A hazai föld termálvízkészlete másfél milliárd köbméter gázzal egyenértékű

Magyarországon közel kilencszáz termálkút működik. A kitermelt víz egyharmadát ivóvíz-szolgáltatásra használják, egyharmad részét a fürdők ellátására, és szintén egyharmad részét energetikai célokra. Az első fúrásokat az 1960–70-es években végezték, amikor a termálvíznek a mezőgazdaság lett a legnagyobb haszonélvezője. 

A befektetés második szakasza a nyolcvanas évek második felére esik, a harmadik fázis 2005-től 2011-ig tartott, amikor megnyíltak az uniós pályázatok. Jelenleg hozzávetőleg 18 millió köbméter földgázt vált ki a termálhő, viszont az a geotermikus potenciál, amelyet ki lehetne használni, másfél milliárd köbméter gázzal egyenértékű. 

A legjobb adottságai az Alföldnek vannak, ezen belül az ország délkeleti részének, Csongrád-Csanád vármegyének, kisebb léptékben Békésnek, de nagyon hatékony a vízkitermelés Győr-Moson-Sopron vármegye mosoni részében is. ­Európai összehasonlításban a miskolci geotermikus rendszer is kiváló. A hőt itt a Bükk lábától szállítják a városba, hogy ellássák a távfűtésben részesülőket. 

Néhány éve Budapesten az Örs vezér tere alatt találtak hővizet, amelyet energetikai célokra használnak, a lehűlt vizet pedig vissza­sajtolják a vízadó rétegbe.

– A kertészeknek is kötelező lenne átállniuk geotermikus energiára, mert aki nem teszi ezt meg, hamarosan bezárhatja a vállalkozását – állítja Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke –, mert azt a versenyelőnyt, amelyet a termálvíz ad a növényházi termesztésnek, mással nem lehet pótolni. A nagy termálkertészetek a hatvanas-hetvenes években alakultak ki a délkeleti országrészben, különösképpen Szentesen és környékén.

Időjárástól függetlenül

A külföldi példák közül a szakember elsőként Izlandot említi, ahol nagyon magas a geotermikus energia részaránya, de mivel még háromszázezren sem lakják, nem nehéz termálvízzel kifűteni az épületeket. Itt villamos energiát is előállítanak a hőforrásból. Olaszország hagyományos geotermális nagyhatalom, akárcsak Franciaország, amely a nyolcvanas évek óta most kezdett újból beruházni ebbe a szektorba. 

Németország szintén az energiaválság miatt állt neki nagy rendszerek kiépítésének, miközben messzemenően nincsenek olyan adottságai, mint Magyarországnak.

Nyári meleg fogad a Szarvasi Szent Klára Gyógyfürdőben, holott az utcán össze kellett húznom magamon a kabátot. Babák Mihály polgármesterrel érkezem a helyszínre, hogy Gémes Tiborral, a fürdő ügyvezetőjével és Glót Pál gépmesterrel megtekintsem azt a technológiai megoldást, amelynek köszönhetően a békési város számos intézményében, magán- és társasházában idén télen nem fognak fázni. 

Innen megyünk ki a település szélére azokhoz a kutakhoz, amelyek 1800 méterről hozzák fel a szarvasiaknak a 95 Celsius-fokos vizet. A Dél-Alföldön számos ilyen forrás található, amelyeket méltán neveznek az ország folyékony aranytartalékának.

Az európai uniós tagországok környezetvédelemért felelős minisztereinek októberi, brüsszeli ülését követően az akkor még funkcióban lévő Palkovics László technológiai és ipari miniszter nyilatkozta, hogy 2025-re geotermikus energia váltja fel a távfűtési rendszerek hetven százalékában használt gázt, hozzátéve, hogy a biomassza-tüzelésű energia előállítására is stratégia készül.

Amíg Babák Mihállyal körbejárjuk a várost, és megtekintjük, mi mindent fűtenek Szarvason termálhővel, megbeszéljük ennek az előnyeit, többek között, hogy az időjárástól függetlenül bármikor elérhető, szemben más zöld energiával. 

A természet adta forró víz akkor is a felszínre tör, amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél. Ezenfelül Szarvas igen szerencsés helyzetben lévő település, ugyanis természeti adottságai többféle megújuló energiaforrás hasznosítását teszik lehetővé. Jó földjeinek köszönhetően a biomassza, elhelyezkedésének a napenergia, geológiájának köszönhetően a geotermikus hőenergia áll a rendelkezésükre.

Mivel előrelátóan intézkedtek, ezért idén télen nem zárnak be egyetlen közintézményt sem. A közbiztonságot sem szeretnék veszélyeztetni azzal, hogy lekapcsolják a közvilágítást. Nincs erre szükség, mivel néhány éve takarékos LED-izzókra cserélték a régi típusú lámpákat. Igaz, hogy egy ilyen égő drágább, mint a hagyományos, de idővel megtérül a befektetés.

– Az energiaválság az embereket energiatudatossá teszi: aki eddig pazarolt, az most kénytelen lesz visszafogni magát. Akár hűtésben, akár fűtésben, akár energiaáram-fogyasztásban – mondja a polgármester, hozzátéve, hogy karácsonyi díszkivilágításuk is lesz, hiszen megvan rá a pénzük, megtermelik hozzá az áramot. 

– Hogy is nézne ki a karácsony fények nélkül? – teszi fel a költői kérdést az elöljáró, miközben visszamegyünk a polgármesteri hivatalba, és megtekintjük a napkollektorokról készített légi felvételeket.

Termálvíz a fűtőtestben

A város határában két termálkutat fúrtak. A Szarvasi Geotermális Távfűtőrendszer alapját képező első kutat 1986-ban, majd később egy másodikat a visszasajtolásra, de máig csak a régebbit használják, mert kettőre még nincs szükség. Az egyik hozama bőven elegendő ahhoz, hogy ellássák a felhasználói igényeket. A legnagyobb hidegekben bizonyos helyeken ugyan rá kell segíteni egy kis gázzal a tüzelésre, de ennek a költsége megtérül a termálvíz hasznosítása révén.

– Az emberek többsége Szarvason olajjal fűtött, ami iszonyatos pazarlással járt. Majd adódott a termálvizes fűtés lehetősége, amit azzal rontottak el, hogy koncesszióba adták, és az olajhoz szabták a víz árát, ami az olajválság idején nem volt előnyös. Sokan lemondták ekkor a termálfűtést, vagy nem is kérték, hiszen a szocreál épületek hőszigetelése és hőelosztása kritikán aluli. Ennek a rendszernek vetettünk véget, amikor 1998-ban hivatalba kerültem. Aztán divatba jött a gázfűtés, ami nagyon jónak tűnt, olcsó is volt. Mégis akadtak, akik kitartottak a termálfűtés mellett, amelyben mi is lehetőséget láttunk. Kétezer körül kezdtük el fejleszteni – idézi fel az előzményeket Babák Mihály.

A távhőszolgáltatás 1994-ben indult Szarvason, mára százöten lakás ellátását biztosítja. 2014–2020 között a teljes geotermikus rendszert felújították, 12 kilométer régi vezetéket cseréltek újra, és 21 hőhözpontot korszerűsítettek közel nyolcszáztízmillió forintból. Üzemeltetését a Szarvasi Gyógy-termál Nonprofit Kft. végzi. 

Napelemes kiserőműveket is telepítettek, ezek 2011-től 2020 végégig 1676,8 megawattot termeltek. A fejlesztéseknek köszönhetően többször részesültek az energiahatékony, klímabarát és példamutató önkormányzatokat megillető díjakban.

Bár az önkormányzat minden erőfeszítést megtett azért, hogy rávezesse a szarvasiakat a meleg­ágyas kertészkedésre, nem járt sikerrel, pedig a fáradt vízzel olcsón ki lehetne fűteni a fóliasátrakat. Izlandon láttak erre jó példákat. Szarvason a nyitott piac járdáját fűtik az ott tanultak alapján, aminek az árusok nagyon örülnek, nem fagy meg a lábuk, nem fáznak. A közeljövőben szabadtéri műfüves sportpálya alá fogják bevezetni a hűtőtóba visszafolyatott meleg vizet.

Mivel sokszor és sok helyen elhangzott, hogy a termálvíz visszasajtolása környezetszennyező, amíg kimegyünk a termálkutakhoz, Gémes Tibortól megtudom, hogy az állítás nem állja meg a helyét, de Szarvason amúgy sem alkalmazzák ezt a technológiát. A rendszeren átfutott víz itt nem a vízadó rétegbe, hanem egy hűtőtóba kerül, ahonnan visszaengedik a Körösbe. 

Nem okozhat bajt, hiszen nem tartalmaz káros, mérgező anyagokat. A Polgármesterek Szövetségének tagjaként a város arra is vállalkozott, hogy 2030-ig negyven százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást. Emellett az önkormányzat fenntartható energia- és klímaakciótervet is összeállított, amely települési klímaadaptációs stratégiát is tartalmaz.

A Magyar Geotermális Egyesület adatai szerint több település is használja a „föld aranyát”, legfőképpen a Dél-Alföldön. 

Szarvason kívül ezek között található Szentes és Makó, valamint Csongrád, ahol a távfűtés száz százalékban állt át termálfűtésre már az 1980-as években. A legkomolyabb geotermikus kísérletek azonban Hódmezővásárhelyen folytak: ez a város volt az izlandi–magyar geotermális együttműködés legfőbb terepe. 

A település napjainkig élvezője az olcsó energiának. Kiemelkedik a sorból a geotermális energiahasznosítás mintatelepülésének számító Veresegyház is, ahol a fűtött járdát nem csak az izlandi filmekből ismerik. Ez abból adódik, hogy az a vezeték, amely az ingatlanokba szállítja a vizet, szigetelt, a visszamenő viszont szigeteletlen, és mivel nyolcvan centire fut a föld alatt, a víz hőjéből a járdákra is jut – tudom meg Pásztor Béla polgármestertől.

Biztonságos visszasajtolás

A geotermikus program 1993-ban indult el a Pest megyei városban, mára évi három és fél millió köbméter gáz felhasználását váltva ki. Ezt három kút, egy visszatápláló kút, több hőközpont és majdnem húsz kilométer hosszú termálvezeték biztosítja, amely többek között intézményekbe, gyárakba, lakóparkokba és üvegházba szállítja a termálhőt. 

A rendszert pályázati pénzből építették ki negyvenszázalékos önrésszel, jelentős mértékben csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. A fejlesztés olyan jól sikerült, hogy Japánból, Kínából és Skandináviából is érkeztek szakemberek Veresegyházra tapasztalatot szerezni.

A veresegyházi geotermikus rendszert létrehozó Porció Műszaki Fejlesztési és Vállalkozási Kft. munkáját az Európai Geotermikus Energia Tanács is értékelte. A cég a Gyopárosi termelő és visszasajtoló geotermikus rendszer elnevezésű projektjével érdemelte ki, hogy felterjesszék az Európai Geotermikus Innovációs Díjra, különösképpen a homokkőbe történő gazdaságos és biztonságos visszasajtolás kidolgozásáért, amelyet az európai geotermikus közösség korábban alig ismert.

Az Orosházához tartozó Gyopárosfürdőn kilencvenfokos vizet hoztak a felszínre, de a kút sokáig le volt zárva. Majd létrehoztak két visszasajtoló kutat is, ezekkel kiváltva a gyógyfürdő épületeinek gázfűtését, többmilliós megtakarítást eredményezve, és közel ezer tonnával kevesebb szén-dioxid-kibocsátással védve meg a környezetet.

A kisebb településeken akár százszázalékosan le lehet majd fedni a lakossági igényeket termálhővel. Ezt a békési Tótkomlós és a csongrádi Ópusztaszer is célul tűzte ki, de említhető a baranyai Bóly is, ahol háromlépcsős rendszert épített ki a Porció Kft. A Szeged melletti Kisteleken már évek óta termálvízzel fűtenek, a módszer kivívta az Európai Bizottság elismerését is. Nagy Sándor polgármester szerint Kistelek a napenergia felhasználásában is élen jár.

Borítókép: Ellenőrzés a szarvasi Erzsébet-ligeti hőközpontnál Babák Mihály polgármesterrel (középen). Izlandi példák (Fotó: Teknős Miklós)