Kabdebó Lóránt halálának évfordulója is írásra ösztönöz, de leginkább az irodalomtörténész személyisége. És az új kötet, a posztumusz megjelent Valami történt – Szabó Lőrinc átváltozásai című munka. Éppen egy éve tette ki a pontot a végére, pár napra rá, hogy megjelent az „egy Költő Agya” című tanulmánykötet, amely egyetlen talányos sor vizsgálatából indul ki, majd egyetemesen értelmezve a mondatot visszaérkezik oda, hogy a „Mindenség is csak egy Költő Agya”. Egy éve sem búcsúztam, inkább megerősítettem, hogy
a tervezett, újabb beszélgetésre másik időben kerülhet sor, bár Kabdebó Lóránt földi életében is szabadon mozgott az időben: szeretett anekdotázni, tudott is, élénk előadásmódjával megidézte szellemi körét, elhunyt barátait. Itt ült Barcsay Jenő, nézz csak körül – invitált be a szobába, mintha magától értetődő lenne, hogy itt vannak körülöttünk az alkotók. Ahogy ott is voltak.
Szóval már vártam ezt az újabb találkozást.
A Prae Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötetében a legmegkapóbb Kabdebó Lóránt személyes, koncentrált figyelme, amely arra sarkallja az olvasót, hogy hozzá hasonló elkötelezettséggel törekedjék a megértésre. Hogy átélhesse: „valami történt”, a vers minden olvasáskor új életre kel, ezért is érdemes szenvedéllyel a szavak nyomába eredni.
A jó vers személyes és egzisztenciális, vagyis létkérdés. A Tanár úr ezt a személyes felelősséget hangsúlyozza írásaiban: „mindenkinek önmagának kell felépítenie eszméletét a világmindenséggel szembesülve”.
Így adja tovább Szabó Lőrinc önfelismerését: „Rendben vagy, te is egy lehetséges világ vagy, fiatalember!”, ezzel a biztató, ugyanakkor gondolkodásra és kutatásra serkentő lelkülettel vallja, hogy mindenkinek külön-külön magában kell keresnie a kisebb méretű csoda helyét az Univerzum nagy csodájában.
Kabdebóval lépésről lépésre bejárható Szabó Lőrinc életpályája. A költő szöveguniverzumának feldolgozását, publikálását, kritikai kiadását és elemzését kezdetben egyedül, utóbb már a tanítványaival együtt végezte. Mégis valójában neki köszönhető, hogy a feledés veszélyével fenyegetett Szabó Lőrinc méltó helyre került a magyar líra történetében. A gigászi munka hátterében az irodalomtörténész korai elköteleződése állt, amely nem nélkülözte a kockázatot sem a pálya kezdetén.
Erre utal, hogy Kabdebó Lóránt nem egyszerűen bátorításként, de áldásként értelmezi Németh László két, hozzá írott levelét: „Látom, hogy Szabó Lőrinccel foglalkozol. Ő is egyike azoknak, akiket szép csendesen ki akarnak iktatni a közemlékezetből. Nehéz, de szép feladat e könnyelmű feledés s bűnös feledtetés ellen dolgozni.”
(1966. november 17.); „Örülök annak is, hogy Szabó L.-könyved halad […] hiszem, hogy a társadalmilag hálátlan téma ebben az esetben is nagy szellemi s mesterségbeli gazdagodással fog járni: hisz a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ – hogy mire teszi fel magát.” (1967. szeptember 15.) Nos, Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc megértésére és megértetésére, gondolatvilágának közvetítésére tette fel magát. Az utolsó leütésig.
