Átlépték Koszovónál a Rubicont?

Bár a május 29-i zvecsáni zavargások után a koszovói helyzetkép valamelyest enyhülni látszott, most ismét olyan szikrák pattannak ki a régióban, amelyek bármikor felrobbanthatják a balkáni puskaporos hordót. Belgrád szerint Pristina mindent megtesz azért, hogy a szerbeket végérvényesen kiűzzék Koszovóból. Az Európai Unió próbálja tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, de úgy tűnik: nincs már olyan nyomásgyakorlási képessége, amellyel be tudná tartatni a megállapodást.

Attól tartok, hogy átlépték a Rubicont, és nehéz lesz visszatérni a normális kerékvágásba. Válaszúthoz értünk, ahol azt kell eldönteni, hogy békét vagy háborút akarunk – nyilatkozta a koszovói helyzettel kapcsolatban Alekszandar Vucsics szerb elnök múlt szerdán az RTS híradójában. Bár a május 29-i zvecsáni zavargások után megnövelték a koszovói békefenntartó katonák számát, a helyzet igencsak labilis.  

A szerb közösség száma a gyenge demográfiai mutatók és az elvándorlás miatt jelentősen lecsökkent, az albánok mára kilencven százalék feletti többségbe kerültek Koszovóban.  

Az egykori titói Jugoszláviában közel kétmillió lelket számláló Koszovó a hat tagköztársaság legnagyobbikának, Szerbiának az egyik tartománya volt. Már a szocializmus korában is feszült volt a helyzet a koszovói Rigómezőre a nemzet bölcsőjeként tekintő államalkotó szerbek és a politikai értelemben kisebbségnek számító albánok között. A szerb közösség a gyenge demográfiai mutatók és az elvándorlás miatt egyre inkább fogyott, az albánok pedig nyolcvan százalék feletti többségbe kerültek.  

A koszovói feszültség gyökerei

A szerbek azonban politikai értelemben fönntartották maguknak a jogot a politikai dominanciára. A múlt század nyolcvanas éveinek végén, amikor Szlobodan Milosevics hatalomra került, megfosztotta Koszovót az autonómiájától. Az elrendelt szerb közigazgatás miatt 1991-ben a helyi albánok passzív ellenállási mozgalmat indítottak, de nem sikerül kivívniuk a függetlenséget. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK 1996-ban fokozta a koszovói szerb hatóságok elleni támadásokat.  

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK 1996-ban fokozta a koszovói szerb hatóságok elleni támadásokat.  Foto: D.Lleshi / Wikimedia Commons 

A kilencvenes évek végén egyre erőszakosabban léptek fel az albánokkal szemben a Belgrádból odavezényelt rendőri és katonai egységek, valamint a délszláv háború hadszíntereit megjárt szerb szabadcsapatok. Az 1998-ban és ’99-ben zajló koszovói fegyveres összetűzések során több mint 13 és fél ezer ember, többségében albán vesztette életét, az eltűntek száma meghaladja a hatezret. 

A becslések szerint nyolcszázezren hagyták el otthonukat. 

Az akkori konfliktusnak – az 1999. március 24-én kezdődő, 77 napon át tartó NATO-bombázásokat követően – a június 9-én aláírt kumanovói egyezmény vetett véget, amelynek eredményeként a Belgrádhoz hű rendőrség és katonaság kénytelen volt elhagyni Koszovót, és az ENSZ által támogatott közigazgatás vette át a hatalmat.  

A békefenntartók megérkezésével új időszámítás kezdődött Koszovóban, 

amely kilenc évvel később, 2008. február 17-én a területet de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Koszovó elszakadását eddig a 193 független ország közül csupán 93 ismerte el. A legfejlettebb G20-ak közül Argentína, Brazília, Dél-Afrika, India, Indonézia, Kína, Mexikó és Oroszország nem. Értelemszerűen Szerbia sem tette ezt meg. Nem is tehetné, hiszen a döntés az adott kormány számára politikai öngyilkossággal érne fel: a szerb lakosság körében ez az álláspont tabunak számít. 

Koszovó és a szerb autonómia

A függetlenség kikiáltására akkoriban hevesen reagált a belgrádi vezetés. Az Európai Unió közvetítésével 2013-ban megkezdődtek a tárgyalások Belgrád és Pristina között. Közben több hullámban vámháború dúlt a két ország között, ami nem segítette az egymáshoz való közeledést. Koszovó és Szerbia viszonyának rendezése ügyében ígéretesnek tűnt, hogy mindkét ország deklarálta EU-s elkötelezettségét. 

Szerbiával 2013 januárjában meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások. 

Koszovó és Szerbia tíz éve mérföldkőnek számító megállapodást kötött a kapcsolatok normalizálásáról, amely nagyfokú autonómiát szavatolt az északi, szerb többségű területeknek. A két fél megegyezett abban, hogy nem akadályozzák egymás uniós tagságra irányuló erőfeszítéseit. 

Pristina – az ígérete óta eltelt jó egy évtized alatt – semmit sem tett a szerb községek közösségének, magyarul a helyi autonómiának a megalakulása érdekében. 

Sőt nyíltan hátráltatja ennek megvalósulását. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-koszovói szerbek belgrádi sugallatra az elmúlt év novemberében kivonultak a koszovói állami intézményekből, azokból az önkormányzatokból is, amelyek szerb többségűek. Pristina erre választások kiírásával reagált, amelyeken a szerbek nem vettek részt.  Így történhetett meg, hogy a szerb többségű észak-koszovói településeken három-négy százalékos részvétellel választottak polgármestert az albánok. A Nyugat elfogadta a választások eredményét, erre a szerbek tüntetéssel reagáltak, s május 29-én Zvecsánban összetűzésbe kerültek az önkormányzati épületeket védő békefenntartókkal. 

Ismét forrong a régió

Június 13-án újabb zavargások törtek ki Koszovóban. A pristinai hatóságok speciális egységei az ország északi részén őrizetbe vettek egy szerb lakost, ezután ismét utcára vonultak a helyiek. A letartóztatott férfi éppen a fodrásznál tartózkodó kick-box edző volt. 

A szerb sajtó szerint a letartóztatás során a rendőrök több lövést is leadtak.  

Egy nappal később Szerbiában vettek őrizetbe a helyi hatóságok három – a szerb sajtó szerint – állig felfegyverzett koszovói albán rendőrt. Pristina azt állította, a szerbek Koszovóban fogták el őket. 

Koszovóban a megnövelt katonai jelenlét miatt olyan érzése van az embernek, mintha most is háború dúlna. Fotó: Havran Zoltán

Petar Petkovics, a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője sajtótájékoztatóján elmondta: Albin Kurti koszovói miniszterelnök „speciális egységei lépték át az adminisztrációs vonalat (így hívják a szerbek a határátkelőhelyet – T. Á.), a szerbek egy milliméternyit sem mentek Koszovó területére, így nem sértették meg az erről szóló nemzetközi egyezményt”.  

Albin Kurti úgy vélekedett, mindez Szerbia bosszúja a koszovói letartóztatásért. 

A pristinai kormány az eset hatására június 14-étől megtiltotta a szerb rendszámú járművek belépését Koszovó területére, valamint betiltotta az áruimportot Szerbiából. Utóbbi azért is számít kemény döntésnek, mert a szerbek által lakott észak-koszovói térségben elsősorban Szerbiából importált élelmiszertermékeket forgalmaznak. Alekszandar Vucsics úgy véli, Pristina a szankcióval azt akarja elérni, hogy a koszovói szerbek alapvető élelmiszerek nélkül maradjanak. Szerinte Pristina igyekszik mindent megtenni azért, hogy a szerbeket végérvényesen kiűzzék Koszovóból. 

A békítő unió tehetetlennek tűnik

Josep Borrell kül- és biztonságpolitikáért felelős uniós főképviselő a történtek után válságtanácskozásra hívta Brüsszelbe Alekszandar Vucsics szerb elnököt és Albin Kurti koszovói miniszterelnököt. Borrell májusban bejelentette, hogy 

EU-s közvetítéssel megállapodás született a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat rendezését célzó uniós javaslat gyakorlati megvalósításáról. 

A tizenegy pontból álló javaslat egyebek mellett egymás dokumentumainak és diplomáinak elismerését, az egyszerűbb határátkelést, a könnyebb munkavállalást és a gazdasági kapcsolatok megkönnyítését tenné lehetővé. Ugyanakkor tartalmazza azt is, hogy Szerbia a jövőben nem akadályozhatja Koszovó felvételét a nemzetközi szervezetekbe, Koszovónak pedig meg kell alakítania a szerb kisebbség önkormányzatiságát biztosító közösséget.  

Úgy tűnik azonban, hogy az EU-nak jelenleg nincs olyan nyomásgyakorlási képessége vagy eszköztára, amellyel be tudná tartatni az általa elfogadott megállapodást. 

Ezt támasztja alá az is, hogy a konfliktus kiélesedése óta Albin Kurti gyakorlatilag minden uniós javaslatot elutasított. Peter Stano, az EU külügyi szóvivője múlt szerdán közölte: az unió tagjai több büntetőintézkedést is jóváhagytak Koszovóval szemben, mert az nem tett lépést a helyzet javítása érdekében. Konkrétumokat azonban nem közölt a szóvivő. 

Borítókép: Pillanatkép Észak-Koszovóban (Fotó: Havran Zoltán)