Fegyverkezik a világ

A nemzetközi biztonsági rend átalakulása miatt a világ országai újra fegyverkezésbe kezdtek. Az Egyesült Államok még mindig élen jár a fegyvereladásokban, az orosz védelmi ipar megszenvedi a nyugati büntetőintézkedéseket. Peking nevető harmadikként kerülhet ki a nagyhatalmi ­versengésből. Becslések szerint a globális fegyverpiac mintegy hét százalékkal nőhet 2022-ben.

SCIENCE-TECHNOLOGY/SOUTH-KOREA Fotó: Chris Jung Forrás: Reuters

Habár a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) legfrissebb adatai alapján 2017 és 2021 között majdnem öt százalékkal esett vissza a nemzetközi fegyverkereskedelem a 2012–2016-os adatokhoz képest, az ukrajnai háború kirobbanása, valamint a nemzetközi biztonsági rend ebből is adódó átalakulása miatt az elkövetkező időszakban erőteljes fegyverkezésbe foghatnak a világ országai, a globális fegyverpiac mintegy hét százalékkal nőhet 2022-ben. A SIPRI statisztikái alapján az elmúlt öt évben folyamatosan növekedett az európai államokba érkező fegyverek, hadi eszközök száma, ezzel pedig a kontinens a globális fegyverkereskedelem tizenhárom százalékát tette ki a vizsgált időszakban. Oroszország ukrajnai invázióját követően az európai országok szinte mindegyike a védelmi kiadások növelését tűzte ki célul, Lengyelországtól kezdve a balti államokon át egészen Németországig. – Az Oroszországgal folytatott kapcsolatok súlyos romlása fontos mozgatórugója az európai fegyverbehozatal emelkedésének, különösen igaz ez azokra az államokra, melyeknek hazai védelmi ipara nem tudja teljesíteni a hadsereg igényeit – fogalmazott Pieter D. Wezeman, a SIPRI intézet vezető kutatója.

Amerikai sikerek Ukrajnában

Európán kívül az ázsiai és csendes-óceáni térség államai is élen járnak a fegyverkezésben: a világ tíz legnagyobb fegyverimportőréből hat ország – Kína, Ausztrália, Dél-Korea, Pakisztán, India, valamint Japán – itt található. Ezzel szemben az elmúlt évek drasztikus emelkedését követően a Közel-Keleten, valamint Afrikában is mérséklődtek – vagy legalábbis kiegyenlítődtek – az importtendenciák. A SIPRI adatai szerint az elmúlt öt évben a fegyvereladások közel 39 százaléka köthető az Egyesült Államokhoz. Ez egyáltalán nem meglepő tény, tekintve, hogy 2022-ben a világ tíz legnagyobb hadiipari vállalatának rangsorában az első öt helyet mind amerikai cégek foglalták el. A világ vezető védelmi ipari vállalata, az amerikai Lockheed Martin 2021-ben több mint 64 milliárd dollár bevételre tett szert.

A Forbes magazin cikke szerint Washington fegyverexportpiaca 2022-re legalább 103 országra bővült, az amerikai hadi eszközök legnagyobb felvásárlója pedig Szaúd-Arábia volt. Az Egyesült Államok 2016–2020 között egyébként a közel-keleti régióba szállította a legtöbb fegyvert, eladásainak 46,7 százalékát tették ki a térség államai, ezt követte a csendes-óceáni régió, valamint Európa.

A fegyverexport-statisztikák nem csak a konkrét fegyvereladásokból tevődnek össze, a Washington által nyújtott logisztikai, kiképzési, karbantartási szolgáltatások is idetartoznak. Joe Biden amerikai elnök egyébként választási kampányában éppen arra tett ígéretet, hogy a Trump-adminisztrációval ellentétben elnöksége alatt az emberi jogokat tiszteletben nem tartó országok irányába csökkentik a fegyvereladásokat. Ezzel szemben Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és több öböl menti állam még mindig az Egyesült Államok kiemelt fegyverkereskedelmi partnere a régióban.

A térség azért is fontos Washington számára, mivel itt is egyre inkább fokozódik a kínai jelenlét, a nagyhatalmak között egyensúlyozó államok pedig nem ódzkodnak attól, hogy Pekinggel is üzleteljenek. Ezt jól mutatja az is, hogy Abu-Dzabi kihátrált a Washingtonnal kötött, F–35-ös ötödik generációs vadászgépek beszerzéséről szóló megállapodás mögül, többek közt az Egyesült Államok kínai befolyásszerzéstől tartó aggályai miatt.

Február 24-e óta az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek figyelmét Ukrajna katonai támogatása és felfegyverzése köti le, Washington már 25 milliárd dollárnyi felajánlást tett Kijev részére, többek közt a legmodernebbnek számító Himars rakéta-sorozatvető rendszereket és NASAMS légvédelmi rendszereket adott át. Az amerikai technológia Ukrajnában mutatott sikerei több európai országot is arra ösztönöznek, hogy a jövőben haderejüket ezekkel a harceszközökkel erősítsék meg. Az elmúlt hetekben több államban – köztük Svédországban és Lettországban – is bemutatták a Himars rendszert, amerikai tisztviselők szerint pedig már meg is kezdődtek az előzetes tárgyalások néhány partnerrel a beszerzésekről. A trendeket figyelembe véve az elkövetkező években tehát valószínűleg tovább fog bővülni az Egyesült Államok európai piaca, a hagyományosan amerikai technológiákra támaszkodó államokkal, mint Lengyelország vagy Románia, újabb üzleteket üthet nyélbe Washington.

Peking mint megmentő?

A már említett SIPRI-statiszika alapján Oroszország globális fegyverexport-piaci részesedése 2017 és 2021 között 18,6 százalék volt, ezzel második helyet elérve, azonban jócskán lemaradva az Egyesült Államok mögött. Az orosz fegyverkereskedelem a 2012–2016-os arányhoz képest jelentősen csökkent, akkor valamivel több, mint 24 százalékkal került a második helyre. Moszkva fegyvereladásainak kilencven százaléka tíz országba irányul, India vásárolta a legtöbb orosz hadi eszközt a vizsgált időszakban, őt követte Kína. Az orosz fegyverexport legnagyobb részét a harci repülőgépek, helikopterek teszik ki, de többek közt páncélozott harcjárműveket, légvédelmi rendszereket – például az egyik legmodernebbnek számító Sz–400-as rendszert – és rakétákat is adnak el partnereiknek.

Habár a 2014 óta húzódó ukrán–orosz konfliktus miatt a nyugati országok, s legfőképp az Egyesült Államok rengeteg olyan büntetőintézkedéssel sújtja Moszkvát, melyeknek nem titkolt célja az orosz hadi potenciál meggyengítése, ennek hatásai az elmúlt években csak kevéssé látszottak. A mostani szankcióktól azonban sokkal többet várnak a nyugati politikusok és szakértők, ezek negatív következményeiről pedig – habár ez nem megszokott – már orosz tisztviselők is beszámoltak. A legnagyobb problémát a nyugati országokból importált alkatrészek, hajtóművek, mikro­elektronikai alkotóelemek és navigációs rendszerek jelentik, melyeket az orosz védelmi ipar nem minden esetben tud importhelyettesítéssel megoldani. Erre hívta fel a figyelmet több ízben Jurij Boriszov, aki korábban a katonai fejlesztésekért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciót töltötte be, nyár óta pedig Roszkozmosz – az orosz szövetségi űrügynökség – vezetője.

A szankciók hatása már most is látszik, például Oroszország afrikai országokba irányuló fegyverexportjának lelassulásán. Az alkatrészek hiánya miatt, valamint az Ukrajnában elvesztett hadi eszközök pótlásának következtében a megrendelések késnek, így Moszkva jelentős piacot veszíthet a fekete kontinensen, az általa hagyott űrt pedig Peking töltheti be.

Az orosz hadiipar egyik megmentője lehetne Peking, ugyanis Kína az elmúlt évtizedekben olyan sikeres védelmi ipari modernizációt hajtott végre, melynek köszönhetően ma már a világ öt legnagyobb fegyverexportőre között tartják számon, már Németországot is megelőzte. Az előző évtized elején még egyetlen kínai vállalat sem szerepelt a legjobb tíz hadiipari cég listáján, 2022-ben már hárman is jelen vannak, míg az európai vállalatok közül mindössze a brit BAE Systems található a top tízben. Emellett a mikroelektronikai eszközök, modern hadiipari technológiák gyártása és fejlesztése terén is jelentős fejlődésen ment keresztül az ország, éppen ezért sokan arra számítottak, hogy a nyugati büntetőintézkedések hatásának enyhítésére Peking fog fellépni Oroszország megmentőjeként. Ez azonban eddig nem így történt.

Nehéz az összehangolás

Kína három legnagyobb fegyverkereskedelmi partnere – ami az eladásokat illeti – Pakisztán, Banglades, valamint Mianmar, azonban az elmúlt években egyre aktívabban jelen van Afrikában, valamint a Közel-Keleten is. Az ukrajnai háború, valamint az orosz védelmi ipart sújtó szankciók miatt most itt van a lehetőség, hogy betöltse a Moszkva visszaszorulásával keletkezett vákuumot, azonban szakértők szerint ez nem lesz olyan egyszerű. A legnagyobb probléma a kínai rendszerek kezelésének elsajátítása, valamint­ a más – részben orosz, részben nyugati – rendszerekkel való összehangolása, integrálása. A kínai hadi eszközöket, orosz, amerikai, európai vetélytársaikkal ellentétben, még nem tesztelték éles helyzetekben, nem értek el velük átütő harci sikereket.

Bizonyos területeken azonban annál több keresnivalója lehet a kínai technológiáknak, ilyen például az autonóm pilóta nélküli rendszerek exportja. Ezek – ismertebb néven drónok – egyre több konfliktusban bizonyítják hatékonyságukat, kezdve az iraki és afganisztáni háborúktól egészen a 2020-as második örmény−azeri konfliktuson át Törökország líbiai hadműveleteivel bezárólag. Magas fokú mobilitásuk, gyors bevethetőségük, valamint a veszteségek minimalizálhatósága miatt a modern hadviselés egyik legkedveltebb hadi eszközeivé váltak. Az Egyesült Államok a hadiipar e területén is éllovas – Izrael mellett –, azonban a kivitel szigorú szabályozásai és az olcsóbb vételárak miatt más országok számára is megnyílt az – egyes becslések szerint 2030-ra 98 milliárd dollárosra bővülő − piac. Peking 2011 és 2019 között legalább 11 országba exportált drónokat, főként a Közel-Keletre, valamint Afrikába. A kínai rendszerek minőségével azonban sok gond akadt, mivel az érzékeny nyugati technológiákhoz nem fértek hozzá a gyártók.

Kína mellett Törökország tör babérokra a pilóta nélküli rendszerek eladását illetően. Ankarának azonban van egy nagy előnye Pekinggel szemben, mégpedig a bizonyított harcérték.

A nemzetközi sajtó 2020 novemberében, a második örmény−azeri konfliktus idején a török gyártású Bayraktar TB–2-es drónok sikereitől volt hangos, valamint az ukránok is előszeretettel és sikeresen vetik be azokat az oroszok ellen. A Baykar vállalat által gyártott eszköz a török fegyverexport egyik húzó termékévé nőtte ki magát, több európai ország, köztük Lengyelország és Lettország – valamint egyes híradások szerint Bulgária és Albánia – is bejelentkezett­ a pilóta nélküli légi harcjárművekért. Hatékonysága mellett az eszköz ára is kecsegtető: a török rendszer körülbelül ötmillió, míg az Egyesült Államok hasonló kategóriájú drónja mintegy húszmillió dollár.
Oroszország ukrajnai agressziója, valamint az ukrán haderő eddigi sikeres ellenállása a kis államok számára megmutatta, hogy az aszimmetrikus hadviselés – nem egyenlő nagyságú felek harca – során használt leghatékonyabb eszközök a könnyen mobilizálható, gyors reagálást biztosító fegyverek, éppen ezért a drónok iránti kereslet az elkövetkező években várhatóan meg fog ugrani.

Borítókép: Az Egyesült Államok még mindig élen jár a fegyvereladásokban, az orosz védelmi ipar megszenvedi a nyugati büntetőintézkedéseket. Peking nevető harmadikként kerülhet ki a nagyhatalmi ­versengésből (Fotó: Reuters)