Nem igazán hisz a hivatalos adatokban az a két isztambuli fiatalember sem, akiket a világhálón értünk utol, hogy meséljék el, hogyan élik meg az elszabadult inflációt. Oguzhan Bektas 24 esztendős, ékszergyárban dolgozik, míg Bilal Demir 34 éves, saját borbélyüzletét vezeti. Éppen abban a korban vannak, mikor egzisztenciájuk megteremtésén kellene munkálkodniuk, ehelyett a napi megélhetésért dolgoznak. – Egy éve szeptemberben a benzin 7,74 líra volt. Idén már 20,13. Habár a kormány 25 százalékban korlátozta az albérletek árának emelését, Isztambulban így sem lehet háromezerötszáz-négyezer líránál (nyolcvan-kilencvenezer forint) olcsóbban lakáshoz jutni – soroltak néhány területet, ahol a leginkább a bőrükön érzik a drágulást.
Spórolni, saját lakást venni? A jelenlegi árfolyamok mellett ez most a legnagyobb kihívás. Az ingatlanpiacon teljesen elszabadultak az árak.
Gazdasági szabadságharc
De mi történt Törökországgal, a világ 19. legnagyobb gazdaságával, amelyre sokáig követendő példaként tekintettek? – A háború Törökországban is hozzájárult az infláció növekedéséhez, már csak azért is, mert Ukrajna fontos partner a gabonakereskedelemben. De a háttérben alapvetően az a kormányzati elképzelés húzódik meg, hogy a gazdasági növekedésért fel kell áldozni az alacsony inflációt. Ez a politika évekkel korábban kezdődött, amelyet a jegybankelnökök gyakori cseréjével betonozott be az államfő – magyarázta megkeresésünkre Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. „Gyakori cseréjével”, és akkor még finoman fogalmazott:
Recep Tayyip Erdogan az elmúlt három évben négy jegybankelnököt fogyasztott el.
A cserék mögött az áll, hogy az államfő és az általában iszlamistaként meghatározott Igazság és Fejlődés Pártja nevű kormánypárt vallási – az iszlám tiltja a kamatot és uzsorát, de engedélyezi a kölcsönt – és gazdasági megfontolásokból mindent megtesz, hogy alacsonyan tartsák a kamatokat.
„A gonosz anyja és apja” – mondta a kamatról egy beszédében néhány évvel ezelőtt a török elnök, és a meghirdetett „gazdasági szabadságharcához” azóta is szigorúan ragaszkodik.
Miközben a jegybankok világszerte kamatot emelnek, hogy lehűtsék a gazdaságot és mérsékeljék az inflációt, addig a közgazdaságtan alaptörvényeivel ellentétesen a törökök még múlt hónapban is csökkentették az alapkamatot. Tovább súlyosbította a válságot, hogy az alacsony kamat és magas infláció kombinációja arra sarkallta a törököket, hogy euróra vagy dollárra váltsák pénzüket.