Rettenetes tüzek, majd rekordmennyiségű eső pár nappal a rekordszárazság után Görögországban, borzalom Mauin, jégesők és hőhullámok: ha a csak a híreket nézzük, az apokalipszis már itt is van. Aligha kétséges, hogy van klímaváltozás, melegedés, az sem vitatható, hogy ennek fő oka az emberi tevékenység. Földünket átalakította már a mezőgazdaság terjedése, az erdőirtás még az ipari forradalom előtt, a modern civilizáció pedig még inkább. De indokolt az emberiség végéről, azonnali krízisről, végnapokról beszélni, ami a nyugati médiában már mindennapos?
Az elmúlt hetek „sokkja” egy húsz év után újra felmelegített forgatókönyv: akár néhány éven belül, talán már 2025-ben leáll az Európát melegítő tengeráramlat, az Atlanti-óceán áramlási rendszere (AMOC), és végünk van. Ennek a teóriának a 2000-es évek elején már volt egy köre: akkor 2020 körüli összeomlást jósoltak a legmerészebbek. Nem következett be, ami nem bizonyítéka annak, hogy nem is fog. A helyes válasz ugyanis az, hogy nem tudjuk, mert egyszerűen nincs elég adat. Ezt a komolyabb szakértők a nyáron megjelent legújabb tanulmány kapcsán is elmondják: a bizonytalanság hatalmas.
Ehhez képest a külföldi és immár a magyar sajtóban is nem kevesen bizonyosságról beszélnek.
A riogatások egyik csúcsa az az interjú, ami a 24.hu-n augusztus 29-én jelent meg. Molnár László meteorológus szerint ugyanis: „Olyan teleink lesznek, hogy újra befagy a Duna, nyáron viszont 45–48 Celsius-fokos hőségtől fogunk szenvedni”. A meteorológus egyetlen új kutatási eredményt idézve apokaliptikus állítások sorát tette az éghajlatváltozással kapcsolatban, messze nem indokolható magabiztossággal.
Már az sem igaz, hogy ez az első alkalom a konkrét dátumot illetően, hiszen az AMOC-leállást már elképzelhetőnek tartotta az ENSZ két évtizede: legkorábban 2020-ra. A dátum egyébként most sem „konkrét”, hanem egy jókora időintervallumot adnak a kutatók, 95 százalékos valószínűséget 2025–2095 között. Az olyan állítások is több mint kérdésesek, hogy az „AMOC az 1950-es években kezdett lassulni”, hiszen a pontosabb mérések csupán húszévesek. Ez az egész klímatudományra igaz: ahogy megyünk vissza az időben, egyre kevesebb a mérés és egyre több a becslés. A meteorológus állításainak egy része meg teljesen nyilvánvalóan téves. Emlősök a szakértő szerint „nem éltek akkor a Földön”, amikor százmillió éve tíz fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet, „és egy ilyen melegedést most sem bírnának ki; nemcsak az ember, hanem az összes emlős kipusztulna.” Sőt
már a négy-öt fokos emelkedésnél is tömeges kihalás következik be, beleértve a Homo sapienst.
Emlősök természetesen éltek a dinoszauruszok korában, nemhogy százmillió éve, hanem 225 millió éve is, és szaporodtak és sokasodtak a sokszor akár tíz Celsius-fokkal melegebb átlaghőmérsékletű földön. Sőt az emlősök igazi sikersztorija során akár 14 Celsius-fokkal volt nagyobb a mainál a globális átlaghőmérséklet. A főemlősök is egy mainál sokkal melegebb klímában fejlődtek ki, sőt maga az első emberelőd is egy melegebb időszakban állt két lábra vagy hétmillió éve. A plusz öt-tíz Celsius-fok átlaghőmérséklet ugyanis nem azt jelenti, hogy az Egyenlítőnél 50 Celsius-fok van, hanem azt, hogy a sarkok sokkal melegebbek – és lakhatók. Az Antarktiszon a dinoszauruszok korában hatalmas erdők voltak messze a sarkkörön túl, a mai eljegesedés az utóbbi pár millió év eredménye. Az élet története szempontjából nem a jégmentes Déli-sark, hanem a jelen állapot az anomália. Katasztrofális lenne egy ekkora átlaghőmérséklet-emelkedés pár évszázadon belül, de nem halna ki az emberiség.
