Magyarországon közel kilencszáz termálkút működik. A kitermelt víz egyharmadát ivóvíz-szolgáltatásra használják, egyharmad részét a fürdők ellátására, és szintén egyharmad részét energetikai célokra. Az első fúrásokat az 1960–70-es években végezték, amikor a termálvíznek a mezőgazdaság lett a legnagyobb haszonélvezője.
A befektetés második szakasza a nyolcvanas évek második felére esik, a harmadik fázis 2005-től 2011-ig tartott, amikor megnyíltak az uniós pályázatok. Jelenleg hozzávetőleg 18 millió köbméter földgázt vált ki a termálhő, viszont az a geotermikus potenciál, amelyet ki lehetne használni, másfél milliárd köbméter gázzal egyenértékű.
A legjobb adottságai az Alföldnek vannak, ezen belül az ország délkeleti részének, Csongrád-Csanád vármegyének, kisebb léptékben Békésnek, de nagyon hatékony a vízkitermelés Győr-Moson-Sopron vármegye mosoni részében is. Európai összehasonlításban a miskolci geotermikus rendszer is kiváló. A hőt itt a Bükk lábától szállítják a városba, hogy ellássák a távfűtésben részesülőket.
Néhány éve Budapesten az Örs vezér tere alatt találtak hővizet, amelyet energetikai célokra használnak, a lehűlt vizet pedig visszasajtolják a vízadó rétegbe.
– A kertészeknek is kötelező lenne átállniuk geotermikus energiára, mert aki nem teszi ezt meg, hamarosan bezárhatja a vállalkozását – állítja Szita Gábor, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke –, mert azt a versenyelőnyt, amelyet a termálvíz ad a növényházi termesztésnek, mással nem lehet pótolni. A nagy termálkertészetek a hatvanas-hetvenes években alakultak ki a délkeleti országrészben, különösképpen Szentesen és környékén.
Időjárástól függetlenül
A külföldi példák közül a szakember elsőként Izlandot említi, ahol nagyon magas a geotermikus energia részaránya, de mivel még háromszázezren sem lakják, nem nehéz termálvízzel kifűteni az épületeket. Itt villamos energiát is előállítanak a hőforrásból. Olaszország hagyományos geotermális nagyhatalom, akárcsak Franciaország, amely a nyolcvanas évek óta most kezdett újból beruházni ebbe a szektorba.