Megváltozhat eddigi tudásunk a gitárról?

Ligeti György zongoraciklusának átírásán dolgozott éppen, amikor elképzelte, mi lenne, ha a gitár képes lenne az átalakulásra. Koltai Katalin már zeneakadémista növendékként sem „csak gyakorolt”, hanem átiratokat és összművészeti produkciókat készített, különösen az izgatta: hogyan bővíthető a klasszikus gitár eszköztára. Újítása nagy népszerűségnek örvend a kortárs zeneszerzők körében.

Fotó: Altrichter Zita

– Közeli és közvetlen. Az a természetes és meghitt viszony, amelyet meg kell teremteni minden egyes zongorajátéknál, a gitár esetében szinte magától értetődő. Úgy érzem, Bartók művében az emberi magány – mindannyiunk feloldhatatlan magánya – az éjszaka sötétjében nagyon közel áll a gitár magányos költészetéhez. Csakhogy Az éjszaka zenéje a klaszter zenei struktúrára – az egyidejű együttes hangok halmazára – épül, amely sűrű hangcsoportot alkot. Zongorán ezt egyszerű leütni: elég csak az egymás melletti fehér és fekete billentyűkre rátenyerelni, az már egy klaszter. 

Ugyanezek a hangok a gitár fogólapján elérhetetlenül távol vannak egymástól, vagyis lehetetlen a kívánt hangzást elérni. Adódott a kérdés: hogyan tudnám a szükséges távolságot átérni a bal kezem ujjaival, hogyan tudnám eljátszani a Bartók-művet?

A kérdés hátterében az is megfogalmazódik, miért van szükség egyáltalán gitárátiratokra. Közkedvelt hangszerről van szó, ám népszerűségét elsősorban a popkultúrán keresztül nyerte el a gitár. Miközben manapság szinte minden háztartásban pengetik, klasszikus hangszerként kifejezetten bizonyítania kellett. Újrapozicionálásában meghatározó szerepe volt Andrés Segovia spanyol előadóművésznek, aki a klasszikus gitár „apostolaként” tekintett magára, és mint hitvallásában megfogalmazta: „Egyetlen büszkeségem az a merész és fáradhatatlan próbálkozás, hogy a gitár titokzatos szépségét megmutassam, és számára a világ szeretetét nyerjem meg.” 

Erre irányult az angol Julian Bream (1933–2020) gitár- és lantművész tevékenysége is, aki Benjamin Brittent és másokat is „megnyert” a klasszikus gitárnak. Ettől azonban még tény, hogy sok kiváló zeneszerző – Mozarttól Ravelen át Bartókig – egyáltalán nem írt a pengetős hangszer szerelmeseinek melódiákat, s bár mára a komolyzenei körökben általánosan elfogadottá vált, a klasszikus gitárnak viszonylag szűk a repertoárja. Koltai Katalin úgy véli, számos alkotásnak – a zongorára írottnak is – lehet létjogosultsága gitáron, amelynek hangzásvilága akár még hozzá is tehet a mély érzések és gondolatok közvetítéséhez.

– Ligeti György Musica ricercata című zongoraciklusának az átírásán dolgoztam éppen, amikor elképzeltem, mi lenne, ha a gitár képes lenne a műhöz hasonló belső átalakulásra. Ekkor már nagyban végeztem a doktori kutatásomat Angliában, ahol nagyon sok szakmai és anyagi támogatást kaptam. Az Altamira Founda­tion gitárgyártó cég adományozott a projektemre mestergitárt, és annak az átépítéséből megszületett az új hangszer, amelyet tiszteletadásként Ligeti-gitárnak neveztem el. 

Az első fázisban kis kapodasztereket (capo: az odacsíptethető húrlefogó a gitár nyakán) fejlesztettem ki, amelyeket csatlakoztattam a hagyományos, klasszikus gitár fogólapjához. Ezek a mágneses húrlefogók lent tartják az egyes húrokat külön-külön is, mivel az új hangszer fogólapja reagál a mágnesre. Ezzel a találmánnyal megváltozik az eddigi tudásunk a gitárról: olyan távoli hangokat is le lehet fogni rajta, amilyenre a legnagyobb tenyerű ember sem lett volna képes korábban. Olyan hangzások jönnek létre ezáltal, amilyeneket még nem hallottunk, ezért el sem tudtunk képzelni a gitáron. Teljesen új élmény, még én is csak kapizs­gálom, hányféle további lehetőség rejlik a fejlesztésben.

A kortárs zeneszerzőket is lázban tartja az innováció. Ma este az Átlátszó hangon – Ligeti-gitár projekt című előadáson Bartók Béla Az éjszaka zenéje és Ligeti György Musica ricercata no. 1, 2, 7 zongoraciklusa mellett lesz két ősbemutató is: Tom Armstrong Bartókiana és David Gorton Six Miniatures című műve. David Gorton zeneszerző, a londoni Royal Academy of Music professzora mikrotonális – azaz fél hangnál is kisebb intervallumú, emiatt sajátos, lehangolt hangzású – rendszerrel kombinálja az új gitár kitágított lehetőségeit. A különböző capoelrendezésekkel pedig azt a hatást kelti, mintha minden egyes tételhez más hangszert hozna létre. 

Vasárnap a BMC-ben, az UMZE Kamaraegyüttes Autour de nous (Körülöttünk) című francia–belga–magyar vegyes műsorán elhangzik többek között Gryllus Samu Krrr, dmm, taaa című, Ligeti-gitárra és kamaraegyüttesre írt darabja is. Úgy tűnik, hogy máris a kísérletező kedvű, kortárs zeneszerzők egyik nagy kedvence a hangszer határait ostromló gitár.

Borítókép: Az előadóművész Koltai Katalin „újrapozicionált” hangszerével (Fotó: Altrichter Zita)