A mondabeli turult formázó művészeti alkotás a hét magyar millenniumi emlékművünk egyike, amelyet egyszer már ledöntött a Kárpátalját Trianon után megszálló Csehszlovákia, s amelynek anyagából végül vörös csillagokat öntöttek 1945-ben a szovjetek – de nevezhetjük őket nyugodtan szovjet-ukránoknak.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szerint a mostani döntés azért is furcsa, mert a város egyik jelképének számító grandiózus, de a kárpátaljai tájba messzemenően belesimuló szobor épp Munkács önkormányzatának kezdeményezésére került vissza eredeti helyére még 2008-ban, a közös történelmi múlt és a nemzetiségek békés egymás mellett élésének jegyében. Az egykor elpusztított munkácsi turul pontos mását maga Pákh Imre, a legnagyobb Munkácsy Mihály-festménygyűjtemény tulajdonosa állíttatta vissza, az alkotó pedig Mihajlo Beleny, a magyar gyökerű, ismert ruszin szobrász volt. Senki nem sejtette akkor, hogy a hatméteres szárnyfesztávú madárra ismételten dicstelen sors vár, hiszen 2007-ben épp Kijevben, az Arzenál gyárban öntötték bronzba. Minden adott volt a békességhez. De mégsem így hozta a sors.

„A törvényhozás a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése czéljából elhatározza, hogy a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében a honalapitó Árpádot és a nemzet egész történelmi multját megörökitő emlékművet állit, b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel…” A munkácsi turulmadár tehát rokona a székesfővárosi Hősök tere szoboregyüttesnek, testvére a románok által felrobbantott brassói Árpád-szobornak, valamint minden egyes ma is álló, az utódállamok által kegyetlenül elpusztított turult ábrázoló emlékművünknek. A budavári kilenctonnás turulmadárról se feledkezzünk meg, amely példás restaurálás után nemrég tért vissza a köztársasági elnöki palota szomszédságába.

Helyi híradások alapján az ordas magyarellenes lépésre már korábban készülhettek Zrínyi Ilona várában, viharos történelmünk fontos helyszínén. A múzeum vezetősége egyes állítások szerint már korábban pályázatot hirdetett egy ukrán címert mintázó szoborszerűség megtervezésére és elkészítésére, hogy az váltsa le ikonikus mondabeli madarunkat a vár fokán.
A magyarbarátsággal aligha vádolható Mukachevo.net portál hazug módon elővette a magyar „szélsőjobbos” kártyát is mint okot, így egyértelmű lett: az egész szoboreltávolítást azért fundálták ki, hogy az nekünk, az összmagyarságnak fájjon. Hiszen egy olyan, Árpád-kori magyar várat szemeltek ki újabb kisebbségellenes akciójuknak, amelyhez történelmi távlatban az ukránoknak semmi közük nem volt az évszázadok során.
Ez persze a világ jelenleg legpimaszabb kormányzású országát mit sem érdekli, hiába egyre forróbb alatta a talaj.

Ukrajna tehát ismét bemutatta a világ előtt, mire is törekszik: teljes ukranizálás az egykoron ölébe hullott Kárpátalján, az itt élő, kisebbségbe szorított nemzetek teljes elnyomása, szimbólumaik eltiprása, azonkívül, hogy már rég kiderült, Zelenszkij elnök az alapvető nyelvi jogaikat is eltiporná – Brüsszel és Washington abszolút közönye mellett.

Kijev munkácsi lépése egyértelmű provokáció, történelemhamisítás, amelyet jól ismerünk a szélrózsa minden irányából. A mostani húzás egy olyan ország vergődése, amely minden eszközt felhasznál, csak hogy más államokat is berántson a háborúba a harmadik világégés felé menetelve.

Ellenben nem hagyhatjuk cserben a kárpátaljai magyarságot, amelynek egyik elidegeníthetetlen, ottlétét meghatározó szimbóluma maga a munkácsi turul. Ebből kifolyólag minden csatornán követelnünk kell a meggyalázott szobor visszaállítását a derék, európai értékekkel átitatott Ukrajnától, amely az EU-ba, a NATO-ba és ki tudja, hova vágyik még.
A szerző író, újságíró

Borítókép: a szobor (Fotó: Bereczky Tamás)