
Nigériában most azt rótták fel a briteknek, hogy az 1967–1970-ig dúló polgárháborúban aktívan támogatták a nigériai kormányt. Miután az ország 1960-ban független lett, egy ibo származású katonatiszt vezetésével a keleti részek Biafrai Köztársaság néven megpróbáltak elszakadni, ám végül – a brit segítségnek is köszönhetően – felülkerekedtek rajtuk. Az úgynevezett biafrai háború – főként az éhínség miatt – nagyjából egymillió életet követelt.
Ha valaki azt várja tőlem, hogy megvetésen kívül mást is érezzek az uralkodó iránt, aki irányította a kormányt, amely támogatta a népirtást, amely a fél családomat is lemészárolta és kitelepítette [...] hát az álmodozzon csak
– fakadt ki például a közösségi médiában Uju Anya, egy nigériai–amerikai egyetemi kutató. Fiókjában megosztott egy olyan bejegyzést is, ami II. Erzsébet konkrét felelősségét kéri számon a függetlenségi törekvések elfojtásában.
– Nem gyászolunk II. Erzsébet miatt, mert a halála számunkra emlékeztet egész Afrika és országunk egy nagyon tragikus időszakára – szögezte le közleményében az egyik dél-afrikai szélsőbaloldali párt. Hasonló hangnemben a zimbabwei függetlenségi veteránok szakszervezete is világossá tette, hogy „nincs semmi okuk gyászolni az elhunytat”.
Borítókép: II. Erzsébet látogatása Nigériában 2003-ban (Fotó: AFP/pool/Ben Curtis)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!