– Magyar kulturális fesztivált szerveztek május közepén, melyről lapunk is írt előzetest. Hogyan sikerültek a mongóliai magyar napok? Mekkora volt az érdeklődés, hogy érzi, elérték-e a céljukat?
– Nagy érdeklődést tapasztaltunk mind az országos mongol média, mind a közönség részéről, Magyarországról. A legnézettebb televíziós műsorokban szerepeltünk, és ízelítőt mutattunk be a magyar kultúráról. A két nap alatt a programokra több ezren voltak kíváncsiak, de az élő közvetítések révén szinte az egész országban követték a rendezvényünket. Nagy sikert aratott például a magyar táncház vagy a Rubik-kocka-bemutató, amelyet a helyi Rubik-klub tagjai mutattak be. A mongol közönség között nagy sikert aratott a hagyományos magyarétel-kóstoló. Nagyon megható volt, hogy a Magyarországon végzett egykori mongol diákok java megjelent az eseményen, volt olyan, aki már nem beszélt negyven éve magyarul, és azért látogatott el a programokra, hogy végre újra magyar szót halljon és találkozzon velünk. Összességében elmondható, hogy a legfontosabb célunkat elértük és felhívtuk a magyar kultúra értékeire a figyelmet.
– A beharangozó szerint a magyar napok részeként megtekinthető volt a Noyon uul-i hun sírok kiállítás, amelyet a közeljövőben Európában szeretnének bemutatni. Erről megtudhatnánk részleteket?
– Még tavaly decemberben nyílt meg a páratlan hun kiállítás a Mongol Nemzeti Történeti Múzeumban és kérésünkre a magyar napokig meghosszabbították, így az itt tanuló magyar diákok, kutatók és a program résztvevői is megcsodálhatták a kétezer éves hun emlékeket. Láthattak hun aranydíszeket, szőnyegmaradványokat, levágott hajfonatokat és hun edényeket. Ez az észak-mongóliai hun sír fontos mérföldkő volt a régészet történetében, 1924-ben a feltárást végző Peter Kozlov megállapította, hogy az ázsiai hunok hagyatékát találta meg. Ezzel bizonyosságot nyert, hogy az ázsiai hunok léteztek és fejlett kultúrát hagytak maguk után. Magyar vonatkozása is van a helynek, 1961-ben Erdélyi István régész is végzett ott feltárásokat. Tárgyalások folynak arról, hogy a kiállítás, illetve még néhány mongóliai hun lelettel kiegészülve Európában, többek között Magyarországon is bemutatkozna, és a kiállítási katalógust is lefordítanánk magyar nyelvre. Ez utóbbi azért fontos, mert az ázsiai hunok régészeti emlékeiről nem jelent meg átfogó könyv magyar nyelven.
– Szintén a magyar napok rendezvénysorozat idején írták alá a magyar–mongol közös régészeti expedíció újabb munkatervét. Tájékoztatna ennek tartalmáról?
– A Magyarságkutató Intézet tavaly együttműködési megállapodást kötött a Mongol Tudományos Akadémiával, ennek egyik pontja a közös régészeti és archeogenetikai kutatások megvalósítása. Ennek keretében ebben az évben két helyen végeznek közösen feltárást, az egyik Ar Gunt lelőhely, amely Ulánbátortól északra, körülbelül negyven kilométerre található. A területen mintegy harminc sírra bukkantak, ezekről a mongol kutatók azt feltételezik, hogy a környék közigazgatási vezetőinek végső nyughelye lehet. Tovább folytatódik a Belkh-i hun előkelő temető feltárása, ebben az évben a legnagyobb sír kerül feltárásra. A mongol fél ezt a sírt nem temeti vissza, hanem egy szabadtéri múzeumot szeretne építeni. A tervek már elkészültek a terület hasznosítására, jelenleg befektetőket keresnek a kivitelezésre. Az ásatások a nyár végére befejeződnek, remélhetően sok értékes tárgy és csontanyag kerül elő, amiből lehet majd genetikai vizsgálatokat végezni.
– A magyar napokra kiutazott a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és három munkatársa, akik felkeresték az ásatások helyszíneit. Velük tudott tartani? Hogy haladnak, illetve az elképzelt menetrend szerint haladnak-e a feltárásokkal?
– A Magyarságkutató Intézet munkatársai háromnapos terepmunkán vettek részt a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos munkatársaival, és bejárták a sztyeppei népek egykori központját, Arhangáj megyét, ahol megismerkedtek a belső-ázsiai sztyeppei civilizáció – a bronzkortól kezdve a hunokon át a mongol korig – emlékeivel. Sikerült új archeogenetikai mintát is venni az ázsiai hun emberi maradványokból, amelyet otthon dolgoznak fel.