Fény derült a hunok, avarok és honfoglaló magyarok származására

A Kárpát-medencében feltárt hun, avar és honfoglalás korszakokból – másképpen fogalmazva: honalapító magyaroktól – származó 265 emberi maradvány teljes genom szintű elemzésével a jelenleg elérhető legnagyobb pontossággal rekonstruálták ezen korszakok népességtörténetét a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatói. A magyarság eredetkutatásában az eddigi legjelentősebbnek számító tudományos cikk az igen tekintélyes Current Biology szaklapban jelent meg.

A Mongol Tudományos Akadémia Монгол Улсын Шинжлэх Ухааны Академи, Mongolian Academy of Sciences Régészeti Osztályának embertani tárában mintát vett Neparáczki Endre a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai kutatóközpontjának igazgatója. Forrás: Magyarságkutató Intézet

A kutatók a vizsgált minták teljes örökítőanyag-készletének sikeres kinyerése után, azokat a legmodernebb számítógépes algoritmusokkal hasonlították össze közel 3000 ősi mintáéval, valamint Eurázsia összes ma élő népcsoportjának genomjával szuperszámítógépükön. A Magyarságkutató Intézet honlapján közzétett közlemény szerint a kutatás tudományos áttörése, hogy mindhárom korszakból sikerült azonosítaniuk az első generációs magnépességet, az őslakosokat, valamint az ezek keveredéséből leszármazottakat. Mint írják, az eredmények azt igazolták, hogy az európai hunok egy része ázsiai hun felmenőktől származott, másik része pedig az útközben integrált sztyeppei szarmatákból és germánokból állt, ami megfelel a történeti forrásoknak.

Az ázsiai és európai hunok között kimutatott biológiai folytonosság igazolja az eddig kétségbevont folytonosságot a két népcsoport és a két birodalom között.

A Kárpát-medencébe érkező avar elit genomösszetétele egyértelműen ősi mongóliai eredetre utal, ami a zsuanzsuan származás elméletét támogatja. Mind az ősi Mongóliából származó európai hun, mind az avar vezető réteg korai ázsiai hun távoli felmenőkre vezethető vissza, de míg az avar elit tisztán megőrizte a mai tunguzokra, burjátokra jellemző bronzkori kelet-szibériai genomját, addig a hunok szkíta és kínai keveredést is mutattak.

Az avar korban a Kárpát-medencébe érkezők jelentős hányada azonban nem az avar elit örökségét hordozta, hanem hun és iráni (alán) genomokból modellezhető. Ez arra engedte következtetni a kutatókat, hogy az avar és hun korszakok népessége között nagymértékű az átfedés, és az avarok Európába érkezésével a korábban ott lakó népeket felülrétegezte egy, az ősi Mongóliából frissen érkező elit csoport.

A honalapító magyarság – akik a honfoglalás korában a Kárpát-medencébe érkező elit népesség – genom összetétele a mai népességek közül legnagyobb hasonlóságot a baskírokkal, a szibériai és volgai tatárokkal mutatja, az ősi népességek közül pedig az ázsiai szkítákkal. A leszármazási viszonyok vizsgálata azt mutatja, hogy a honfoglaló elit jelentős része legközelebbi nyelvrokonainkkal a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza, és ezek közül legutoljára a manysiktól válhattak külön.

A legnagyobb felbontású genommodellek pedig arra utalnak, hogy valóban létezhetett egy „proto ugor” népesség, amely a késő bronzkori Mezhovskaya kultúra népességének és a nganaszanok őseinek keveredésével jött létre valahol az Ural és az Altáj közötti erdőssztyeppe zónában, és akik a vaskorban az ázsiai szkíták egyik csoportját alkothatták. A vaskorban a manysik és a honfoglalók ősei különváltak, és utóbbiak Kr. e. 643 – 431 között komoly mértékben keveredtek a korai szarmatákkal. Ezt Kr. u. 217–315 között egy második keveredés követte az ázsiai hunok utódaival, az európai hunok elődeivel, amelynek időpontja az európai hun kort közvetlenül megelőző időszaknak felel meg.

Tehát a honalapító magyar elit jelentős részéből azonban teljesen hiányzott a „proto ugor” örökség, helyette ők hun vagy avar leszármazottnak mutatkoztak, különböző mértékű iráni (alán) és helybeli keveredéssel.

A Kárpát-medencébe érkező hunok, avarok és honfoglalók mindegyike kisebbségben volt a helybeli népességhez képest, amelynek túlnyomó többsége európai bronzkori genommal rendelkezett, és az Árpád-korig igen heterogén volt.

A Current Biology szaklapban publikált tudományos cikk szabadon elérhető.

Az eredeti írás a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán érhető el.

Borítókép: mintavétel a Mongol Tudományos Akadémia régészeti osztályának embertani tárában (Fotó: Magyarságkutató Intézet)