Embervadászat

Hosszú évek után, amikor is hamis hősök kreálása és bálványozása volt a jellemző, míg az igazi hősök rejtve maradtak, a lengyelek végül mégis megtudhatták, ki volt Witold Pilecki.

Amikor eljött 1939 tragikus szeptembere, az a hónap, amikor a náci Németország támadását követően két héttel (szeptember 17-én) Lengyelországnak a bolsevik Oroszország agressziójával is szembe kellett néznie, Pilecki és egysége nem adta fel a harcot. Hadosztályának szétverését követően még közel négy hétig heves ellenállást tanúsított a megszálló hadakkal szemben.

Feleségével, aki két kisgyermekükkel a szovjetek által megszállt területen tartózkodott, csak 1940 áprilisában találkozott. Pilecki ekkor már a földalatti lengyel hadsereg katonája volt. Ő volt a szervezeti osztály ellenőre és a parancsnokság vezetője. Amikor Auschwitz híre elterjedt, a földalatti lengyel hadsereg parancsnoksága úgy döntött, hogy hírszerzés útján deríti fel a koncentrációs lágert. Witold Pilecki önként jelentkezett a feladatra. Ahhoz, hogy Auschwitzba juthasson, 1940. szeptember 19-én Varsóban utcai embervadászat során elfogatta magát. A tábor valósága sokkolóan hatott rá. Már októberben elküldte első jelentését, amelyet novemberben Grot-Rowiecki tábornok parancsára Londonba továbbítottak, de az csak 1941. március 18-án ért célba. A további jelentések küldésével Pilecki hozzájárult a táborban szigorú konspirációban működő ellenállási csoportok egyesítéséhez. 1943 tavaszán a Gestapo sorra leplezte le a sejteket. A letartóztatások miatt Pilecki április 26-áról 27-ére virradóra megszökött. Ehhez nem kis bravúrra és bátorságra volt szükség.

Amikor Ostrów Mazowieckában találkozott feleségével, a következő jövőre vonatkozó üzenetet hagyta gyermekeinek: „Szeressétek hazátokat. Szeressétek szent hitünket és nemzetünk hagyományait. Váljék belőletek becsületes ember, mindig legyetek hűségesek az általatok legtöbbre tartott értékekhez, amelyeket egész életünkön keresztül szolgálnunk kell.”

Hamarosan tervet készített az auschwitzi haláltábor elfoglalására, de erre nem került sor, mivel a Honi Hadsereg főparancsnoksága a kockázatos akciót kivitelezhetetlennek tartotta.

Rövidesen azonban mégis elismerték Pilecki önkéntes auschwitzi tevékenységének érdemeit: 1944 februárjában a Honi Hadsereg főparancsnoka, Grot-Rowecki tábornok lovassági kapitánnyá léptette elő. A következő hónapokban a földalatti mozgalom kiépítésére került sor, amelynek célja az volt, hogy a függetlenségért vívott harcot most már a következő megszállóval – a Szovjetunióval folytassák.

A szervezési munkát a varsói felkelés kitörésekor felfüggesztették. Pilecki részt vett a felkelésben, és a csapata által védett területet a németek sohasem tudták meghódítani.

A bukás után hadifogolytáborokba hurcolták; Ożarówba, Lamsdorfba és Murnauba. Amikor az amerikaiak felszabadították a murnaui tábort 1945 áprilisában, Pilecki – többhetes előkészítés után – az Anders tábornok irányítása alatt Olaszországban állomásozó II. lengyel hadtesthez indult. Decemberben már Varsóban volt egy hírszerző misszióval. Munkatársakból saját hálózatot épített ki, titkos információkat gyűjtött, és jelentéseket küldött Olaszországnak. 1946 közepén – mivel fennállt letartóztatásának veszélye – utasítást kapott arra, hogy azonnal hagyja el Lengyelországot. Ő azonban hazájában akarta folytatni tevékenységét. 1947. május 8-án letartóztatták. A kihallgatások során szörnyű kínzásoknak vetették alá. 1948. március 15-én ítélték halálra. Az ítéletet május 25-én hajtották végre. Sírját máig nem sikerült megtalálni.

(Gedeon Márta fordítása)

A szerző Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete