Rettenetes tüzek, majd rekordmennyiségű eső pár nappal a rekordszárazság után Görögországban, borzalom Mauin, jégesők és hőhullámok: ha a csak a híreket nézzük, az apokalipszis már itt is van. Aligha kétséges, hogy van klímaváltozás, melegedés, az sem vitatható, hogy ennek fő oka az emberi tevékenység. Földünket átalakította már a mezőgazdaság terjedése, az erdőirtás még az ipari forradalom előtt, a modern civilizáció pedig még inkább. De indokolt az emberiség végéről, azonnali krízisről, végnapokról beszélni, ami a nyugati médiában már mindennapos?
Az elmúlt hetek „sokkja” egy húsz év után újra felmelegített forgatókönyv: akár néhány éven belül, talán már 2025-ben leáll az Európát melegítő tengeráramlat, az Atlanti-óceán áramlási rendszere (AMOC), és végünk van. Ennek a teóriának a 2000-es évek elején már volt egy köre: akkor 2020 körüli összeomlást jósoltak a legmerészebbek. Nem következett be, ami nem bizonyítéka annak, hogy nem is fog. A helyes válasz ugyanis az, hogy nem tudjuk, mert egyszerűen nincs elég adat. Ezt a komolyabb szakértők a nyáron megjelent legújabb tanulmány kapcsán is elmondják: a bizonytalanság hatalmas.
Ehhez képest a külföldi és immár a magyar sajtóban is nem kevesen bizonyosságról beszélnek.
A riogatások egyik csúcsa az az interjú, ami a 24.hu-n augusztus 29-én jelent meg. Molnár László meteorológus szerint ugyanis: „Olyan teleink lesznek, hogy újra befagy a Duna, nyáron viszont 45–48 Celsius-fokos hőségtől fogunk szenvedni”. A meteorológus egyetlen új kutatási eredményt idézve apokaliptikus állítások sorát tette az éghajlatváltozással kapcsolatban, messze nem indokolható magabiztossággal.
Már az sem igaz, hogy ez az első alkalom a konkrét dátumot illetően, hiszen az AMOC-leállást már elképzelhetőnek tartotta az ENSZ két évtizede: legkorábban 2020-ra. A dátum egyébként most sem „konkrét”, hanem egy jókora időintervallumot adnak a kutatók, 95 százalékos valószínűséget 2025–2095 között. Az olyan állítások is több mint kérdésesek, hogy az „AMOC az 1950-es években kezdett lassulni”, hiszen a pontosabb mérések csupán húszévesek. Ez az egész klímatudományra igaz: ahogy megyünk vissza az időben, egyre kevesebb a mérés és egyre több a becslés. A meteorológus állításainak egy része meg teljesen nyilvánvalóan téves. Emlősök a szakértő szerint „nem éltek akkor a Földön”, amikor százmillió éve tíz fokkal magasabb volt az átlaghőmérséklet, „és egy ilyen melegedést most sem bírnának ki; nemcsak az ember, hanem az összes emlős kipusztulna.” Sőt
már a négy-öt fokos emelkedésnél is tömeges kihalás következik be, beleértve a Homo sapienst.
Emlősök természetesen éltek a dinoszauruszok korában, nemhogy százmillió éve, hanem 225 millió éve is, és szaporodtak és sokasodtak a sokszor akár tíz Celsius-fokkal melegebb átlaghőmérsékletű földön. Sőt az emlősök igazi sikersztorija során akár 14 Celsius-fokkal volt nagyobb a mainál a globális átlaghőmérséklet. A főemlősök is egy mainál sokkal melegebb klímában fejlődtek ki, sőt maga az első emberelőd is egy melegebb időszakban állt két lábra vagy hétmillió éve. A plusz öt-tíz Celsius-fok átlaghőmérséklet ugyanis nem azt jelenti, hogy az Egyenlítőnél 50 Celsius-fok van, hanem azt, hogy a sarkok sokkal melegebbek – és lakhatók. Az Antarktiszon a dinoszauruszok korában hatalmas erdők voltak messze a sarkkörön túl, a mai eljegesedés az utóbbi pár millió év eredménye. Az élet története szempontjából nem a jégmentes Déli-sark, hanem a jelen állapot az anomália. Katasztrofális lenne egy ekkora átlaghőmérséklet-emelkedés pár évszázadon belül, de nem halna ki az emberiség.
Aztán jönnek az olyan állítások, hogy
nyáron a Tisza szinte biztosan kiszárad majd,
és 45–48 Celsius-fokos trópusi hőség lesz. A valóság az, hogy míg a nagy képet ugyan lehet valamennyi pontossággal előre jelezni, de hogy, mondjuk, a Tisza vízgyűjtő területén pont milyen csapadékviszonyok lennének nyaranta az AMOC feltételezett leállása után – nos ezt az idézett tanulmány nem modellezte. Komoly modellezés nélkül pedig ez puszta riogatás – rendkívül magabiztosan előadva. Az őszinte válasz: „nem tudjuk”. Magyarországra, ami az atlanti térségtől több mint ezer kilométerre van, és mediterrán és kontinentális hatások is bőven érik, nem lehet olyan határozott állításokat tenni, mint Skóciára vagy Norvégiára.
A „nem tudjuk” egyébként a kulcsszó.
Ehhez képest megy az ötletelés, milyen mérnöki megoldásokkal lehetne lassítani a melegedést. Mészkőpor? Ötvenmilliárd dollár valamire, aminek nem tudjuk a hatását? Meg persze mennek a kampányok a „haladó” sajtóban, hogy nyugati nő ne vállaljon gyereket: létezik már a „szüléssztrájk” képtelen fogalma is.
Ez nem vehető komolyan. Teljesen mindegy, szül-e a nyugati nő, amíg Afrika népessége duplázódik. A ma bő kétszázmilliós Nigéria, a több mint százmilliós Etiópia, Egyiptom és Kongó, a 2050-re két és fél milliárd lakosú egész kontinens nem zöldebb életet akar élni, hanem pontosan olyat, amit mi. Az európai gyerek felnőve nem fogja felégetni az őserdőt, hogy legyen földje, nem szántja fel a szavannát, nem vadássza le az egyre kisebb területre szoruló állatvilágot. Nyugaton nő az erdők területe, tisztulnak a vizek – a tengerekbe kerülő műanyag kilencvenöt százaléka Afrika és Ázsia nagy lakosságú országainak terméke. Európai arrogancia az, hogy számítunk. Nem számítunk.
Keresztül kell mennünk egy nagy krízisen, és ehhez hozzájárul a klímaváltozás is, tény.
Igen, alacsony valószínűséggel bekövetkezhet egy gyors, radikális változás a klímában akár évtizedeken belül. Igen, az éghajlat változása alapvető kérdés a magyar biztonsággal kapcsolatban, készülni kell rá. De nincs itt semmi bizonyosság. Az viszont bizonyosság, hogy Afrika népessége megduplázódik harminc éven belül, ez további globális felmelegedést és környezetpusztulást okoz, még sincs tele a problémával a „haladó sajtó” se Nyugaton, se Magyarországon. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy első pillantásra lássuk, a klímakampány ebben a formában egy politikai termék. Egy fontos téma kihasználása, ami a tudománynak árt a leginkább – meg Európa vergődő gazdaságának.
Borítókép: Árvíz Görögországban (Forrás: Getty Images)
