Afrikában nem gyászolja mindenki II. Erzsébetet

Sokan emlékeztettek a britek és az uralkodó felelősségére a gyarmatosításban.

(FILES) In this file photo taken on December 6, 2003 Britain's Queen Elizabeth II is escorted by Nigerian President Olusegun Obasanjo, as she prepares to leave Abuja airport in Nigeria, at the end of her visit to the West-African nation. - The queen travelled to more than 100 countries since 1952 -- another record for a British monarch -- and made more than 150 visits to Commonwealth nations. She went to Canada 22 times -- more than any other country. The queen became head of the Commonwealth of Nations, a group largely made up of former British Empire territories that spans six continents, after her accession to the throne in 1952. Many of the bloc's 56 member countries won their independence during her reign as decolonisation movements gained ground throughout Africa and Asia, including some nations with raw memories of colonial rule. But Elizabeth II's death on September 8, 2022 inevitably raised questions about whether bonds forcibly formed by colonisation and sustained by the diminutive monarch's charisma can endure. (Photo by BEN CURTIS / POOL / AFP) Fotó: BEN CURTIS / POOL / AFP

Miközben a legfelsőbb politikai szinteken Afrikában is részvéttel reagáltak II. Erzsébet királynő halálára, a közbeszédben már korántsem gyászol mindenki. Felerősödtek viszont azok a hangok, melyek a britek gyarmatosításban játszott szerepére emlékeztetnek, rámutatva az uralkodó felelősségére is.

Érdekesség, hogy II. Erzsébet uralkodása is lényegében Afrikában kezdődött: 1952-ben, tehát mindössze 25 esztendősen, akkor még hercegnőként éppen Kenyában kapta a lesújtó hírt, hogy apja, VI. György király elhunyt.

Ugyanebben az évben robbant ki Kenyában az úgynevezett Mau Mau-felkelés, a véres függetlenségi háború a brit uralom és földbirtokosok ellen, amely legalább tízezer életet követelt. Az egészen 1960-ig tomboló lázadásról hetven év távlatából már tudjuk, hogy a brit csapatok kőkeményen léptek fel, olykor a civil lakosságot sem kímélték, illetve a legújabb bizonyítékok alapján rendszerszerűen kínoztak és telepítettek táborokba egész népcsoportokat.

Visszatérés Kenyába, már királynőként. Fotó: PA Images via Reuters Connect

Miközben a Nagy-Britanniával ápolt kapcsolatok hasznosak voltak, nehéz elfelejteni a múlt atrocitásait

– vont mérleget II. Erzsébet felemás örökségéről a The Daily Nation angol nyelvű kenyai napilap. Szerkesztőségi véleménycikkükben rámutatnak, hogy a britek egyrészt brutálisan elnyomták a kenyaiakat saját országukban, másrészt viszont a függetlenség kikiáltása után sokat tettek a gazdasági fellendülésért.

Elfoglalták a földemet, ami születésemnél fogva engem illetett

– panaszolta egy kenyai a Reuters hírügynökségnek, felidézve, hogy a brit katonák táborba zárták, megverték és éheztették.

– Ha a királynő bocsánatot kért volna a rabszolgaságért, a gyarmatosításért és neokolonimzusért, és sürgette volna, hogy ajánljanak fel kártérítést a nevükben kioltott életek millióiért, akkor talán rosszul érezném magam. De kenyaiként, semmit nem érzek. Abszurd az egész cirkusz – háborgott Twitterén Mukoma Wa Ngugi kenyai író is.

Kenya brit megszállása egyébként egészen a XIX. századig nyúlik vissza – ennek a korszaknak az emlékét őrzi például a királynőről elnevezett Viktória-tó –, de hivatalosan csak 1920-ban lett gyarmat és 1963-ban nyerte el függetlenségét.

Felvezetés a nairobi repülőtérről. Fotó: PA Images via Reuters Connect

Nigériában most azt rótták fel a briteknek, hogy az 1967–1970-ig dúló polgárháborúban aktívan támogatták a nigériai kormányt. Miután az ország 1960-ban független lett, egy ibo származású katonatiszt vezetésével a keleti részek Biafrai Köztársaság néven megpróbáltak elszakadni, ám végül – a brit segítségnek is köszönhetően – felülkerekedtek rajtuk. Az úgynevezett biafrai háború – főként az éhínség miatt – nagyjából egymillió életet követelt.

Ha valaki azt várja tőlem, hogy megvetésen kívül mást is érezzek az uralkodó iránt, aki irányította a kormányt, amely támogatta a népirtást, amely a fél családomat is lemészárolta és kitelepítette [...] hát az álmodozzon csak

– fakadt ki például a közösségi médiában Uju Anya, egy nigériai–amerikai egyetemi kutató. Fiókjában megosztott egy olyan bejegyzést is, ami II. Erzsébet konkrét felelősségét kéri számon a függetlenségi törekvések elfojtásában.

– Nem gyászolunk II. Erzsébet miatt, mert a halála számunkra emlékeztet egész Afrika és országunk egy nagyon tragikus időszakára – szögezte le közleményében az egyik dél-afrikai szélsőbaloldali párt. Hasonló hangnemben a zimbabwei függetlenségi veteránok szakszervezete is világossá tette, hogy „nincs semmi okuk gyászolni az elhunytat”.

Borítókép: II. Erzsébet látogatása Nigériában 2003-ban (Fotó: AFP/pool/Ben Curtis)