A magyar rabszolga, aki megalapította a török könyvnyomtatást

„Nem titkolom, hogy rajongok a könyvekért. A szeretet oszthatatlan, de a könyv valami egészen különleges dolog. […] Most már csak azt kívánhatjuk, hogy meg tudjuk szerettetni az emberekkel ezeket a könyveket, hogy olvassák és hasznosítsák őket” – mondja Ibrahim Müteferrika, az első török nyomda magyar származású alapítója Fikret Nesip Üccan nemrégiben magyarul is megjelent regényében.

Forrás: Wikipédia

Kevéssé ismert, hogy az Oszmán Birodalom első nyomdáját a Kolozsváron született Ibrahim Müteferrika alapította. Ibrahim valamikor 1670 és 1674 között jött világra, és a kolozsvári unitárius egyház növendéke volt, azonban élete további részéről kevés információ áll a kutatók rendelkezésére. Feltételezések szerint Bécs második ostroma után, az 1690-es években eshetett oszmán fogságba, ezt követően kerülhetett a konstantinápolyi rabszolgapiacra, áttért a muszlim hitre, és felvette az Ibrahim nevet. A müteferrika csupán ragadványneve volt, ahogy arra lapunknak Tasnádi Edit turkológus, a Tiltott Korán című könyv fordítója is rámutat:

A müteferrika szerájbeli rangot jelölt. Hivatala nem volt, de fontos feladatokat kapott a szultántól. Járt például Bécsben, ahol közreműködött a Savoyai Jenővel folytatott tárgyalásokban, és járt a Havasalföldön is

– magyarázza Tasnádi.

Hozzátéve: közvetítői feladatai mellett tolmácsi megbízásokat is kapott, fordított többek között kortársának, az akkor már Rodostóban száműzetésben élő II. Rákóczi Ferencnek is.

A török könyvnyomtatás kezdetei

Ibrahim Müteferrika 1727-ben alapította meg nyomdáját, ahol összesen 17 művet nyomtatott ki 22 kötetben – utolsó műve, ahogy az első is, szótár volt: Hasan Suuri kétkötetes perzsa–török szótára.

Ezek egy része Magyarországon is fellelhető az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében.

A nyomdában a kor igényeinek megfelelően történelmi könyveket és földrajzi atlaszokat nyomtattak. Tasnádi Edit szerint mi sem bizonyítja jobban a kinyomtatott térképek minőségét, hogy gyakran kivágva a könyvekből a hajóskapitányok is használták őket.

Ezek mind igen hasznos munkák. Az idegenek számára készített török nyelvtanát magam is haszonnal forgattam. Az uralkodónk (III. Ahmed szultán – D. E. K.) számára írt politikai értekezése, a mágnesességről szóló mű fordítása, most pedig a földrajztudomány területén jókora űrt betöltő Világtérkép szerintem országos igényt elégít ki

– vélekedett Ibrahim Müteferrika munkásságáról fő támogatója, a francia nemesi származású Humbaraci Ahmed Pasa (eredeti nevén: Claude Alexandre Bonneval) a Tiltott Korán című regényben, Fikret Nesip Üccan nemrégiben magyarul is megjelent kötetében (Magyar Napló, 2022).

Évszázadokat késett a török könyvnyomtatás

Noha mire Ibrahim Müteferrika nyomdája felállt, Európában közel háromszáz évvel korábban, 1453 körül a Német-római Császárságban már feltalálta a könyvnyomtatás ma ismert formáját Johannes Gutenberg. Néhány évtizeddel később az Oszmán Birodalomban sem volt ismeretlen a könyvnyomtatás fogalma: a birodalomba vándorolt szefárd zsidók 1493-ban, az örmények 1567-ben, a görögök 1627-ben alapították meg első nyomdájukat. A Tiltott Korán fordítóját arról is kérdeztük, hogy miért késett évszázadokat a könyvnyomtatás az Oszmán Birodalomban. Tasnádi Edit turkológus szerint ennek két oka lehetett: Törökországban csupán 1928-ban vezették be a latin ábécét, azt megelőzően arab betűket használtak, amelyek ólommal való kiöntése és kivésése nem kis feladatot jelentett a nyomdászok számára.

Az arab betűknek ugyanis négy alakjuk van – attól függően, hogy a szó elején, közepén, végén vagy önmagukban állnak –, ráadásul formájuk is eltér a latin betűkétől, hiszen az egyenes vonalak helyett különböző hurkocskákból állnak. De Tasnádi Edit szerint a vallásnak is meghatározó szerepe volt abban, hogy a törökök az 1700-as évekig nem nyomtattak könyvet. 

Ibrahim Müteferrika ugyanis csupán azzal a feltétellel kapta meg a szultántól a nyomdaalapításhoz szükséges engedélyt, hogy nem nyomtat vallási könyveket, noha akkoriban éppen azokra lett volna a legnagyobb szükség. A Koránt, a muszlimok szent könyvét még kézírással sokszorosították a törökök, ennek nyomán kialakult a kalligráfia, az írás művészeti formája, emiatt elsősorban az írni tudók küzdöttek a könyvnyomtatás elterjedése ellen. Akkoriban a Korán törökre fordítása is nagy felháborodást keltett, mondván az Allah szavait tartalmazó művet kizárólag az iszlám nyelvén, arabul lehet olvasni.

Japán szigete az Ibrahim Müteferrika nyomdájából kikerült Cihannüma (Általános földrajz) című  könyvből, Katip ­Celebi munkájából, 1728. Fotó: Getty Images

Harc a könyvnyomtatás elterjedése ellen

Fikret Nesip Üccan regénye fiktív elemeket is tartalmaz, amelyek kellőképpen szemléltetik a kor felfogását, különösen a valláshoz fűződő viszonyt. Ibrahim Müteferrika ugyanis fontosnak tartotta, hogy a törökök közvetítő nélkül, a forrásból ismerjék meg vallásukat.

Hiába szeretne valaki megvenni egy kézzel írt Koránt, a világ pénze sem volna rá elég, hiába szeretnék vallásaik parancsait a szent könyvből megismerni a muszlimok, mert ehhez gazdagnak kellene lenniük, és arabul is kellene tudniuk. Ráadásul egyelőre nem is az a legfontosabb, hogy jól értsék, mi áll benne, hanem az, hogy szépen tudják recitálva olvasni

– indokolta Ibrahim Müteferrika Humbaraci Ahmed Pasának, miért van szükség török nyelvű Koránra.

„A kéziratos példányok legalább 300 kurusba kerülnek. A mi nyomtatott példányaink nem kerülhetnek 30-40 kurusnál többe. Szolid árat szeretnénk, hogy a medreszék (muzulmán vallási iskolák – D. E. K.) diákjai is meg tudják venni” – mutat rá a regényben Ibrahim Müteferrika, aki végül jó barátját kéri meg, fordítsa le a Koránt török nyelvre, majd az éj leple alatt munkálkodva elkészült az arab betűkkel írt török nyelvű szent könyv több példányával – kivívva ezzel sokak haragját. A nyomdája mögötti raktárat ugyanis felgyújtották, és mindössze három Korán-példány menekült meg a tűzből.

Ibrahim Müteferrika a történelemkönyvekben

A magyar származású nyomdász 1745 környékén hunyt el Konstantinápolyban, hetvenéves kora körül, halála után nyomdáját fia vitte tovább, de a cégnek már nem volt olyan nagy jelentősége. Ibrahim Müteferrika azonban bejegyezte nevét a török történelemkönyvekbe:

bár Magyarországon nem túl ismert a neve, Tasnádi Edit elmondja, Isztambulban két szobrot is állítottak tiszteletére, sírját a Galata-toronytól nem messze lévő múzeum kertjébe helyezték át, a létesítmény korábban derviskolostorként működött. 

Törökországban egyébként a magyar irodalom is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A műfordító két könyvpéldányt mutat be beszélgetésünk során, mindkettőt Dursun Ayan török íróval közösen állították össze: 2017-ben jelent meg az Arany Jánosról készült kötet, amelyben a költő munkássága mellett életrajzával és művei hátterével is megismerkedhet az olvasó; a tavaly novemberben megjelent könyv pedig már Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából született meg, segítségével a törökök is olvashatnak a magyar költészet egyik legismertebb alakjáról.

Borítókép: Ibrahim Müteferrika, a török könyvnyomtatás magyar származású megalapítójának sírja Isztambulban, az egykori derviskolostor kertjében. (Fotó: Wikipédia)