A cukorbetegség világnapja alkalmából mutatták be az Édes-keserű című zenés színdarabot

Száz évvel ezelőtt, az első klinikai inzulinteszten megmentették egy cukorbeteg tinédzser életét. A diabétesz népbetegség a mai Magyarországon. Az egyéni felelősséget is hangsúlyozzák november 14-én, a cukorbetegség világnapján, és az eseményhez kapcsolódva bemutatták az Édes-keserű című zenés színdarabot.

Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI

A jó nevű fővárosi gimnázium 11. osztályából hiányzik egy tanuló. Hiányozni is fog már ezután mindig. A cukorbeteg fiú bulizni ment az éjszakába, nem aludt otthon, és reggel nem ébredt fel. Élt 17 évet.

A cukorbetegséggel élő gyerekek szülei örökké aggódnak, éjszaka többször is felkelnek tesztelni, figyelni, hogy nem esett-e le túlzottan a gyerek vércukorszintje. A túlzott mértékű vércukorszint-zuhanás kockázatát az alkoholfogyasztás is növelheti.

A mindennapokban is használjuk a kifejezést, hogy leesett a cukrom. Mit érzünk ilyenkor? Fejfájást, szédülést, a koncentrálóképesség hiányát. Idegessé és ingerlékennyé válunk. 

Ezek a reakciók valójában figyelmeztető jelek, hogy lépéseket tegyünk magunkért. 

A diabéteszesek ilyenkor cukros folyadékot isznak, vagy szőlőcukrot esznek, máskülönben kínzó éhségérzés, szívdobogás, izzadás, remegés léphet fel, súlyosabb állapotban akár eszméletvesztés, kóma is bekövetkezhet.

November 14-e a diabétesz világnapja, a dátum az életmentő inzulint felfedező Frederick Banting kanadai orvos születésnapja. Száz évvel ezelőtt, 1922-ben került sor az első klinikai inzulintesztre, amelynek során a beadott készítmény megmentette egy cukorbeteg tinédzser életét. 

A diabétesznek 2007 óta van világnapja, idén az eseményekhez kapcsolódva bemutatták az Édes-keserű című zenés játékot a Budapest Kongresszusi Központ színpadán. 

A darab témája a cukorbetegség, szövegkönyvét Károlyi Hortenzia belgyógyász-diabetológus írta.

– Hogyan született az ötlet, hogy irodalmi formában dolgozzon fel egy népbetegséget?

– Szakorvosként a munkám része, hogy a hozzám érkező páciensekkel életmódról, diétáról, szövődményről és annak megelőzéséről, korai felismeréséről beszélgessek. A hobbim viszont az írás – meséli a főorvos asszony.

Az egyik délelőtti rendelésemen, amikor már az ötödik páciensnek mondtam el ugyanazt az adathalmazt, arra gondoltam, hogy igen hatékony módja lenne az ismeretterjesztésnek, ha színpadi művet írnék a cukorbetegségről. 

– Ilyen módon több száz emberhez jutna el egy időben a sok hasznos tanács és információ, ráadásul szinte észrevétlenül, zenés, szórakoztató formában. Az Édes-keserű színes, fordulatos történet, zenéjét Döme Zsolt szerezte, és minden mondata tudományosan is helytálló, szakmai hitelességét Halmos Tamás, az MTA doktora, Blatniczky László gyermek­diabetológus és Halmos Tamásné diabétesz­edukáció-szakértő szavatolja.

Ma Magyarországon több mint 1,1 millió cukorbeteg él, közülük ötezernél is több gyermek.

A felmérések szerint mintegy négyszázmillió ember szenved diabéteszben szerte a világon, civilizációs betegségről van tehát szó, amelynek kiváltója az örökletes és környezeti tényezők együttese. A gyermekeket érintő, egyes típusú cukorbetegség csak inzulinpótlással kezelhető. 

Figyelmeztető jel ugyanakkor, hogy a fiatalok körében egyre gyakoribb a kettes típusú diabétesz, amelynek kialakulása visszavezethető az elhízásra és a mozgásszegény életmódra is. 

Az egyéni felelősség már csak azért sem elhanyagolható, mert a következmények között számolni lehet a megváltozott munkaképességgel, amely személyes tragédia annak, aki kiesik a munkahelyéről, és nem tudja eltartani a családját. A cukorbetegség gyakoriságát figyelembe véve negatív hatása össztársadalmilag is megmutatkozik.

Jellegzetes tünetek

A betegség korai felismerése igen fontos mindkét típus esetében. A jellegzetes tünetek: fogyás, szájszárazság, fáradékonyság, elhúzódó sebgyógyulás, homályos látás. Amennyiben a családban előfordul a betegség – Magyarországon minden kilencedik-tizedik ember érintett! –, fokozottan figyelni kell a jelekre, illetve érdemes eleve egészséges életmódot folytatni.

A cukorbetegség terhe nehéz, felismerése kezdetben sokkolhatja a beteget és a családot. Tinédzserkorban különösen sok problémát okozhat a fiatal páciensek tagadó, lázadó hozzáállása, gyakran felelőtlen viselkedése. 

Ebben az életszakaszban kiemelten fontos az edukáció, a biztonságot nyújtó családi és iskolai környezet, hogy az érintett fiatalok megértsék és el is fogadják állapotukat. A következő nagy próbatétel a párválasztás, a megfelelő hivatás és munkahely kiválasztása, a gyermekvállalás, majd a kor előrehaladtával a szövődmények megjelenése.

– A kamaszkor amúgy is az önállóságról, az egyéni döntésekről szól, ha pedig a kamasz cukorbeteg, akkor úgy merül fel az egyéni felelősség kérdése, hogy páciensként jelentkezik-e kontrollra, elmegy-e a szükséges vizsgálatokra, vagy esetleg elhanyagolja magát. A lázadás megmutatkozhat úgy, hogy nem méri a cukrát, nem akarja az életét ahhoz igazítani, hogy mit ehet vagy mit nem ehet, mennyit sportolhat, és elmehet-e egyáltalán a barátaival kikapcsolódni. Aki szégyelli a rosszulléteit, vagy megijed ­attól, hogy az iskolában, nyílt színen rosszul lehet, az tudatosan magasabbra engedi a vércukor­értékeit, ez azonban hosszú távon rongálja az ereket, és szövődményekhez vezet. A párválasztás idő­szakában a legtöbben hátrányként élik meg az állapotukat, ilyenkor előfordul a tagadás
– sorolja a nehézségeket Károlyi Hortenzia.

– Aki elhagyja az inzulint, az nagyon rossz állapotba kerül, de ha megmentik, és rendezik az állapotát, tapasztalatom szerint átmenetileg megijed – aztán legtöbbször kezdődik minden elölről!

Az Édes-keserű zenés darab egy kamasz lány születésnapján indul tortával, finomságokkal, az ünnepelt élete azonban egy csapásra megváltozik: inzulinos cukorbeteg lesz. Miközben a főhős a tagadáson, kétségbeesésen és lázadáson át eljut az elfogadásig, az egyensúly megtalálásáig, megismerkedünk környezetével, társadalmunk tipikus alakjaival. 

Bencze Ilona, Varga Izabella, Bodrogi Gyula és a rendező, Lendvai Zoltán az Édes-keserű című zenés színdarab próbáján. Fotó: Bach Máté

Bodrogi Gyula a kissé bohókás szomszéd bácsit alakítja, aki szerepe szerint kettes típusú, nem inzulinfüggő cukorbeteg. Az édesanyát Varga Izabella játssza, ő a saját életében is megtapasztalta a terhességi cukorbetegséget, amely – bár a várandóssága után elmúlt – előrevetítheti a diabétesz jövőbeni megjelenését. A színésznő ezért úgy él, úgy étkezik és figyel oda az egészségére, hogy megelőzze a betegség kialakulását. 

A főszereplő édesapját alakító Kovács Áron énekes viszont egyes típusú cukorbeteg, és mint mondja, kilencéves kora óta azzal a tudattal él, hogy Damoklész kardja lebeg a feje felett.

Biztonsági sáv

– Ha úgy képzeljük el a cukorbetegséget, mint a metrót, akkor nekem a biztonsági sáv az ideális. De ha rálépek, rögtön megszólal a hangosbemondó: „kérjük a biztonsági sávot szabadon hagyni”, nekem viszont ott jó a cukrom – ott vagyok rendben –, nem is lesznek szövődményeim, ha azon a ponton tartom. Csakhogy elég egy billenés, és elgázol a metró. Ha elhagyom a biztonsági sávot, vagyis magasabbra teszem a cukromat, akkor nem fogok beesni az alagútba, de szövődményeim lesznek. Nálam a tünetek 1982-ben jelentkeztek – mondja az énekes –, akkoriban otthoni vércukormérésről még csak álmodni sem lehetett, ezért rá voltam kényszerítve arra, hogy figyeljek a szervezetem jelzéseire. A vércukorszintem ingadozása nagyon hamar kialakította bennem azt a fajta éberséget, amely riadót fúj, ha baj van, jelez, ha hullafáradt vagyok, és felver még álmomból is. Ezzel a belső „hangosbemondóval” élek. Kamaszként is megéreztem, hogy megyek bele a rosszullétbe, de tudtam: van még húsz-harminc percem rá, hogy egyek pár falatot, vagy megigyak egy cukros üdítőt. Ez megnyugtató volt. Engem a szüleim nagyon hamar elengedtek minden­hova, apám azt mondta: mindent lehet csinálni – ésszel. De azért a barátaim is tudták, hogy mit kell tenni, ha baj van.

A mai technológiával folyamatosan szinten lehet tartani a cukrot, ami a gyerekek esetében különösen megnyugtató, de Kovács Áron azért megkockáztatja a kérdést: vajon kialakul-e bennük kamaszkorukra az a készenléti állapot, hogy fölismerjék még idejében a bajt?! Nem lesz-e késő, ha csak az ájulás előtti percekben ocsúdnak? 

Az énekes mutatja, hogy a bal vállán van egy kis érzékelő – CGM System –, amely folyamatosan monitorizálja az állapotát, és továbbítja az órájára a vércukorértékeit. A diagramon jól látszik most is, mikor reggelizett, és hogyan változik a vércukorszintje. 

A tb-támogatással is felírható érzékelőrendszer adatai megoszthatók, így a szülő követheti az aktuális állapotot, illetve nála is csörög a vészjelző, ha baj van.

Súlyokkal futni

– Az inzulinhiány egy állapot, amely akkor válik igazi betegséggé, amikor szövődményeket okoz. Ennek az esélyét kell minimalizálni – mondja Károlyi Hortenzia. 

Cukorbetegként is lehet teljes életet élni, inkább azoknál látok problémát, akik sohasem fogadják el az állapotukat. Lehet ellene lázadni, sajnálni és sajnáltatni magunkat egész életünkben, de attól ez nem fog megoldódni!

– Persze hogy lehet teljes életet élni, de elfogadni?! – kérdez vissza Kovács Áron. – Félévente-évente előfordul, hogy az öklömet rázom az égre, és azt kérdezem: miért? Olyan ez, mint súlyokkal futni. Megedződtem. De időnként azért letenném. És nem tudom letenni, mert a cukorbetegség folyamatos éberséget kíván. Nekem egy eset volt az életemben, egyetlenegy még fiatalkoromban, amikor eljutottam az ájulásig. A barátom mentette meg az életemet, mert tudta, hogyan segítsen. Szóval el kell dönteni: józan leszek egész életemben, nem feledkezhetem meg magamról egy pillanatra sem. Igazából a teljesítmény motivál, az visz előre, hogy megmutassam: vagyok olyan jó, mint mások. Megy ez, csak sokkal több meló. De megkaptam az élettől mindent, amiről fiatalon álmodtam.

Borítókép: Csizmák öntőformáiból távolítják el a fölösleges csokoládét egy oroszlányi műhelyben. A helyes életmód és önfegyelem fontos a betegség megelőzésében (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)