Nem hiszi, hogy csak a Földön van élet – Interjú a Nobel-díjas Didier Queloz-val

Mivel nem hisz abban, hogy kizárólag a Földön van élet, azt reméli, hogy harminc éven belül felfedezzük az első földön kívüli civilizációt. Az MTA közgyűlésére Budapestre érkező Didier Queloz svájci fizikus 2019-ben fizikai Nobel-díjat vehetett át a távoli csillagok körül keringő bolygók felfedezéséért.

Illustration of a young terrestrial exoplanet around an M-dwarf star under intense asteroidal bombardment. Created for an Oxford University press release Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY

– Mi hozta Magyarországra?

– A Magyar Tudományos Akadémia májusi közgyűlésén a díszelőadást tartottam. Örömmel vállaltam el a felkérést. Ha már itt voltam, találkoztam a magyar asztrofizikusokkal, akikkel régóta szoros a kapcsolatom. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben dolgozó Kiss L. Lászlóra és Szabó Róbertre gondolok. És ha már a magyar fővárosban jártam, megnéztem Budapestet. A munkámban a más csillagok körül keringő bolygók, azaz exobolygók kimutatása mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap, hogy miként mutathatnánk ki az élet nyomait a távoli égitesteken. És ami nagyon fontos, minden alkalmat megragadok a tudományos eredmények, ismeretek népszerűsítésére.

Didier Queloz Londonban. Nem vagyunk egyedül Fotó: Getty Images/Yui Mok

A tudomány varázsa

– Miért tartja ez utóbbit fontosnak?

– Mert minden, ami az életünket kényelmesebbé teszi, kutatások eredménye. A diktafonja, a mobiltelefonjaink, az autóink és azok az eszközök, amelyekkel az univerzum titkait kutatjuk, egymásra épülő tudományos eredmények, innovatív fejlesztések termékei. Nem szabad, hogy varázslatként, megérthetetlen dolgokként tekintsenek az emberek az életüket megkönnyítő eszközökre. Ha nem értik az alapvető folyamatokat, hajlamosak elutasítani, vagy félni ezektől.

Azt szeretném, ha a politikusok között egyre több természettudományos végzettségű lenne. 

– Sok gyerek csillagász szeretne lenni, de kevesen váltják valóra álmaikat. Ifjúkorában erre a pályára készült?

– Nagyon kíváncsi gyerek voltam. Folyamatosan a jelenségek mélyére akartam látni. Miért úgy történnek a dolgok, ahogy azok végbemennek? Sokáig nem tudtam, mi legyek, mert minden érdekelt. A fizikát azért választottam végül, mert ez a legjobb, legfantasztikusabb út az univerzum megértéséhez. A genfi egyetemen tanultam fizikát, és minden pillanatot élveztem. Megismertem a tudományos gondolkodás folyamatát, a felfedezés örömét. Lehetőségem nyílt az asztrofizika megismerésére, ami már akkoriban is a tudomány egyik forró területe volt – a fekete lyukak, az ősrobbanás elmélete nem csak a csillagászokat izgatta. Izgalmas volt, mert a tudományt művelhettem.

 

Különleges időszak

– Az exobolygó-kutatás egyik alapítójaként és a kezdetektől központi személyiségeként tiszteli a világ. Az első, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygót, az 51 Pegasi b nevű gázbolygó felfedezését – akkor még PhD-hallgató volt – 1995-ben jelentette be témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal. Napjainkban teljesen természetes, hogy a csillagok körül bolygók keringenek. Harminc éve is az volt?

– Különleges időszak volt. Egyáltalán nem volt egyértelmű akkoriban, hogy más csillagok körül létező szikla- és gázbolygók egyértelmű nyomaira bukkanhatunk. Reméltük, de nem lehettünk biztosak benne. Ehhez olyan eszközökre volt szükség, amelyekkel valamilyen formában egyértelműen következtethetünk az exobolygók jelenlétére. Előttünk már többen állították, hogy ilyen-olyan módszerekkel más csillagok körül keringő bolygókat azonosítottak, de általában visszavonták a bejelentésüket, mert tévedtek. Amikor közzétettük a felfedezésünket, kevesen hitték el, annyira bizarr volt. És a korábbi tévedések hosszú listája is ellenünk volt. Nem hittek nekünk, kérték az adatokat. Három évig tartott, mire a szakma belátta az igazunkat. Mi biztosak voltunk.

Megdolgozott a felfedezésért. Jó időben, jó helyen kutattak. Fotó: Bach Máté

– A Franciaország déli részén fekvő Felső-provence-i Obszervatóriumból figyelték meg, külön erre a célra épített műszerekkel. Szerencséjük volt, vagy tudták, mit és hogyan keressenek?

– A szerencse a játék része. Hittünk abban, hogy helyes a módszerünk, hogy ha megfelelő helyen keresünk, találunk is valamit. Nem egyetlen csillagra koncentráltunk, hanem számosat figyeltünk. Megdolgoztunk a felfedezésért. Jó időben, jó helyen kutattunk.

– A Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezése valóságos forradalmat indított el a csillagászatban: az elmúlt közel három évtizedben több mint 5300 exobolygót fedeztek fel. Az első megtalálásáért 2019-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Meglepte az elismerés, vagy benne volt a levegőben?

– Régóta benne volt a levegőben, nagyon sokan mondták nekünk, hogy a felfedezésünk Nobel-díjat érdemel, de mégis váratlanul ért, amikor bejelentették. Éppen úton voltam, és teljesen elfeledkeztem arról, hogy azon a héten teszik közzé a Nobel-díjasokat.

Egy ismerősöm azzal hívott fel, hogy megosztva fizikai Nobel-díjat kaptam. Nem hittem el, pedig igaz volt.

– Sokan az exobolygókban látják a lehetőséget a Földön kívüli élet megtalálására. Azt mondta, hogy a következő generáció feladata lesz annak megválaszolása, hogy van-e élet más bolygókon. Azt jósolta, hogy a következő harminc évben az emberek felfedeznek földön kívüli életet: „Nem hiszem el, hogy mi vagyunk az egyetlen élőlény a világegyetemben. Túl sok bolygó van, túl sok csillag, és a kémia univerzális. Az élethez vezető kémiának máshol kell megtörténnie. Tehát erősen hiszek abban, hogy máshol is kell életnek lennie.” Jó az, ha hírt adunk magunkról a távoli világok felé?

– Hírt kell adnunk magunkról, hogy tudjanak rólunk. Meggyőződésem, hogy harminc éven belül megtaláljuk az első földön kívüli civilizációt.

Maradunk a Naprendszerben

– Nem költöznek a Naprendszeren kívüli más bolygókra az emberek, mondta 2019-ben témavezetője, Michel Mayor. Egyetért ezzel a kijelentéssel?

– Tökéletesen. Az emberi élet a Földön alakult ki, az itteni viszonyok tették lehetővé azt, hogy most itt tartunk. Ne felejtsük el, hogy a mindössze 380 ezer kilométerre lévő Holdra négy napig tart az út. A marsi utazás már kilenc hónapot venne igénybe, a Juice űrszonda nyolc év alatt ér el a Jupiterhez. A bolygóközi utazás nagyon komplikált, erre nem vagyunk felkészülve. A hatalmas távolságok még leküzdhetetlenek. Robotszondákkal azonban kiléphetünk a Naprendszerből.

A következő harminc évben az emberek felfedeznek földön kívüli életet. Fotó: Bach Máté

– Egy hawaii obszervatórium kutatói 2017. október 19-én megpillantottak egy objektumot, amely amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője azt állítja, hogy az Oumuamua névre keresztelt valami nem lehetett aszteroida: túl sebesen mozgott, túl furcsa pályán haladt, és nyomát sem mutatta gázképződésnek vagy szétesésnek. Szerinte az objektum földön kívüli civilizáció fejlett, de már működésképtelen eszköze. Mi lehetett ez az objektum?

– Csak egy kődarab, semmi több.

– Nem tart a földönkívüliektől? Mi van, ha az emberhez hasonló mentalitásúak? Ha elpusztították a bolygójukat, és most új helyszínt keresnek?

– Egy fejlett civilizáció könnyen érzékelhetne bennünket, de nem tartok attól, hogy ártó szándékkel jönne egy földönkívüli. A földi élet az itteni viszonyoknak köszönhetően alakult ki. Az ember nagyjából húszezer éve formálja intenzíven a környezetét, ilyen szempontból gyerekcipőben jár a fejlett technológiához fűződő viszonyunk.

Tetteink következményeivel nem (mindig) vagyunk tisztában. És a távolság leküzdése nemcsak nekünk nehéz, hanem egy esetleges földön kívüli civilizáció számára is az.

Névjegy

Didier Queloz 1966-ban született Svájcban. 1990-ben a Genfi Egyetemen szerzett fizikából mesterfokozatot, 1995-ben pedig doktori fokozatot. 2008-ban lett Genfben professzor, 2013-ban a Cambridge-i Egyetem Cavendish Laboratóriumának professzora lett. 2019-ben az exobolygók felfedezéséért fizikai Nobel-díjat kapott.

Így keresik az exobolygókat

Didier Queloz és Michel Mayor módszere azon a fizikai jelenségen alapult, hogy a bolygók valójában nem „keringenek egy csillag körül”, hanem egy gravitációs erő által meghatározott dinamikai rendszert alkotnak, amelynek egyik résztvevője sem mozdulatlan. A központi csillag tömege azonban annyival nagyobb a körülötte mozgó bolygókénál, hogy elmozdulása nagyon kicsi. Minél kifinomultabbak a mérőeszközeink, annál nagyobb az esélyünk, hogy kimutassuk, ahogy a bolygók „rángatják” a naprendszerük közepén található csillagot. A rángatás miatt a csillag spektrumában található jellegzetes vonalak hullámhossza leheletnyit megváltozik. A mérési technológia fejlődése az 1990-es évek közepére jutott el odáig, hogy ezt a hatást érzékelni tudták. Ennek első eredménye – az mta.hu honlapon olvasható magyarázat szerint – a 51 Pegasi b exobolygó kimutatása volt, amelyről kiderült, hogy a csillagához igen közel keringő, Jupiter-szerű óriásbolygó. A legfontosabb újdonságot a bolygóáthaladások megfigyelése jelentette, amikor egy bolygó jelenlétére abból következtetnek, hogy csillagának látszólagos fényessége lecsökken, amikor a bolygó áthalad a távcső és a csillag között. A Kepler űrtávcső üzembe helyezésével azonban világossá vált, hogy azért nem „láttuk” a kisebb bolygókat, mert az addigi mérési módszerek alkalmatlanok voltak a kimutatásukra. Jelenleg több tucat, a csillaguk körüli, úgynevezett lakható zónában elhelyezkedő Föld-szerű bolygóról tudunk, és legújabban a kutatók az exobolygók légkörét is vizsgálni kezdték az élet nyomait kutatva.

Borítókép: Fiatal exobolygó aszteroidaesőben, illusztráció (Fotó: Getty Images)