No hiszen, mondhatnák a nemzeti jelleg szigorú őrei, ezzel a lendülettel a rántott húst is felírhatnánk hungarikumnak, pedig azontúl, hogy minden vasárnap, minden konyhában aranybarnára sül a panírba forgatott szelet, nem sok közünk van hozzá. Jó. De, ha ez nem az, akkor hadd meséljek el valamit, majd mindenki döntse el, hol vannak kultúránk sarokpontjai.

Vágyak és honok
A napokban régen nem látott barátommal borozgattam. Tizenhét esztendeje költözött ki Ausztráliába, és csak négy-öt évente tud hazajönni. Most itthon van. Éjszakába nyúlóan mesélt a déli kontinens különös világáról: a tájról, az emberekről, a politikáról, az anyagi gazdagságról, a kulturális szegénységről, a baráti, szomszédsági viszonyokról, szóval minden olyasmiről, ami nekünk, magyaroknak fontos, amiképpen szervezzük a létezést, ahogyan ő idegenben szerethetővé teszi az üres, hideg, sterilen merkantilista perthi életet.
– Mikor már nagyon hiányoztak a hazai ízek, megpróbálkoztam a kolbásztöltéssel – meséli.
Megvettem az összes hozzávalót, összegyúrtam a tölteléket, megtöltöttem a belet, és még egy Szerbiából odavetődött atyafi is akadt, aki a hátsó kertjében sódarfüstölőt épített, így hamisítatlan hartai kolbász készülhetett a nyugat-ausztrál metropolisz kertvárosában.
A kolbásznak híre ment. Az ismerősök, ha megízlelték, mindjárt elmesélték, miféle csodát lehet kóstolni barátomnál, jöttek mások is, haraptak, nyammogtak, cuppogtak, csettintettek, végül a sok gasztrovendég közül kivált az a szűk csoport, aki maga is megpróbálkozott a kolbásztöltéssel. Néhány esztendő elteltével valóságos kerti közösség lett a magyar kolbászparádé: jöttek a közeli és távoli ismerősök, hozták a maguk barátait, elképzeléseit, ötleteit, fűszereit, van közöttük román, francia, ugandai, de még mauritiusi is (aki legutóbb állítólag ánizsos kolbászt készített), és persze csatlakozott hozzájuk a füstölős rác atyafi is, aki a maga kobasicájával teszi bele részét a mikromozgalomba.

Mi, magyarok
Ahogy kerekedett a történet, olyan érzésem lett, mintha barátom arról mesélne, hogyan lesz népek olvasztótégelyévé a Kárpát-medence, hogyan integrálja a különféle kultúrákat a magyar szellem. Pedig csak egy ausztráliai hazánkfia kerti mulatságáról hallgattam beszámolót.