A nemzetközi politikában minden megy tovább a maga útján. A pravoszláv húsvét sajnos csak arra volt elegendő, hogy az ukrajnai harcok időlegesen lecsillapodjanak, és hosszas huzavona után újabb fogolycserére kerüljön sor. Egyik fél sem hajlandó, mint eddig is, a legkisebb kompromisszumkészséget sem tanúsítani. Az orosz cél minden eddig elfoglalt terület megtartása, új ukrán vezetés létrehozása és Kijev eltiltása a nyugati integrációktól.
Mindent vissza?
Az ukrán cél: mindent visszakövetelni, beleértve a Krím félszigetet. Cél továbbá az orosz javak elvétele mindenütt a világon, amelyekre Ukrajna jóvátétel címén igényt tart. Az orosz vezetés nemzetközi jogi elítélése és Oroszország minden létező fórumról való kitiltása. Nehéz megmondani, hogy a két célrendszerből melyik az irreálisabb.
Az oroszok stratégiai megállapodásokat kötnek több nem nyugati állammal. A napokban a kínai védelmi miniszter járt Moszkvában. Fogadta Sojgu orosz védelmi miniszter mellett Putyin elnök is. Nyilvánvalóan – és erről egyik fél sem fog nyilatkozni – a fő téma, figyelembe véve a jelenlevők beosztását, a katonai együttműködés kellett hogy legyen.
Macron francia elnök pekingi útja sok mindenre rávilágított. Őt teljes pompával fogadták a Kínai Népköztársaságban, de a vele utazó és teljesen más kül- és biztonságpolitikai nézeteket képviselő európai uniós vezetőt, Von der Leyent már nem. Aki a tárgyalások egy részén még jelen sem lehetett.

Macron pekingi látogatása után hitet tett az európai közös politika mellett. Úgy fogalmazott – és ezzel sok európai egyetértett, míg a vezetők kevésbé –, hogy Európa találja meg újra a saját identitását. Az USA aktív részvételével zajló Kína–Tajvan-válságról Európának nem kell állást foglalnia. Macron célja a kontinens stratégiai autonómiája és hogy az nem lehet a jövőben az USA vazallusa.
A NATO főtitkára az elmúlt napokban közölte, olyan nyomás alatt állt, hogy meg kellett hívnia Ukrajnát a NATO–Ukrajna miniszteri szintű tárgyalásokra, még akkor is, ha ez elvileg lehetetlen lett volna, mivel Magyarország e kérdésben vétójogával élt. Nyilvánvalóan az USA úgy érezte, hogy ezt megteheti, Ukrajna pedig abból a téves feltételezésből indul ki, hogy NATO-tagsága zöld utat kapott, és a felvételi folyamat gyors és sikeres lesz.