Martin Heidegger egzisztencialista filozófus fenomenológiai (megfigyelésen alapuló irányzat, amely a látható dolgok alapján vizsgálja a jelenségeket) megközelítése szerint azért vált a XX. században általános létélménnyé, hogy az élet túl nehéz, mert a külső elvárások uralják a mindennapokat. A tárgyak gondozása és a másokról történő gondoskodás annyira leköti az embereket, hogy közben nem élik a saját sorsukat. Ezt elkerülni segít Heidegger szerint a halálunkról történő gondolkodás. Az élet végét nem lehet elodázni, nem lehet másra hárítani és nem lehet máshoz igazítani.
Pedig úgy töltjük a mindennapjaink, mintha korlátlan idő állna rendelkezésünkre, nem veszünk tudomást halandóságunkról.
Szeretteink többnyire egyedül vagy idegenek között mennek el, amivel nemcsak őket fosztjuk meg életük összegzésének, tanácsaik megosztásának lehetőségétől, hanem magunkat is attól, hogy szembesüljünk az elmúlással, és felkészüljünk rá. Még nagyanyáink idejében is az emberek többsége a családja körében hunyt el. A mindennapok természetes része volt az idősektől, betegektől való búcsúzás a gyerekkortól kezdve. A gyász kultúrája részét képezte az általános kultúrának. Ma a család egyedül marad gyászában, nem virrasztanak együtt, nincs segítség a feldolgozásában. A társadalom fejlődésével a családi körben megélt halál átkerült a kórházakba, hiszen a hozzátartozók az orvosi beavatkozásban bízva átengedik a beteget az egészségügyi intézményeknek, ahol sokszor nincsenek meg a feltételek a haldoklók megfelelő gondozására.
Mindenkinek át kell jutnia a könnyek folyóján
Polcz Alaine írja:
Amikor az ember haldoklik, félni kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban csak képzelgés. A tibeti halottaskönyv szerint le kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele. Tudatosítani kell a haldoklóval, hogy mi megy végbe most benne. Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal túllép a fantáziaképeken… A perzsa halottaskönyv szerint mindenkinek át kell jutnia a könnyek folyóján. Régen a siratás természetes volt. Azonban mostanra tabu lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút, bármit… Előbb el kell merülni a gyászba, hogy utána kiemelkedhessünk…
Mindezt sokak számára nehéz elfogadni egy olyan világban, amely nem a spiritualitáson alapszik. Erre az elmúláskor lenne a legnagyobb szükség. Számos vallásban és népi hagyományban úgy tartják, láthatatlan köldökzsinór, ezüstfonál köti össze testünk és lelkünk, amely halálunkkor elszakad, hogy szabadon engedje lelkünket. Ezt számtalan festmény örökítette meg az évezredek során, általában vékony, fehér, tekergőző szálként ábrázolva, amely a fizikai testet és az éteri valót a homlokon keresztül köti össze. Polcz Alaine tanatológusként az öregedést, az elmúlást kutatta, élete utolsó éveiben is a gyászolókkal, a gyász mibenlétével foglalkozott. Véleménye szerint lehetséges a szép halál. Sokat tett azért, hogy az öregedés ne legyen tabu, küzdött a haldoklók és családtagjaik jogaiért, az ő nevéhez fűződik többek között a magyarországi hospice mozgalom meghonosítása 1991-ben. A kezdeményezés a gyógyíthatatlan betegek emberhez méltó búcsúzását segíti. A hospice filozófiája szerint a halál természetes, idejét sem elhúzni, sem rövidíteni nem szabad. Abban kell segíteni a távozót, hogy utolsó idejét testi, lelki és szellemi teljességében élhesse meg. A Magyar Hospice Alapítvány munkatársai, önkéntesei segítik a nem gyógyítható daganatos betegeket, miközben felbecsülhetetlen lelki támogatást nyújtanak családtagjaiknak.
A Magyar Hospice Alapítvány küldetése
A hospice ellátás nemcsak a kórházi ápolást jelenti, hanem ambuláns gondozást, otthoni ápolást és a gyászolók támogatását szolgáló csoportos találkozásokat, beszélgetéseket
– mondja el Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója, aki Polcz Alaine-nel együtt alapította meg a több mint harminc éve működő intézményt. – A legnagyobb változást az hozta, hogy a nőknek el kellett menniük dolgozni, nem tudtak a betegek, idősek mellett otthon maradni, akik így életük végén kórházba kerültek, és ott haltak meg. A gyerekek pedig azt látták, hogy a szülők félrevonulva sírnak otthon, nem beszélnek az elmúlásról, maguk sem tudják, hogyan kezeljék azt. Muszbek Katalin fontosnak tartja, hogy a családok segítséget kapjanak a nagybetegek ellátásában, ugyanis a dolgozó családtagoknak sem szakmai tudásuk nincs az ápolásról, sem a társadalmi berendezkedés nem teszi lehetővé, hogy feladják munkájukat. Ezért az alapítvány segít az élet végi minőségi betegellátásban, ami a fizikai, a lelki és a spirituális szenvedések enyhítését jelenti. A gondozás alapvetően palliatív ellátásra épül, ami nem aktív gyógyítás, hanem a meglévő tünetek kezelése, a betegek életminőségének javítása. Otthonápolás formájában ez már a kistelepüléseken is elérhető. Az elmúlt években sokat fejlődött az ellátás.
Bár kis lépésnek tűnik, mégis hatalmas siker, ha a tízes skálán nyolcas fájdalommal jön a beteg, akit emiatt mozdítani sem lehet, majd sikerül kettes-hármas szintre csökkenteni vagy akár megszüntetni a panaszokat megfelelő gyógyszer-kombinációval. Ugyanilyen fontos, amikor a gyógytornász a teljesen fekvő állapotból felállít egy beteget, aki így lassan a kertbe is ki tud sétálni. Ezek a változások nagyon sokat számítanak, ha a betegnek nincs lehetősége az élet megfelelő megélésére
– teszi hozzá a szakember. Az időskorral járó fizikai és szellemi hanyatlás eltérően és különböző életkorban, de a legtöbb embert érinti. A változások egy része a körülményeket is befolyásolja, előfordulhat, hogy az állami idősgondozási és egészségügyi rendszer segítségét kell igénybe venni. Nehéz elfogadni, ha már a mindennapi tevékenységekhez is támogatásra van szükség vagy ha be kell látni, hogy az egyedüllét kínzó magányát egyre nehezebben viseli az ember. Csikós Dóra mentálhigiénés szakember, a Magyar Hospice Alapítvány keretén belül működő Élet végi tervezés program vezetője szerint fontos, hogy az emberek egészségük teljében is nyíltan beszéljenek elmúlásuk hozadékairól. A program információs hátteret biztosít személyesen, telefonon és e-mailen a megfelelő döntések meghozatalához. Ha ezek a kérdések nem az utolsó hónapokban kerülnek elő, akkor az a haldoklónak is könnyebbség, és a rokonoknak is nyugodtabbá teheti a gyászidőszakot.
