Törökország, ahol a kamat „a gonosz anyja és apja”

Azon kevés helyek egyike Törökország, ahol már szinte csak a vállukat vonogatják az ukrajnai háború és a szankciók miatt elszabadult inflációra és gazdasági válságra. No nem azért, mert a törökök kimaradnak belőle, hanem mert már eddig is olyan mélyen voltak, hogy kevésbé érzik a zuhanást. De mi történt a világ egykori gazdasági bezzegországaként számon tartott állammal?

Forrás: Reuters

Mint koporsóba az utolsó szög, olyan volt az ukrajnai háború kirobbanása Törökországnak. A török gazdaság már eddig is mély gödörben volt, de az újabb válság most taszított rajta még egyet. A száraz számok nyelvén; 24 éves csúcsot megdöntve, szeptemberben 83 százalékos inflációt mértek, amelynél csak olyan államok teljesítettek rosszabbul, mint Zimbabwe, Venezuela, Libanon és Szíria. Várhatóan az októberi adatok még ennél is lesújtóbbak lesznek, miután múlt hónapban húsz százalékkal emelkedett a lakossági és ötven százalékkal az ipari gáz és áram ára. 

Már ha egyáltalán hinni lehet az adatoknak, más számítások szerint ugyanis valójában ennél sokkal rosszabb, 186 százalék körüli a pénzromlás.

Nem igazán hisz a hivatalos adatokban az a két isztambuli fiatalember sem, akiket a világhálón értünk utol, hogy meséljék el, hogyan élik meg az elszabadult inflációt. Oguzhan Bektas 24 esztendős, ékszergyárban dolgozik, míg Bilal Demir 34 éves, saját borbélyüzletét vezeti. Éppen abban a korban vannak, mikor egzisztenciájuk megteremtésén kellene munkálkodniuk, ehelyett a napi megélhetésért dolgoznak. – Egy éve szeptemberben a benzin 7,74 líra volt. Idén már 20,13. Habár a kormány 25 százalékban korlátozta az albérletek árának emelését, Isztambulban így sem lehet háromezerötszáz-négyezer líránál (nyolcvan-kilencvenezer forint) olcsóbban lakáshoz jutni – soroltak néhány területet, ahol a leginkább a bőrükön érzik a drágulást.

Spórolni, saját lakást venni? A jelenlegi árfolyamok mellett ez most a legnagyobb kihívás. Az ingatlanpiacon teljesen elszabadultak az árak.

Gazdasági szabadságharc

De mi történt Törökországgal, a világ 19. legnagyobb gazdaságával, amelyre sokáig követendő példaként tekintettek? – A háború Törökországban is hozzájárult az infláció növekedéséhez, már csak azért is, mert Ukrajna fontos partner a gabonakereskedelemben. De a háttérben alapvetően az a kormányzati elképzelés húzódik meg, hogy a gazdasági növekedésért fel kell áldozni az alacsony inflációt. Ez a politika évekkel korábban kezdődött, amelyet a jegybankelnökök gyakori cseréjével betonozott be az államfő – magyarázta megkeresésünkre Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa. „Gyakori cseréjével”, és akkor még finoman fogalmazott: 

Recep Tayyip Erdogan az elmúlt három évben négy jegybankelnököt fogyasztott el.

A cserék mögött az áll, hogy az államfő és az általában iszlamistaként meghatározott Igazság és Fejlődés Pártja nevű kormánypárt vallási – az iszlám tiltja a kamatot és uzsorát, de engedélyezi a kölcsönt – és gazdasági megfontolásokból mindent megtesz, hogy alacsonyan tartsák a kamatokat. 

„A gonosz anyja és apja” – mondta a kamatról egy beszédében néhány évvel ezelőtt a török elnök, és a meghirdetett „gazdasági szabadságharcához” azóta is szigorúan ragaszkodik.

Miközben a jegybankok világszerte kamatot emelnek, hogy lehűtsék a gazdaságot és mérsékeljék az inflációt, addig a közgazdaságtan alaptörvényeivel ellentétesen a törökök még múlt hónapban is csökkentették az alapkamatot. Tovább súlyosbította a válságot, hogy az alacsony kamat és magas infláció kombinációja arra sarkallta a törököket, hogy euróra vagy dollárra váltsák pénzüket.

Erősödő idegenellenesség

Azért hiba lenne mindent Recep Tayyip Erdogan nyakába varrni. A líra például azonosíthatóan akkor zuhant be 2018 nyarán, amikor az Andrew Brunson amerikai lelkész – aki egyébként azóta már magyar állampolgár is – letartóztatása miatt kialakult diplomáciai csörte nyomán Donald Trump szankciókat vetett ki Törökországra. Habár az ügy gyorsan rendeződött, és a büntetőintézkedések nem voltak túl komolyak, a károk helyrehozhatatlannak bizonyultak. Ezt tetézte még az összeakaszkodás a NATO-val az orosz Sz–400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlása miatt, a költséges szíriai és iraki katonai műveletek vagy az állandó vita az Európai Unióval a migráció miatt. Majd ennek a tetejébe jött a koronavírus-járvány, amely lenullázta a kulcsfontosságú idegenforgalmi ágazatot.
Érdekes módon a két isztambuli fiatalember is arról beszélt nekünk, hogy a törökök kevésbé az ukrajnai háború következményeinek tudják be a gazdasági válságot, mint inkább a szíriai menekülteknek.
 

A gazdasági nehézségek miatt egyre erősödik az elsősorban szíriaiak ellen irányuló idegenellenesség 

– erősítette meg a jelenséget Egeresi Zoltán is. Törökország az elmúlt hét évben valóban mintha eljutott volna a nyitott kapuk politikájától a szögesdrótokig.

A törökök falut építettek a hazatérő szíriai menekülteknek Észak-Szíriában. Fotó: Anadolu Agency /  Getty Images

 Előfordult például, hogy a feldühödött tömeg saját kezébe próbálta venni az igazságszolgáltatást, miután szír menekültek megkéseltek egy török fiatalt, máskor Bolu városának önkormányzati tanácsa szavazta meg, hogy külföldiek drágábban jussanak vízhez és szemétszállításhoz. Néhány hónapja Recep Tayyip Erdogan jelentette be, hogy egymillió önként jelentkező szíriai menekültet telepítenének haza.

Kérdés, hogy a török elnök elmegy-e a falig, és kitartásának lesz-e politikai következménye. Sokan őt teszik felelőssé a kialakult helyzetért, amin az sem segített, hogy egy ideig saját veje volt az ország pénzügyminisztere. A közvélemény-kutatások legalábbis aggodalomra adhatnak okot számára, a felmérések szerint Ekrem Imamoglu, Isztambul jelenlegi polgármestere vagy Mansur Yavas, Ankara vezetője is legyőzné a jövőre esedékes elnökválasztáson.

Az infláció növekedése lassul, az előző hónapokhoz képest csak néhány százalékponttal nőtt. Ettől még tapintható az elégedetlenség, ami már a kormánypárt és az államfő népszerűségének csökkenésében is tetten érhető. 

Az egyszerre rendezett elnök- és parlamenti választás eredményeit illetően viszont még nehéz jósolni, ugyanis a csökkenő támogatottság ellenére Recep Tayyip Erdogan az előző választásokat is képes volt megnyerni. Az infláció okozta nehézségek enyhítésére ráadásul többször volt már béremelés, ami némi gyógyírt jelenthet, még akkor is, ha ez csak tüneti kezelés. Emiatt is igyekszik a kormány inkább külpolitikai sikereket felmutatni vagy éppen erőt demonstrálni – latolgatta az esélyeket Egeresi Zoltán, előbbire az ukrán gabonafolyosó kialakítását, utóbbira a szíriai kurdokat és görögöket említve példaként. Ráadásul amellett, hogy az ellenzék próbál a magyarországihoz hasonló egységbe tömörülni, eddig még arról sem tudtak megegyezni, hogy kit indítsanak elnökjelöltként.

Borítókép: Recep Tayyip Erdogan török és Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök pingpongoznak. (Fotó: Reuters)