Kiderült egyúttal, hogy a világ minden nemzete készít kolbászt. A német wurst körül egész gasztronómiai nagycsalád alakult ki, az olasz és a spanyol kolbászok vagy a francia saucisse nem hiányozhat egyetlen igazi gourmet látóteréből sem. Nem folytatom, felsorolhatnám a földgolyó összes népét.
De erősen hiszem, hogy egyetlen nemzet sem készíti a maga kolbászát azzal a jókedvű nyitottsággal, befogadó szeretettel, versengő, csipkelődő, mégis alkotó barátsággal, amivel mi, magyarok nekiveselkedünk a kolbásztöltésnek.
(Meg a borkészítésnek, a pálinkafőzésnek, a költözködésnek, a szobafestésnek, egyszóval körülbelül mindennek, amibe belefogunk.) Így az alkotásban születő barátság, az együttmunkálkodásból fakadó közösség olyasvalami, amit, ha nem is mi tudunk egyedül ezen a világon, de nagyon jól tudjuk. Ezt kellene felírni a hungarikumok közé.
Borítókép: Kolbászok (fotó: Kiss Annamarie/Hajdú-Bihari Napló)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!