Koszovó és a szerb autonómia
A függetlenség kikiáltására akkoriban hevesen reagált a belgrádi vezetés. Az Európai Unió közvetítésével 2013-ban megkezdődtek a tárgyalások Belgrád és Pristina között. Közben több hullámban vámháború dúlt a két ország között, ami nem segítette az egymáshoz való közeledést. Koszovó és Szerbia viszonyának rendezése ügyében ígéretesnek tűnt, hogy mindkét ország deklarálta EU-s elkötelezettségét.
Szerbiával 2013 januárjában meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások.
Koszovó és Szerbia tíz éve mérföldkőnek számító megállapodást kötött a kapcsolatok normalizálásáról, amely nagyfokú autonómiát szavatolt az északi, szerb többségű területeknek. A két fél megegyezett abban, hogy nem akadályozzák egymás uniós tagságra irányuló erőfeszítéseit.
Pristina – az ígérete óta eltelt jó egy évtized alatt – semmit sem tett a szerb községek közösségének, magyarul a helyi autonómiának a megalakulása érdekében.
Sőt nyíltan hátráltatja ennek megvalósulását. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-koszovói szerbek belgrádi sugallatra az elmúlt év novemberében kivonultak a koszovói állami intézményekből, azokból az önkormányzatokból is, amelyek szerb többségűek. Pristina erre választások kiírásával reagált, amelyeken a szerbek nem vettek részt. Így történhetett meg, hogy a szerb többségű észak-koszovói településeken három-négy százalékos részvétellel választottak polgármestert az albánok. A Nyugat elfogadta a választások eredményét, erre a szerbek tüntetéssel reagáltak, s május 29-én Zvecsánban összetűzésbe kerültek az önkormányzati épületeket védő békefenntartókkal.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!