Az észak-lengyelországi kikötővárostól, Gdansktól körülbelül egy óra autóút Malbork városa. A Nogat folyó partján fekvő településhez közeledve egyből szemet szúr a vörös téglából emelt hatalmas vár.
Nem csoda, hogy 1997-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, hiszen ez a világ legnagyobb alapterületű téglából épített erődítménye.
Falai között idegenvezetők vagy többnyelvű audioguide készülékek kalauzolják végig a látogatókat. A kijelölt útvonal már a falon kívül, az úgynevezett Von Plauen-sáncnál kezdődik, bemutatva a bonyolult védelmi rendszert. A várárkok mellett haladva, átkelve egy hídon jutunk a középső várba. Az itt található épületekben megismerhetjük a Német Lovagrend és a későbbi korok történetét.
Az egyházi-katonai lovagrendet 1190-ben a Szentföldön alapították német polgárok azzal a céllal, hogy ellássák a sebesülteket a harmadik keresztes hadjárat idején. A lovagok rövid ideig Magyarország területén is letelepedtek, miután II. András király 1211-ben magához hívta őket, hogy segítsenek visszaverni a kunok támadásait. Önállósodási törekvéseik miatt hamar elűzték innen őket, azonban nem kellett sokat várniuk arra, hogy új helyen kínáljanak számukra letelepedési lehetőséget. Konrád lengyel fejedelem 1226-ban kérte a segítségüket a pogány porosz törzsek ellen.
A malborki vár építését már a XIII. században megkezdte a Német Lovagrend, hogy ide helyezzék át a székhelyüket.
Hódításainak köszönhetően egyre erősödött a rend, és a megszerzett területeken kívül egyre többre tartott igényt, amit a lengyel fejedelmek nem néztek jó szemmel. A feszültség azt követően éleződött ki, hogy az 1386-ban létrejött lengyel–litván unió megváltoztatta a térség erőviszonyait. A területi és politikai viták végül fegyveres konfliktushoz, az 1409–1411 közti háborúhoz vezettek. Az egyesült lengyel–litván erők 1410-ben, a híres grünwaldi csatában mértek vereséget a Német Lovagrendre. Ám a meggyengült keresztesek hatalmát csak később, a 13 éves háborúban (1454–1466) törte meg véglegesen Lengyelország.
