Érdekesség, hogy ugyan Malbork várát is ostromolták a lengyelek, de soha nem tudták bevenni. Úgy került aztán mégis a kezükre, hogy a lovagrend eladta nekik, mivel már nem tudta megfizetni a várat védő zsoldosokat. Az erődítmény egészen a XVIII. századig a lengyel királyok rezidenciájaként szolgált. Ezt követően Lengyelországot három részre osztották, és Malbork Poroszország fennhatósága alá került. A vár kalandos sorsa itt sem ért véget, az első világháború után a várossal együtt Németország részévé vált, majd 1933-ban kitűzték a falakra a Harmadik Birodalom zászlaját.
Az erődöt történelmének különböző korszakai alatt folyamatosan bővítették, átépítették, ám a második világháború ezt az épületet sem kímélte meg.
A szovjet csapatok Malbork belvárosának mintegy nyolcvan százalékát lerombolták, jelentős károkat okozva a várban is. Az újjáépítésnek köszönhetően betekintést nyerhetünk abba, hogyan éltek itt a különböző korok nagyjai. A gótikus építészet stílusjegyeit megőrizve szemet gyönyörködtető látvány a vár legtágasabb helyisége, a Nagy Refektórium. A legyezőboltozatos, csúcsíves ablakokkal megvilágított terem méltán szolgált a nagymesterek gyűléseinek, majd később a lengyel királyok ünnepeinek helyszínéül.
A Német Lovagrend a XIII. században, észak-lengyelországi terjeszkedését követően megalapította saját államát. A hatalmas terület megtartása szigorú ellenőrzést kívánt, ezért a lovagok a régió szinte minden fontos településén erődöt építettek, amelyek közül ma tizenkettő látogatható. A várakat egymástól legfeljebb harminc kilométerre építették, hogy kényelmesen, egynapi lovaglással eljuthassanak egyikből a másikba. Az országutakon autózva ma már szerencsére ennél is gyorsabban bejárhatjuk a Német Lovagrend egykori bástyáit.
Többségüket folyók, illetve tavak mellé építették, fokozva ezzel a védelmüket. Ostróda várát a Drwecki-tó és a Drweca folyó zárja közre. A malborkihoz hasonlóan ezt az épületet is rekonstruálták, hiszen a második világháború pusztításai Ostródát sem kímélték. A szovjet csapatok a város mintegy kilencven százalékát felégették.
Az 1980-az években helyreállított erőd felidézi, hogyan nézhetett ki középkori elődje.
A vörös téglás falak nemcsak a lovagrend emlékét őrzik, hanem Napóleon francia császárét is, aki itt pihente ki fáradalmait 1807-ben, az Orosz Birodalom és a Porosz Királyság ellen vívott eylaui csatája után. Míg napjainkban turisták tömegeit vonzza a gótikus erőd, Napóleont nem igazán nyűgözte le Ostróda vára. A korzikai császár ugyanis nem tudott hozzászokni az északi éghajlathoz. „Egy hete nem cseréltem cipőt, mert még az öltözködéshez is túl hideg van” – panaszolta feleségének, Joséphine-nek az ostródai várból küldött levelében.
A turisták is inkább nyáron látogatnak Ostródára. A koronavírus-járvány a mai napig hatással van az idegenforgalmunkra, de általában rengetegen jönnek ide, leginkább Németországból, illetve Lengyelország más részeiről. A Német Lovagrend örökségét is kezdik felfedezni az emberek, de nemcsak a várak csábítják ide őket, az itteni tavak és erdők is kellemes kikapcsolódást nyújtanak, távol a nagyvárosok zajától
– mondja Dominik, a környék gótikus várainak idegenvezetője, hozzátéve, hogy magyar csoportokat még sosem kalauzolt a régióban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!