Termálvíz a fűtőtestben
A város határában két termálkutat fúrtak. A Szarvasi Geotermális Távfűtőrendszer alapját képező első kutat 1986-ban, majd később egy másodikat a visszasajtolásra, de máig csak a régebbit használják, mert kettőre még nincs szükség. Az egyik hozama bőven elegendő ahhoz, hogy ellássák a felhasználói igényeket. A legnagyobb hidegekben bizonyos helyeken ugyan rá kell segíteni egy kis gázzal a tüzelésre, de ennek a költsége megtérül a termálvíz hasznosítása révén.
– Az emberek többsége Szarvason olajjal fűtött, ami iszonyatos pazarlással járt. Majd adódott a termálvizes fűtés lehetősége, amit azzal rontottak el, hogy koncesszióba adták, és az olajhoz szabták a víz árát, ami az olajválság idején nem volt előnyös. Sokan lemondták ekkor a termálfűtést, vagy nem is kérték, hiszen a szocreál épületek hőszigetelése és hőelosztása kritikán aluli. Ennek a rendszernek vetettünk véget, amikor 1998-ban hivatalba kerültem. Aztán divatba jött a gázfűtés, ami nagyon jónak tűnt, olcsó is volt. Mégis akadtak, akik kitartottak a termálfűtés mellett, amelyben mi is lehetőséget láttunk. Kétezer körül kezdtük el fejleszteni – idézi fel az előzményeket Babák Mihály.
A távhőszolgáltatás 1994-ben indult Szarvason, mára százöten lakás ellátását biztosítja. 2014–2020 között a teljes geotermikus rendszert felújították, 12 kilométer régi vezetéket cseréltek újra, és 21 hőhözpontot korszerűsítettek közel nyolcszáztízmillió forintból. Üzemeltetését a Szarvasi Gyógy-termál Nonprofit Kft. végzi.
Napelemes kiserőműveket is telepítettek, ezek 2011-től 2020 végégig 1676,8 megawattot termeltek. A fejlesztéseknek köszönhetően többször részesültek az energiahatékony, klímabarát és példamutató önkormányzatokat megillető díjakban.
Bár az önkormányzat minden erőfeszítést megtett azért, hogy rávezesse a szarvasiakat a melegágyas kertészkedésre, nem járt sikerrel, pedig a fáradt vízzel olcsón ki lehetne fűteni a fóliasátrakat. Izlandon láttak erre jó példákat. Szarvason a nyitott piac járdáját fűtik az ott tanultak alapján, aminek az árusok nagyon örülnek, nem fagy meg a lábuk, nem fáznak. A közeljövőben szabadtéri műfüves sportpálya alá fogják bevezetni a hűtőtóba visszafolyatott meleg vizet.
Mivel sokszor és sok helyen elhangzott, hogy a termálvíz visszasajtolása környezetszennyező, amíg kimegyünk a termálkutakhoz, Gémes Tibortól megtudom, hogy az állítás nem állja meg a helyét, de Szarvason amúgy sem alkalmazzák ezt a technológiát. A rendszeren átfutott víz itt nem a vízadó rétegbe, hanem egy hűtőtóba kerül, ahonnan visszaengedik a Körösbe.
Nem okozhat bajt, hiszen nem tartalmaz káros, mérgező anyagokat. A Polgármesterek Szövetségének tagjaként a város arra is vállalkozott, hogy 2030-ig negyven százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást. Emellett az önkormányzat fenntartható energia- és klímaakciótervet is összeállított, amely települési klímaadaptációs stratégiát is tartalmaz.
A Magyar Geotermális Egyesület adatai szerint több település is használja a „föld aranyát”, legfőképpen a Dél-Alföldön.
Szarvason kívül ezek között található Szentes és Makó, valamint Csongrád, ahol a távfűtés száz százalékban állt át termálfűtésre már az 1980-as években. A legkomolyabb geotermikus kísérletek azonban Hódmezővásárhelyen folytak: ez a város volt az izlandi–magyar geotermális együttműködés legfőbb terepe.
A település napjainkig élvezője az olcsó energiának. Kiemelkedik a sorból a geotermális energiahasznosítás mintatelepülésének számító Veresegyház is, ahol a fűtött járdát nem csak az izlandi filmekből ismerik. Ez abból adódik, hogy az a vezeték, amely az ingatlanokba szállítja a vizet, szigetelt, a visszamenő viszont szigeteletlen, és mivel nyolcvan centire fut a föld alatt, a víz hőjéből a járdákra is jut – tudom meg Pásztor Béla polgármestertől.
Biztonságos visszasajtolás
A geotermikus program 1993-ban indult el a Pest megyei városban, mára évi három és fél millió köbméter gáz felhasználását váltva ki. Ezt három kút, egy visszatápláló kút, több hőközpont és majdnem húsz kilométer hosszú termálvezeték biztosítja, amely többek között intézményekbe, gyárakba, lakóparkokba és üvegházba szállítja a termálhőt.
A rendszert pályázati pénzből építették ki negyvenszázalékos önrésszel, jelentős mértékben csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. A fejlesztés olyan jól sikerült, hogy Japánból, Kínából és Skandináviából is érkeztek szakemberek Veresegyházra tapasztalatot szerezni.
A veresegyházi geotermikus rendszert létrehozó Porció Műszaki Fejlesztési és Vállalkozási Kft. munkáját az Európai Geotermikus Energia Tanács is értékelte. A cég a Gyopárosi termelő és visszasajtoló geotermikus rendszer elnevezésű projektjével érdemelte ki, hogy felterjesszék az Európai Geotermikus Innovációs Díjra, különösképpen a homokkőbe történő gazdaságos és biztonságos visszasajtolás kidolgozásáért, amelyet az európai geotermikus közösség korábban alig ismert.
Az Orosházához tartozó Gyopárosfürdőn kilencvenfokos vizet hoztak a felszínre, de a kút sokáig le volt zárva. Majd létrehoztak két visszasajtoló kutat is, ezekkel kiváltva a gyógyfürdő épületeinek gázfűtését, többmilliós megtakarítást eredményezve, és közel ezer tonnával kevesebb szén-dioxid-kibocsátással védve meg a környezetet.
A kisebb településeken akár százszázalékosan le lehet majd fedni a lakossági igényeket termálhővel. Ezt a békési Tótkomlós és a csongrádi Ópusztaszer is célul tűzte ki, de említhető a baranyai Bóly is, ahol háromlépcsős rendszert épített ki a Porció Kft. A Szeged melletti Kisteleken már évek óta termálvízzel fűtenek, a módszer kivívta az Európai Bizottság elismerését is. Nagy Sándor polgármester szerint Kistelek a napenergia felhasználásában is élen jár.
Borítókép: Ellenőrzés a szarvasi Erzsébet-ligeti hőközpontnál Babák Mihály polgármesterrel (középen). Izlandi példák (Fotó: Teknős Miklós)