Bomlási fázisba került az unió

A brüsszeli vezetők birodalmat építenének, noha annak belső és külső gátjai is vannak.

Botond Bálint

Brüsszel diktál AMERIKAI GYARMAT Brüsszel BRÜSSZELI KORRUPCIÓ brüsszeli korrupciós botrány Brüsszeli korrupciós botrány brüsszel AMERIKAI GYARMATBIRODALOM Amerikai Egyesült Államok (USA)Európai Unió 2023. 04. 18. 5:58

Fotó: Olivier Hoslet

A birodalmi szintű kohéziót elvileg segíthetné a külső veszélyek elleni közös fellépés. A jogi értelemben birodalmat építő, reménybeli összeurópai elit azonban a külső veszélyek elleni fellépésben látványosan kudarcot vallott. Ráadásul nem volt képes az ezekkel kapcsolatban megjelenő külső befolyásolási kísérleteknek sem ellenállni. Az EU elvesztette az iszlám térfoglalás, vagyis a migráció elleni harcát, mert azt nem is minősítette veszélynek. Azt gondolják ott a háttérben valakik, hogy a muszlimok nem lesznek veszélyesek a birodalomra, csak a nemzetállamokra jelentenek fenyegetést. És ez utóbbi kifejezetten kívánatos is szerintük.

Az EU vezetése tökéletesen félreértette a globalizációt. Katonai erő, gazdasági patriotizmus és kulturális felsőbbrendűségi tudat nélkül akar egyenrangú félként betagozódni egy olyan világba, ahol a másik három nagy játékos, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mindhárom eszközt csúcsra járatva alkalmazza.

Az EU-nak arra sincs válasza, hogy mi lesz akkor, ha Amerika esetleg kivonul az orosz–ukrán háborúból, és ráhagyja annak menedzselését. Ehelyett teljes erővel dolgozik egy szomszédos birodalommal való háborús konfliktus elmélyítésén, úgy, hogy sem katonai, sem gazdasági ereje nincs ennek a háborúnak a győztes megvívásához. Az unió egyedül abban bízhat, hogy túl nagy ahhoz, hogy elfoglalják és megszállják. De hatalmas részek szakíthatók le róla akár délről, akár keletről.

Az úgynevezett magországok társadalmai súlyos válságban vannak, amiről sem a helyi, sem az európai elit nem hajlandó tudomást venni. Egyre kevesebb alkalmas ember tartja fenn azokat a rendkívül terjedelmes infrastruktúrákat, amelyek a jóléti és technikai civilizáció vívmányainak működtetéséhez kellenek. Ezen országok egyikének sincs olyan hadserege, amely képes lenne legalább egy ötven kilométeres szakasz tartására a keleti fronton. Egyik sem lenne képes, még öt-tíz éves távlatban sem olyan tömeghadsereg kiállítására, amely Európa határain bevethető. Értelemszerűen ezen országok hadseregei semmiféle stabilizáló erőként nem használhatók fel belső válságok esetén sem.

Az európai technológiai ipart szétzúzta a nyersanyag- és energiaválság és az, hogy szinte kizárólag ideológiai döntések határozzák meg jövőjét. Ma egyedül a liberalizmus működik totális ideológiaként a világon.

A parlamenti demokráciák négyéves ciklusai, amelyek ötletszerűen vannak elcsúsztatva egymástól, valamint a politikailag már rendszerszerűen destabilizált tagállamok (Franciaország, Németország) szintén tervezhetetlenné teszik az EU döntéshozatali rendszerét. Magyarországot leszámítva ma nincs olyan európai ország, amelyben egy politikai irányvonal mögé tényleges (abszolút) szavazói többséget lehet állítani. Az európai magállamokat viszonylag alacsony támogatottságú pártok középszerű vezetői irányítják mindenféle, ideológiailag is heterogén, instabil koalíciókban.

Minden országban megszűnt a nemzeti minimum, a pártok ideológiailag, társadalmilag, szervezetileg sem stabil képződmények többé. Hitlerrel és Mussolinivel szemben a nyugati demokráciák még képesek voltak erős vezetőket állítani, Churchill, De Gaulle után még a kilencvenes évekig meghatározó volt a karakteres, irányt mutató, önálló politikai vezető Európában. Kohl és Mitterrand után azonban csak az ideológiai parancsokat végrehajtó, a népet ignoráló, az ideológiai, gazdasági és már kulturális háttérhatalomhoz feltétlenül hű politikusok juthatnak hatalomra. Ez teljesen kiiktatja azt a korrekciós lehetőséget, hogy a választók valódi vezetőket, az új helyzethez alkalmazkodni képes, értelmes és az emberek igényeinek megfelelő politikai irányvonalat alkotó új arcokat, igazi, alkalmas politikusokat juttassanak hatalomra. Az unió a lehető legradikálisabb antipopulizmus felé halad, semmi mást nem ígér a populusnak, vagyis a polgárainak, mint a mindent leromboló ideológia szerinti helyes cselekvést, vagyis az önfeláldozást.

A fenti problémákat természetesen nem lehet anélkül értelmezni, hogy az Egyesült Államok beavatkozását ne vennénk figyelembe. A problémák döntő része ugyanis az amerikai kulturális imperializmus következménye, ami egyszerre szolgálja a washingtoni elitek hatalmi érdekeit, de egyúttal brutálisan rombolja az amerikai társadalmat is. Amit ma az Egyesült Államok a világgal, Európával, velünk vagy az oroszokkal csinál, azt magával is csinálja, egyszerre gyarmatosítja ideológiai értelemben önmagát és mindenki mást is.

A történelemben mindig ugyanaz a kérdés: egy stabil rendszer átmeneti gyengeségével van dolgunk, vagy már egy bomlási fázisban vagyunk, amikor az újra kell készülnünk? A XX. század nagy változásai gyorsak voltak, mert évszázados struktúrákra támaszkodtak. Az EU azonban új képződmény, még soha hasonló sem létezett korábban. Most nem úgy tűnik, hogy új birodalomként helye van a történelem színpadán.