Az auschwitzi náci haláltábort a legnagyobb magyar temetőnek is nevezik, az ott megölt mintegy 1,1 millió ember közül minden harmadik magyar zsidó volt, akiket 1944-ben deportáltak. Az 1940 és 1943 között Auschwitzban raboskodó Witold Pilecki (1901–1948) már 1940-ben felhívta a figyelmet a táborban történtekre – noha a tömeges megsemmisítés csak később kezdődött –, így az onnan kijuttatott beszámolója évekkel megelőzte az 1944-es Auschwitz-jegyzőkönyvet (más néven a Vrba–Wetzler-jelentést). A kétgyermekes családapa tette annyiban is különleges: szándékosan került fogságba, hogy felderítő tevékenységet végezhessen a lengyel Honi Hadsereg számára. Sorsa pedig annyiban is tragikus, hogy 1948-ban a kommunisták koncepciós perben végezték ki, miután Józef Cyrankiewicz miniszterelnök (1947–52, majd 1954–1970), aki maga is auschwitzi túlélő volt, szintén ellene vallott. Földi maradványai a mai napig nem kerültek elő. Tadeusz Pluzanskit – akit édesapja révén családi szálak is fűznek Pileckihez és a lengyel katonai ellenálláshoz – a holokauszt magyarországi áldozatainak április 16-i emléknapja előtt kérdeztük a lovassági kapitány emlékezetéről.

– A budapesti Holokauszt Emlékközpontban néhány éve emlékfát ültettek Witold Pilecki tiszteletére, Balatonbogláron szobra áll. Csaknem három éven át volt auschwitzi fogoly, és naponta bujkált a halál elől. Nevét mégsem ismerik nálunk szélesebb körben. Miben áll a jelentősége?
– Önmagában örvendetes, hogy már vannak emlékhelyei. Pilecki személyisége egyrészt nagyon is lengyel, másrészt a tettei egyetemes jelentőségűek. Katonaként bizonyította a megtörhetetlenségét minden megszállóval, a nácikkal és a kommunistákkal szemben. Mindenki találhat a maga számára valamilyen mintát benne, legyen szó hazafiasságról, megtörhetetlenségről, vallásosságról, bátorságról, önfeláldozásról – ezeket egészen a szent létig. A mai napig érvényes értékekről van tehát szó, amelyek tettekre sarkallják és vonzzák az embereket, különösen a fiatalokat.
– Ön az igazság hírnökeként, sőt lengyel és (az eredetitől eltérően) valós James Bondként is utalt Pileckire. Történészként hogyan tartja lehetségesnek, hogy a kapitány jelentése heteken belül Londonban volt, viszont a náci haláltábor egészen 1945. január 27-éig nem szabadult fel? Addig pedig több mint egymillió embert öltek ott meg, miközben a szövetségesek semmit nem tettek.