A Bruce Geller alkotta eredeti Mission: Impossible tévésorozat 1966-ban indult és egészen 1973-ig műsoron is maradt, így a maga hét évadával a 60-as, 70-es években tomboló kémmániának (Én, a kém, Az U. N. C. L. E. embere, A balfácán) leghosszabb ideig futó sorozata volt: összesen 171 epizóddal zárta pályafutását. 1988-ban érkezett a folytatás, ezt Magyarországon is műsorra tűzték Szupercsoport, majd később Mission: Impossible – Az akciócsoport címmel. 1990-ben 35 epizód után búcsúzott a második felvonás, de a franchise története még messze nem ért véget.
Az Mission: Impossible evolúciója
A Mission: Impossible egy könnyed kalandsorozat volt, de a kémkedést egy fokkal reálisabban mutatta meg, mint kortársai. Az információt nem fegyverekkel és sci-fi szuperkütyükkel (noha voltak ilyenek, ám ezek sokkal hihetőbbek voltak, mint Bond kellékei) szerezték, hanem az ellenség fondorlatos, többszintű átverésével és félrevezetésével.
A műsor befejezése után pár évvel jött Tom Cruise, aki annyira rajongott a sorozatért, hogy megvette a Paramount stúdiótól a jogokat, a saját cégével készítette el a filmváltozatot, és a főszerepet is saját magára osztotta. Leszerződtette korának egyik legjobb rendezőjét, a Hitchcock-féle suspense nagy kedvelőjét, Brian De Palmát. A Mission: Impossible bizonyos szegmenseiben a sorozathoz hű adaptáció, ám már előrevetíti az önálló utakra térő filmszéria legfőbb stíluselemeit.
Az azóta a sorozat védjegyévé vált elképesztő kaszkadőrmutatványokat és a praktikus, analóg effektekkel megvalósított akciójeleneteket a szériába a John Woo által rendezett második rész hozta be. A látványközpontúság eredeteként John Woo hongkongi munkássága, azaz a „heroikus vérfürdők” is feltételezhetők. Kaszkadőrmunka bőven volt az első részben is, de amikor az Mission: Impossible 2. nyitányában Tom Cruise biztosítókötél nélkül, egy kézzel csüng a semmi felett, az egy teljesen új szint.
Ettől kezdve pedig nincsen úgy Mission: Impossible-film, hogy abban Tom Cruise ne hajtson végre egy lehetetlennek tűnő ugrást, mászást, zuhanást, merülést vagy ütközést.
Nem véletlen, hogy a hatodik epizód marketingjében már külön kisfilm foglalkozik a kaszkadőrmutatványokkal – és azzal, hogy milyen módokon halt meg majdnem Tom Cruise a forgatáson.
A harmadik filmet J. J. Abrams rendezte, akinek sikeres tévésorozatai után ez volt az első mozija. A jól kivitelezett csavarokkal tarkított történet a Vatikánba és Sanghajba is eljut – innen eredeztethetők a későbbi filmek látványos, világ körüli forgatási helyszínei.
Brand épül
Az első három mozifilmben, leszámítva Cruise és Ving Rhames karaktereit, néhány visszatérő elemet (zenei főtéma, maszkok), illetve azt, hogy hőseinknek valamiféle „lehetetlen” küldetést kell végrehajtania, nem sok közös vonást találunk. Adott egy suspense-re épülő rablós mozi, egy megalomán akciófilm és egy modern, komor, drámai alapokon nyugvó kémthriller – hogy lesz ezekből egységes márka?
Erre adott csattanós választ Brad Bird, aki a Mission: Impossible – Fantom protokoll alkalmával megcsinálta a tökéletes Mission: Impossible-filmet. A negyedik film már végleg eltávolodott az 1996-os első epizód kémthriller műfajától, és azóta a soron következő részek inkább Tom Cruise leplezetlen extrémsportfilmjei.
A Közönséges bűnözők Oscar-díjas forgatókönyvírója, Christopher McQuarrie a 2015-ben megjelent Titkos nemzettel vette át a direktori-írói gyeplőt, és ő maradt is Cruise házi rendezője.
Azóta is kifogástalan munkát végez: a 2018-as Utóhatás például a franchise addigi legtöbbet kereső része lett.
McQuarrie írta a 2021-ben bemutatott Top Gun: Mavericket is: két éve Cruise ezen moziját sokan méltatták a klasszikus filmszínházak megmentőjeként (főleg a pandémia után), olyan filmként, ami sikeresen bizonyította, hogy bármilyen vonzó is legyen a streaming, nem áldozott még le a mozi kora. Most ugyanilyen nagyvászonra szabott élményt nyújt a sokszorosan elhalasztott, 2019 óta készülő Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész is.
Tom Cruise szerepe a szériában
A Mission: Impossible-filmek látszólag egy jól szervezett, ütőképes csapat bevetéseit mesélik el. Valójában a csapat mindig is háttérbe szorult (olyannyira, hogy az eredeti csapat oroszlánrésze az első részt túl sem éli), míg az előteret Ethan Hunt, egészen pontosan Tom Cruise foglalja el. Mondhatni, minden róla szól: ahogy a közlekedési eszközöket vagy éppen a legkülönfélébb fegyvereket használja, ahogy az erejét, ügyességét fitogtatja.
A filmek arról híresek, hogy bár nem nélkülözik a látványos vizuális megoldásokat és trükköket, valódi kaszkadőrmutatványokat láthatunk bennük.
Ez azt jelenti, hogy a filmesek valódi helyszíneken forgatnak, és csak annyi zöld hátteret használnak, amennyi feltétlenül kell.
Tom Cruise pedig minden őrültségben benne van: fut, rohan, motorra pattan, autórodeózik, helikopterről lóg, háztetőkön ugrál – egy ízben el is törte a bokáját. Cruise minden Mission: Impossible-filmben végrehajt valamilyen egyedülálló mutatványt. A Mission: Impossible-szériát épp ezek a megoldások teszik egyedivé. Még akkor is, amikor mindez öncélú és nem a történetből fakad, hanem ellenkezőleg, a történetet szervezik a kaszakdőrjelenetek köré.
Cruise adrenalinfüggősége immár védjegyének számít, túl is nőtte a Mission: Impossible kereteit. A Top Gun: Maverick című film forgatása közben sem bírt magával. A film a kultikus 1986-os Top Gun folytatása, amely egy vadászpilóta-elitképző versengő mindennapjait mutatta be Cruise és Val Kilmer főszereplésével. Harminc év után Cruise újra a Maverick becenevű pilóta bőrébe bújt – és sok cikk szólt arról, hogy a színész a forgatáson maga vezette az F–18-as vadászrepülőt.
Valójában ez nem így történt: noha Cruise (aki tapasztalt pilóta és vadászgépet is vezetett már) kérelmet nyújtott be, hogy vezethesse a Super Hornetet, a haditengerészet megtagadta tőle az engedélyt – feltehetően azért, mert a hetvenmillió dolláros gép egyszerűen túl drága ahhoz, hogy olyasvalakire bízzák, aki valójában nem vadászpilóta.
Tom Cruise mindig is imádta a gyors kocsikat, motorokat, a hegymászást és a (túlélő)túrát: ami nem volt elég veszélyes, az nem is hozta lázba őt igazán. A forgatásokat is így fogja fel, ezért a maximumot hozza ki mindenből, legyen szó a lélegzete visszatartásáról extrém hosszú ideig a víz alatt, egy sziklafalra való felkapaszkodásról vagy csimpaszkodásról egy helikopteren.
Úgy érzem, ha az ember színész, akkor mindent bele kell adnia a karakterébe, a történetbe, beleértve a fizikumát és az érzelmeit. Harminc éve csinálom már ezt, ami lehetővé teszi, hogy olyan helyeken forduljon meg a kamera, ahová normál esetben nem jutna el
– nyilatkozta Cruise, aki szerint azért kell a kaszkadőrmunkát is neki elvégeznie, mert így lesznek a filmjei hitelesek, átélhetőek és lebilincselők. Szerinte nincs is annál illúziórombolóbb, amikor egy akciófilmben nyilvánvalóan látszik egy fontos jelenetben, hogy a sztár helyett egy dublőr ugrott be verekedni vagy a nyaktörő mutatványt elvégezni.
Személyes drámák a mozivásznon
Tom Cruise tehát a maga képére formálta a márkát, és közben gyaníthatóan saját személyes válságait dolgozta fel Hunt küldetésein keresztül. Így Ethan Hunt karaktere kezdő ügynökként a blockbusterek piacára – producerként is – betörő forrófejű Cruise személyiségét testesítette meg. A színész házasságkötésének évében bemutatott küldetésben Ethan szintén családot alapított; a szcientológia arcaként kavart botrányai idején – amikor a közvélemény és Hollywood a sztár ellen fordult – a titkos ügynököt saját kémszervezete tagadta ki, ahogy bevált taktikai eszközei is sorra mondták fel a szolgálatot. Ezúttal pedig, a klasszikus mozihősöket fenyegető digitális tartalomgyártás korában a mesterséges intelligenciával való versenyfutás szervezi a cselekményt.
A film története hibátlanul beilleszthető a sormintába: Ethan Hunt ismételten kap egy önmegsemmisítő üzenetet, amelyből kiderül, hogy ha elvállalja, újra meg kell mentenie az egész világot, de ha lebukik vagy elbukik, senkire nem számíthat. A csavar ezúttal annyi, hogy bár van egy emberi ellenlábas az Esai Morales által alakított Gabriel személyében, a valódi főgonosz nem más, mint az Entitás néven emlegetett mesterséges intelligencia. Az új Mission: Impossible azt a jövőképet vázolja fel, amitől napjainkban egyre többen rettegnek: jön egy MI (mesterséges intellingencia), és úgy dönt, inkább öntudatra ébred és függetleníti magát az emberiségtől.
A mozizás számos nagy válságon van túl: jött a televízió az ötvenes években, aztán a videó a nyolcvanas években, majd az illegális letöltések és a streaming.
Hollywood, a világ filmkészítői és a mozisok ilyenkor mindig előálltak valamivel: ezekben az időszakokban futott fel a 3D például. A mozizás legújabb hőse immár Tom Cruise, akinek Steven Spielberg külön megköszönte Hollywood megmentését, és az ő ünnepléséről szólt a tavalyi cannes-i fesztivál. A sztár azzal is bekerült a hírekbe a pandémia után, hogy személyesen, közönséggel nézett meg olyan filmeket, mint a Tenet (miközben persze magát is filmeztette egy stábbal). Most tervezi megnézni az Oppenheimer és a Barbie című filmeket is.
Borítókép: Tom Cruise és Hayley Atwell (Fotó: UIP–Duna Film)
