemzetközi szervezetek átalakítása (ahogyan azt az Európai Unió példája is mutatja) rendkívül bonyolult és hosszadalmas folyamat.

A reformok mellett a Nemzetközösség hatékony és konstruktív működése érdekében életbe vágó feladat lenne Nagy-Britanniának szembenéznie a múlttal. A rabszolgatartás, a gyarmati vezetők helyiekkel szembeni szélsőséges kegyetlenkedései, a gyarmatok kizsákmányolása mind olyan sérelmek, melyeket valahogyan fel kellene oldani a szervezet vonatkozó tagjaival.

Az eljelentéktelenedés veszélye

A tagság a változó alkotmányos berendezkedés mellett pedig nemhogy nem csökken, de növekszik; érdekes módon a frankofón világhoz tartozott – tehát sem történelmileg, sem szoros értelemben véve kulturálisan nem kapcsolódó – Mozambik és Ruanda kérte a felvételét a szervezetbe. Ez alapján könnyen lehet, hogy a szervezet egy jól irányzott és jó hangsúlyokkal levezényelt jelentős átalakítást követően kompetens nemzetközi szereplő lehet.

Ha azonban a megújulás nem sikerül, elképzelhető, hogy teljesen eljelentéktelenedik a tömb. Philip Murphy, a University of London egyetem brit és nemzetközösségi történelemmel foglalkozó professzora a Reutersnek nyilatkozva úgy fogalmazott,

szerintem azért még eltántorog majd [a Nemzetközösség]. Nem látom az akaratot arra, hogy beszántsák, és azt végképp nem, hogy kinek lenne arra jogosultsága. Úgy gondolom, a valódi veszély az, hogy fokozatosan egyre kisebb befolyása lesz, és a saját polgárai számára is egyre kevésbé lesz fontos és érdekes.

Borítókép: Brit nemzeti zászló félárbócon a Buckingham-palotán. Bénító problémát jelentenek a szerény erőforrások is (Fotó: AFP/Sebastien Bozon)