Buddhista nemzeti hős sziklafeliratának zenéjével jöhet Budapestre a The Hu

Cogtu Tajdzsi egy buddhista nemzeti hős, akit Obrusánszky Borbála történész azzal a hasonlattal szokott méltatni, hogy ő a mongolok Zrínyi Miklósa, tekintve, hogy ő is egyszerre volt kiváló költő és hadvezér. Ez persze kevesek kiváltságának számító tudás, de ha mindezt azzal folytatjuk, hogy Cogtu híres sírfeliratának zenei feldolgozását a november 8-án Budapesten telt ház előtt koncertező világhírű mongol rockzenekar, a The Hu is műsorán tartja, akkor máris olyan popkulturális dimenzióban járunk, amelyben más színben tűnnek fel a régi idők történetei. Interjúnkban a mongol Cogtu Tajdzsi Palotája Alapítvány elnökét, Tserennadmid Darjaa költőt kérdeztük emlékezetpolitikai törekvéseikről, s a mongolokkal közös sztyeppei örökségünkről.

– Magyarországon kevesen ismerik Cogtu Tajdzsi nevét, ha viszont onnan közelítünk hozzá, hogy ő is Dzsingisz kán leszármazottja, akkor már sokkal jobban el tudjuk őt helyezni a történelemben. Pontosan milyen ágon rokona Cogtu Tajdzsi Dzsingisz kánnak?
– Cogtu Tajdzsi Dzsingisz kán Arany Nemzetségének a tagja, a birodalomalapító kagán 19. leszármazottja. Batmönh Dajan kagán fiának, Gerszendz Dzsalajr hercegnek az unokája. Batmönh Dajan kagán arról volt nevezetes, hogy 1480 és 1517 között 37 évig uralkodott és hosszú idő után egyesíteni tudta a mongol törzseket.

Tserennadmid Darjaa költő, a Cogtu Tajdzsi Palotája Alapítvány elnöke. Fotó: Obrusánszky Borbála

– Ön egy magánalapítvány elnöke, amely alapítvány Cogtu Tajdzsi emlékét tartja elevenen. Miért van szükség erre az alapítványra?
– Szeretnénk a mongolokban jobban tudatosítani saját múltjuk örökségét. A figyelmünk külföldre is irányul: a mongol történelmi emlékek és kultúránk megismertetése ügyében van még mit tenni.

2020-ban öt művész barátommal alapítottam a Cogtu Tajdzsi Palotája nevű alapítványt, amely kiemelt céljának tekinti, hogy Cogtu Tajdzsi híres Fehér Palotáját és a herceg ahhoz közel felállított sztéléjét újjáépítése, felújítsa. 

A munkánkra azért is szükség van, mert a mongol gyerekek Cogtu Tajdzsi életéről és küzdelmeiről a történelemórákon keveset tanulnak. Ugyanakkor a versei minden mongol irodalmi könyvben olvashatók.

A Cogtu Tajdzsi palotájához közel felállított sztélé jelenlegi állapotában. Fotó: Obrusánszky Borbála

– Mivel foglalkozik döntően az Önök alapítványa? Terveznek nemzetközi aktivitást? Esetleg van valamilyen magyar vonatkozása is a munkájuknak?
– Elsődleges célunk Cogtu Tajdzsi hátrahagyott történelmi és kulturális örökségének védelme. Ebben számíthatunk a mongol kormány és magáncégek segítségére, de ami a legfontosabb, a Fehér Palota romjait és Cogtu sztéléjét is magában foglaló Bulgan tartomány kormányzója, B. Ariun-Erdene is folyamatosan támogatja munkánkat. A Cogtu Tajdzsi által alapított palota a Tuul folyó partján, Ulánbátortól 220 km-re fekszik. Ezt szeretnénk megmenteni, majd népszerű turisztikai célponttá tenni – bevonva az elérendő úti célok közé a palotához közeli hatalmas síkságokat és a gyönyörű Csing-tavat is.

A Cogtu Tajdzsi által alapított Fehér Palota mostani állapotában a Tuul folyó partján. Fotó: Obrusánszky Borbála

A kulturális turizmus élénkítésén túl a kulturális fesztiválok szervezése sem idegen tőlünk. Cogtu Taij egyik híres költeménye születésének 2024-ben lesz a 400. évfordulója. Részben saját sikerünknek tartjuk azt is, hogy ennek emléket állítva 2024-ben a mongolul beszélő és író népek költőinek világfesztiválját rendezik majd meg Ulanbátorban. És igen, úgy érzem, van magyar vonatkozása is a munkánknak. Ha már adódik egy magyar párhuzam, amely szerint Cogtu a mongol Zrínyi Miklós, akkor tegyünk hozzá ehhez egy másikat is. 

Megítélésem szerint a Cogtu-féle Fehér Palota olyan kulturális örökség a mongol sztyeppéken, mint a XIV. századi visegrádi vár Magyarországon a Dunakanyarban.

Az ilyen párhuzamokra felfigyelve szeretne alapítványunk együttműködni lehetséges magyar partnerekkel a kulturális és történelmi emlékek helyreállításában, a turizmus fejlesztésében. Híven ahhoz, amire a magyarokat és a mongolokat a közös civilizációs örökségük, a sztyeppei nomád kultúra emléke kötelezi.

A Cogtu Tajdzsi által alapított Fehér Palota fénykorában. Forrás: Tserennadmid Darjaa Cogtu herceg története és kulturális öröksége című könyve

– Magyarországon Cogtu Tajdzsi nevét a leginkább Obrusánszky Borbála történész, hazánk jelenlegi mongóliai nagykövete szokta emlegetni előadásaiban – ő szokott róla úgy fogalmazni, hogy benne a mongolok Zrínyi Miklósát fedezhetjük fel. Ezzel nyilván arra céloz, hogy Cogtu Tajdzsi ugyanúgy kiváló költő volt, mint amilyen kiváló hadvezér, pontosan úgy, ahogy nálunk a török elleni hadviselésben jeleskedő Zrínyi Miklós. Elfogadja ezt a megközelítést?
– Ez az összehasonlítása tényleg nagyon találó. A magyar költő lelkes hazafi, hős és harcos volt, aki az oszmán-törökök ellen kemény küzdelmeket vívott. Cogtu herceg mongol nemes, szintén költő és hazafias harcos volt, aki 1581 és 1637 között élt. Hősiesen harcolt az egységes Mongólia megteremtéséért és a mandzsu megszállás ellen, végül a csatatéren vesztette életét a túlerő ellen. Van egy törvény a sztyeppéken, hogy a mongol ember harcosnak született és úgy is nő fel.

– Hogyan méltatná Cogtu Tajdzsi költészetét?
– Versei a 17. századi mongol költészet válogatott alkotásaihoz tartoznak. Kiemelkedő jelentőségű az a költeménye, amelyet katonái véstek kőbe – ez magyarul Kara György fordításában olvasható. Nem sok ilyen nagyszabású, 400 évvel ezelőtt sziklába vésett vers található az emberiség történetében. Sziklafeliratát a világhírű, hamarosan Budapesten koncertező The Hu zenekar is feldolgozta, így azt talán a magyar közönség is hallhatja.

– Mit gondol Cogtu Tajdzsi életműve mai jelentőségéről?
– Felvilágosult és művelt ember volt, aki egész életében kulturális küldetéseket teljesített. Ez ma is példaértékű elhivatottság. A Tuul folyó partján lévő palotájában édesanyjával, Jointaihu katunnal együtt tanította a közemberek és nemesek gyermekeit. A történelmi források és régészeti leletek azt is megerősítették, hogy a palota mellett működött nyomda is, ahol könyveket és szent iratokat nyomtattak. Cogtu Tajdzsi tudósokat kért fel arra, hogy fordítsák le az indiai és tibeti szent írásokat mongol nyelvre. Milarepa életrajza például, amit szintén a herceg javaslatára fordítottak le, Mongólia Nemzeti Könyvtárában található. 

Cogtu Tajdzsi versei a 17. századi mongol költészet kiemelkedő alkotásaihoz tartoznak. Forrás: Tserennadmid Darjaa Cogtu herceg története és kulturális öröksége című könyve

A mai mongolok számára példaértékű továbbá Cogtu Tajdzsi függetlenségvágya is. A herceg félt, hogy az ország mandzsu befolyás alá kerül. Azt javasolta a mongol fejedelmeknek, hogy kövessék Ligden kagán rendeleteit és egyesítsék a szétforgácsolódott országot, de az akkori mongol fejedelmek nem támogatták Cogtu Tajdzsit. Mongólia utolsó nagy, dzsingiszida uralkodója, Ligden fogott össze aztán Cogtu Tajdzsival. Megütköztek a mandzsu sereggel, de sajnos vereséget szenvedtek. Úgy vélem, hogy 

a mai Mongóliában mindig meg kell emlékezni annak a hősnek a dicsőségéről, aki Mongólia függetlenségéért küzdött és életét áldozta a hazájáért.

A szülőhelyén ez a törekvés szépen nyomon követhető: Bulgan tartomány központjában, Bulganban egy szobor örökíti meg az alakját, de a város főterét is róla nevezték el.

– Mit jelentett akkor a mongolok szemszögéből a keleti hódítók, a mandzsuk előretörése?
– A 17. század elején a mai Északkelet-Kína területén a mandzsuk megerősödtek, és magukhoz édesgették a mongol hercegeket és fejedelmeket, majd elkezdték elfoglalni területüket. A mandzsuk politikája az volt, hogy a buddhizmus sárga süveges, azaz a gelukpa ágát erővel elterjesztették a mongol pásztorok között, s ezzel Dzsingisz kán harcosaiból szerzetest csináltak, akik életüket a templomokban töltötték, nem a csatatéren. A mandzsu rendelet alapján a legidősebb fiúnak szerzetesnek kellett menni. A gelukpa buddhizmus terjedésével így a mongol népesség gyarapodása megszakadt, de még a társadalmi fejlődés is lelassult.

Cogtu Tajdzsi nemzeti hős szobra az észak-mongóliai Bulganban. Fotó: Erbold Eegli

– A nagyvilág szemében a buddhizmus számít talán a leginkább békés világvallásnak, a mindenkori dalai láma pedig úgyszintén a béke nagyköveteként jelenik meg lelki szemeink előtt. Ennek tudatában a magyarok számára is meglepő lehet, hogy hadvezérként Cogtu Tajdzsi egy buddhista vallásháború forgatagában is jeleskedett. Történetesen épp a dalai lámák rendje ellen harcolt az 1630-as években – ő a vörös süveges rendet támogatta. Mi volt ennek a vallási nézetkülönbségnek a lényege?
– A mongolok hosszú ideje ismerték a buddhizmus vörös ágát, vagyis a szaszkja-rend tanításait. Cogtu Tajdzsi is tisztelte a buddhizmust, és saját kezdeményezésére templomot épített, amelynek a Felfoghatatlan Drágakő nevet adta. Valójában nem is tett különbséget a vörös és a sárga vallási felekezet között, így aztán ő szerintem nem is a vallások miatt harcolt, hanem a mandzsuk valláspolitikája ellen emelte fel a szavát, akik a dalai lámán keresztül erővel akarták a sárga hitet elterjeszteni, s ezzel a mongolok függetlenségét megtörni.

– Cogtu Tajdzsi a mongolok szemében vitathatatlanul egy nemzeti hős?

– Nem is kérdés, hogy ő a mongolok nemzeti hőse, de az életének és a kulturális emlékeinek tanulmányozása új szakaszba érkezett, ami vitákkal is járhat.

Róla számos tévhit kering ugyanis a tibeti buddhista szerzetesek és a mandzsu dinasztia megbízásából írt dokumentumokban, ezért idén szeptemberben alapítványunk szervezésében megalakult a Cogtu Tajdzsi Tanulmányok fakultása a Mongol Hagyományok Akadémiáján, hogy új, a valóságnak megfelelőbb képet mutassunk be róla.

– A herceg életéről egy nagyszabású játékfilm készült Mongóliában 1945-ben. Ön szerint az a film hűen őrzi Cogtu Tajdzsi emlékét?
– A Cogtu Tajdzsi (Tsogt taij) Mongólia első nagyszabású játékfilmje volt, azt a nagyobb videómegosztókon mongolul és angol felirattal is meg lehet tekinteni. A herceget minden korosztály csak ebből a filmből ismeri, amely nagyon népszerű Mongóliában. B. Rinchen, az ismert mongol tudós és író, rengeteg kutatással alapozta meg a forgatókönyv megírását, ezt az odaadását persze az is magyarázta, hogy ő maga is Cogtu Tajdzsi leszármazottja volt. Ez a leghíresebb mongol film, amely a mongol herceg életét és harcát mutatja be művészi módon. A szocialista rendszer hatására azonban némi torzítás is volt a filmben, de ez nem csökkenti annak jelentőségét. 

Jó lenne egy új filmet készíteni Cogtu Tajdzsi életének kevésbé ismert részleteiről a modern technológia felhasználásával, akár magyar közreműködéssel is.

– Talán tudja, hogy Magyarországon is épp most készítenek egy nagyszabású történelmi filmet 1242 – A Nyugat kapujában címmel. Ebben egy magyar király seregei szállnak szembe a Batu kán – Dzsingisz kán unokája – mongol seregével. A mongolok a nálunk tatárjárásnak nevezett hadjáratot mennyire tartják a történelmük jeles eseményének? 
– Igen, hallottam, hogy készül egy játékfilm a Nyugat kapujában címmel, amely Dzsingisz kán unokájának, Batu kánnak az európai hadjáratáról szól. Ez a magyar-mongol-angol koprodukcióban készülő film a két ország kétoldalú kapcsolataiban komoly mérföldkő. Úgy tudom, a filmben a XIII. századi Magyarország legszebb és leggazdagabb városa, Esztergom jelenti képletesen a Nyugat kapuját, amelyet 1242 januárjában a mongol lovasság Batu kán vezetésével támadott meg a befagyott a Duna jegén átkelve. A múlt fájdalmas és véres eseményeit már nem tudjuk megváltoztatni, de igenis beszélni kell róluk, s ennek kiváló módja a koprodukciós filmgyártás. Őszintén remélem, hogy két ország közös történetéből egy csodálatos film születik, amely az egész világon sikert arat.

– Ön költőként is ismert Mongóliában. Mondana valamit a munkásságáról, a verseinek a tematikájáról?
– A Mongol Nemzeti Egyetemen végeztem közgazdászként, de érdeklődésem a költészet és az irodalom iránt fordult, így ezzel kezdtem el foglalkozni. Eddig hat verseskötetem jelent meg, de sok dalszöveget is írtam. Műveimet koreai, kazak és orosz nyelvre fordították le, újságokban és folyóiratokban jelentek meg. Idén jelent meg Cogtu herceg története és kulturális öröksége című könyvem, amelyben összegyűjtöttem a hercegre vonatkozó dokumentumokat. Jelenleg erre a könyvemre vagyok a legbüszkébb.

– Magyarország és Mongólia között szellemi értelemben is megélénkültek a kapcsolatok azt követően, hogy Ulánbátorban egy a mongol történelmet kutató nagykövet, Obrusánszky Borbála teljesít szolgálatot. A mongol kulturális elitben érezhetően javult ennek köszönhetően a magyar kultúra megbecsültsége?
– Egy éve találkoztam először Obrusánszky Borbála nagykövet asszonnyal, s nagyon jó benyomást tett rám azzal, hogy mennyire ismeri a mongol nyelvet és a mongol szokásokat, és mennyire tiszteli a mongol történelmet. Utalt arra, hogy Mongólia és Magyarország a sztyeppei nomád kultúrákig visszanyúló történelme között sok rokon vonás van: elsősorban a hunok és Atilla hun fejedelem birodalmának köszönhetően. Ezt csak megerősíteni tudom: a mongolok most is úgy tekintenek a magyarokra, mintha bennük a rokonaikat tisztelhetnék a távoli európai kontinensen. Amióta Obrusánszky Borbála Mongóliába érkezett, a két ország kapcsolatában új szakaszt nyílt. Külön jó, hogy a nagykövet asszony történész, ezért azt reméljük, hogy a két ország között kulturális területén még több közös programot tudunk megvalósítani.

Cogtu Tajdzsi (1581–1637)

Dzsingisz kán leszármazottja. Herceg, költő, hadvezér. Függetlenségi harcot vívott a mandzsu megszállók ellen. A herceg a 17. század első felének jelentős közéleti szereplője volt. A régi buddhista vallás (vörös sapkás hit) híve volt.

Gyermekkorától kezdve verseket írt és megismerkedett a mongol műveltséggel. 1601-ben a Tuul-folyó partján palotát és buddhista kolostort épített, amelyet Fehér Palotának nevezett el. A komplexum 1617-ben lett készen. A palotától kb. 2-3 km-re egy sztélét állítottak fel tibeti és mongol nyelven. Az épületet az 1630-as évek elején lerombolták. Nagybátyjával, az utolsó dzsingiszida nagykánnal, Ligdennel azért küzdött, hogy a keleti hódítók, a mandzsuk, ne terjesszék ki fennhatóságukat a mongolok felé. 1632-ben Ligden kán és Cogtu tajdzsi vereséget szenvedtek a mandzsuktól. Mindketten nyugat felé menekültek, a Kuku-nór irányába. Ligden 1634-ben himlőben meghalt. Cogtu tajdzsi pedig a Kuku-nórnál telepedett le és a tümet mongolok vezére lett. Új hazájában a herceg belekeveredett a vallásháborúba. Ő a régi, ún. vörös sapkás rendet támogatta, amely a dalai lámák rendjének ellenfele volt. A tibeti vallási vezető megkérte a nyugat-mongol ojrátokat, hogy győzzék le Cogtu tajdzsit, ami 1637-ben bekövetkezett, és a csatában a herceg életét vesztette. Életéről nagyszabású játékfilm készült Mongóliában (1945).

Cogtu Tajdzsi sziklafelirata

A halha fejedelem Cogtu (halhás ejtése Cogt) herceg (1581–1637) a mongol függetlenség rendületlen hívétől származik két sziklafelirat, melyet katonái véstek kőbe. A költemény a mongol verselés és poétika egyik legszebb korai példája, a buddhista filozófiának a körforgásról és az üresség tanáról szóló nézetekről elmélkedik.

Cogtu Tajdzsi sziklafelirata

Magas Ég urának ékes lakóhelye s
Magabízó földi kánok Fölséges szállása
Messze van egymástól, egyik fönn, másik lenn,
Mégis egy örömük, kedvük kívánt köre.

Akaniszta barlangjának üdvözültjeitől
Aranyszép világunk boldog szentjei is
Akármilyen messzi földön lakozzanak ugyan,
Áldásuknak, kegyelmüknek köre mégis egy.

Királyoknak, nagyuraknak jó tanácsosai
Kíméletlen Pokol kánnak kegyetlen tisztjei,
Indulatban, színben, szóban különböznek ugyan,
Igazságot osztó s fosztó körük mégis egy.

Eleséget, nyereséget aki nem szerezhet
És a hegyek erdeiben járó ragadozók
Élő teste ezerképpen különbözik ugyan,
Éhségüknek életoltó köre mégis egy.

Közeli-távoli tájak rablóinak,
Karám körül lopakodó, kóborló farkasnak
Külseje, alakja különbözik ugyan,
Kívánságuk, éhet oltó vágyuk köre egy.

Édes néném, ott, az Onon vize mellett,
Én meg gyöngén, itt, az Orhon s Tola partján:
Bármi messze élünk is egymástól,
Bánatunk, szerelmünk köre mégis egy.

Lehet, hogy e testben nem találkozunk már.
Legyenek hát akkor minden újabb létben
Lelkeink, mint anya s egyetlen magzatja:
Lehelleteink is szeressék, óvják egymást.

Erke testőr, ki vele volt, megjegyezte s könyvbe írta a herceg síró kiáltását, s négy esztendő múlván, a patkány év (1624) első havának tizennyolcadikán Dajicsing testőr és Gujang-bátor kősziklába véste.

Meghajlok Szamandabadarinak, Amindivának, Sigemüni buddhának. /Meghajlok Kij-Ocsirnak, Varakei anyának, Badzarpáni istennek. / Meghajlok a Magas Égnek, a kagánnak, asszonyának s minden jóakaratú élőnek.

Um máni badmé hung! Um máni badmé hung... Dzsingisz kagán sarjának, Ocsir kagánunokájának, a halha Cogtu hercegnek parancsára, a mongolok Szent Kagánjának tiszteletére, mikor Dzsingisz kagán születtének víz-ló-évétől négyszázhatvannégy esztendő telt el mostanáig, évek kezdőjében, fa-patkány-évben (1624), hónapok kezdőjének, tűz-tigris havának tizenötödikén, a nagy Fehér ünnepen Dajicsing testőr és Gujang-bátor véste ezt a drágakő-kemény sziklába.

(Kara György fordítása)

Borítókép: Cogtu Tajdzsi nemzeti hős szobra az észak-mongóliai Bulganban (Fotó: Erbold Eegli)