A nemzetközi politikában minden megy tovább a maga útján. A pravoszláv húsvét sajnos csak arra volt elegendő, hogy az ukrajnai harcok időlegesen lecsillapodjanak, és hosszas huzavona után újabb fogolycserére kerüljön sor. Egyik fél sem hajlandó, mint eddig is, a legkisebb kompromisszumkészséget sem tanúsítani. Az orosz cél minden eddig elfoglalt terület megtartása, új ukrán vezetés létrehozása és Kijev eltiltása a nyugati integrációktól.
Mindent vissza?
Az ukrán cél: mindent visszakövetelni, beleértve a Krím félszigetet. Cél továbbá az orosz javak elvétele mindenütt a világon, amelyekre Ukrajna jóvátétel címén igényt tart. Az orosz vezetés nemzetközi jogi elítélése és Oroszország minden létező fórumról való kitiltása. Nehéz megmondani, hogy a két célrendszerből melyik az irreálisabb.
Az oroszok stratégiai megállapodásokat kötnek több nem nyugati állammal. A napokban a kínai védelmi miniszter járt Moszkvában. Fogadta Sojgu orosz védelmi miniszter mellett Putyin elnök is. Nyilvánvalóan – és erről egyik fél sem fog nyilatkozni – a fő téma, figyelembe véve a jelenlevők beosztását, a katonai együttműködés kellett hogy legyen.
Macron francia elnök pekingi útja sok mindenre rávilágított. Őt teljes pompával fogadták a Kínai Népköztársaságban, de a vele utazó és teljesen más kül- és biztonságpolitikai nézeteket képviselő európai uniós vezetőt, Von der Leyent már nem. Aki a tárgyalások egy részén még jelen sem lehetett.
Macron pekingi látogatása után hitet tett az európai közös politika mellett. Úgy fogalmazott – és ezzel sok európai egyetértett, míg a vezetők kevésbé –, hogy Európa találja meg újra a saját identitását. Az USA aktív részvételével zajló Kína–Tajvan-válságról Európának nem kell állást foglalnia. Macron célja a kontinens stratégiai autonómiája és hogy az nem lehet a jövőben az USA vazallusa.
A NATO főtitkára az elmúlt napokban közölte, olyan nyomás alatt állt, hogy meg kellett hívnia Ukrajnát a NATO–Ukrajna miniszteri szintű tárgyalásokra, még akkor is, ha ez elvileg lehetetlen lett volna, mivel Magyarország e kérdésben vétójogával élt. Nyilvánvalóan az USA úgy érezte, hogy ezt megteheti, Ukrajna pedig abból a téves feltételezésből indul ki, hogy NATO-tagsága zöld utat kapott, és a felvételi folyamat gyors és sikeres lesz.
Sokszoros atomhalál
A legismertebb amerikai külügyi folyóiratban, a Foreign Affairsben szakértői cikk jelent meg A Nyugatnak új stratégiára van szüksége Ukrajnában címmel. Ebben leírják, hogy „a háborúban kockán forgó érdekek maximális meghatározása olyan politikát eredményezett, amely egyre inkább ellentétbe kerül más amerikai prioritásokkal. […] A valóság az, hogy Kijev folyamatos nagyszabású támogatása szélesebb stratégiai kockázatokat hordoz. A háború erodálja a Nyugat katonai felkészültségét, és kimeríti fegyverkészleteit. A védelmi ipar nem tud lépést tartani Ukrajna felszerelési és lőszerkiadásaival. […] A háború a világgazdaságra is nagy költségeket ró. Megzavarta az ellátási láncokat, hozzájárulva a magas inflációhoz, valamint az energia- és élelmiszerhiányhoz. […] Itt az ideje annak, hogy elkészüljön a B terv. […] Szükséges, hogy a NATO és Oroszország konstruktív párbeszédet kezdjen. […] A Nyugat több mint egy éve hagyja, hogy Ukrajna határozza meg a sikert és a Nyugat háborús céljait. […] Nem bölcs dolog, mert Ukrajna céljai konfliktusba kerülnek más nyugati érdekekkel. […] A szankciók nem fojtották meg az orosz gazdaságot. […] Még Ukrajna szempontjából sem lenne bölcs dolog kitartóan törekedni teljes katonai győzelemre. […] Ukrajnának nem szabad kockáztatnia, hogy elpusztítsa önmagát olyan célokért, amelyek valószínűleg elérhetetlenek. […] Európának is jó oka lesz arra, hogy felhagyjon azzal a kinyilvánított politikájával, hogy Ukrajnát addig támogassa, amíg szükséges.”
Érdemes lenne ezeken az új realitásokon elgondolkodni. Ma nyugati adatok szerint Oroszországnak 6257, az USA-nak 5600, Kínának 350, Franciaországnak 290, az Egyesült Királyságnak 225, Pakisztánnak 165, Indiának 160, Izraelnek 90 és Észak-Koreának 45 nukleáris eszköze van. A Föld sokszorosan elpusztítható.
A legismertebb négycsillagos tábornokok zöme bejelentette, hogy Ukrajna ezt a háborút nem nyerheti meg. A politikusok többsége ezt a realitást vagy nem ismerte fel, vagy képtelen tudomásul venni.
A szankciós politika több szempontból sem érte el eredetileg kitűzött célját. Oroszország nem omlott össze, ami a 2022 elején meghirdetett első szankciós csomag nyílt célja volt. Európa viszont mély társadalmi és gazdasági válságba került. A szankciós politika eddigi következményeinek hatására Európa többet vesztett, mint Oroszország.
Európa térvesztése
A hidegháború időszakában Európa vesztesnek tekinthette önmagát. A feszült amerikai–szovjet viszony, amely háborúhoz vezethetett volna, Európa megsemmisülését jelenthette, míg a jó szovjet–amerikai viszonyban egyszerűen átnyúltak a feje felett. A jelenlegi orosz–ukrán háború is elsősorban Európát, ezen belül Közép- és Kelet-Európát sújtja.
Orosz–ukrán háború 
