Náci város a föld alatt: Hitler bunkerét vagy fegyverraktárt rejt a hegy gyomra?

Adolf Hitler új főhadiszállása? A német atombomba laboratóriuma? Szuperbiztonságos fegyvergyár? Netán a nácik aranyvonatának rejteke? Máig senki nem tudja biztosan, mi lehetett a célja annak az óriási kiterjedésű barlangrendszernek, melyet a nácik foglyok ezreivel vájattak az alsó-sziléziai hegyekbe. A földalatti város ma egyike Lengyelország második világháborús emlékhelyeinek, melyekből több száz van országszerte. Ezek nemcsak turistacsalogatók, de a lengyel emlékezet kőbe és ércbe vésett dokumentumai is.

Forrás: Facebook/Podziemne Miasto Osówka

A föld alatti város egyik bejárata. Forrás: Podziemne Miasto Osówka

Rengetegen vérükkel fizettek: a gyilkos körülmények, a betegségek, az alultápláltság, a kimerültség, valamint az őrök kegyetlensége miatt legalább ötezren veszítették életüket. 

Mindenesetre, akik túlélték a megpróbáltatásokat, igazán szerencsésnek mondhatták magukat: valószínűsítik, hogy a németek eredeti terve az volt, titkuk megőrzése érdekében végül mindenkivel végeznek.

Minden nyomot eltüntettek

Csakhogy a háború közbeszólt, az objektum sosem készült el. A Vörös Hadsereg közeledtével a menekülő nácik az alagutak többségét berobbantották, a vonatkozó tervrajzokat és dokumentumokat megsemmisítették vagy elvitték. Hihetetlennek tűnik, de szinte minden nyomot eltüntettek, így a történészek csak találgatni tudnak, hogy mi járhatott a nácik fejében. 

Egyes feltételezések szerint Adolf Hitlernek épült új erődítmény, mások szerint a német atombombaprogramnak húztak fel kísérleti telepet, sőt állítólag a nácik kincsekkel teli „aranyvonatát” is erre áshatták el – de ezekre a teóriákra nincs érdemi bizonyíték. 

Persze sosem lehet kizárni, hogy egy nap valahonnan újabb, perdöntő dokumentumok kerülnek elő, de nyolcvan év távlatából könnyen elképzelhető, hogy a nácik létesítményének titka örök rejtély marad.

Nem sok nyom maradt a nácik után. Forrás: Podziemne Miasto Osówka

– 1943 végétől fokozódott Németország eredményes bombázása, amelynek következtében a hadianyaggyárakat igyekeztek föld alá telepíteni. Az „érzékeny” csodafegyver tervezése, s annak elődje a V1 és V2 gyártása is e föld alatti „városokban” (így akár Osówkában is) folyt, nemcsak Alsó-Sziléziában, hanem az Alpokban is – magyarázza lapunk megkeresésére a legvalószínűbb forgatókönyvet Kovács István. 

A polonista történész azt viszont kizárja, hogy az objektumot valóban magyarok építették volna, hiszen mint emlékeztet, a munkálatoknak 1943 derekán kezdtek neki. 

– Magyarország szinte a világháború végéig megmaradt Adolf Hitler szövetségesének, s a magyar zsidóság deportálása 1944 májusában kezdődött. Hogy akármely csoportjukat is Osówkába hurcolták volna a főhadiszállást építeni, erről nincs tudomásom. Inkább olaszokról lehet szó, akik Olaszország kiugrása után a németek hatókörén belül a hitleri haderő foglyai lettek – mutat rá. A szakértő szerint érdemes meggyőződni arról, hogy az osówkai – és más hasonló – történetnek mennyi a valóságalapja, s mennyi a turistacsalogató szenzáció.

Forrás: Podziemne Miasto Osówka

Iparág épül a világháborúra

Kétségtelen, hogy Lengyelországban valóságos iparág épül a második világháborús, illetve az úgynevezett holokausztturizmusra, több utazási iroda kifejezetten erre specializálódott. Az auschwitzi koncentrációs tábor például a turisták egyik legnépszerűbb célpontja Lengyelországban, a koronavírus-járvány előtt, 2019-ben rekordszámban, 2,32 millióan keresték fel. Ezeket a helyszíneket nemcsak a külföldiek, de a helyiek is rendszeresen látogatják, az osówkai föld alatti városnál is mindössze hárman vagyunk, akik nem lengyelek.

Forrás: Podziemne Miasto Osówka

Kovács István is megerősíti, hogy a Lengyelországhoz csatolt egykori német területeken lévő náci objektumokból rengeteg van. – Az 1960-as években a leghíresebb volt Hitler főhadiszállása a Mazúri tavaknál, ahol merényletet kíséreltek meg ellene. Dokumentumfilmek sokasága készült róla, de Andrzej Brycht nagy sikerű elbeszélést is írt róla Tánc Hitler főhadiszállásán címmel, amelyet több nyelvre – köztük magyarra – is lefordítottak, s film is készült belőle. Az alsó-sziléziai náci német emlékhelyeket többek között egy Boguslaw Woloszanski nevű lengyel történész emelte a köztudatba a XX. század szenzációi című, illetve más film- és előadássorozata révén.

Ezekben valóban meghatározó szerepet  játszott a szenzáció, az SS elrejtett kincseiről különféle alsó-sziléziai helyeken. Ez még a magán kincskeresők sokaságát is mozgósította

– magyarázta a történész, hogyan lettek nemzetközileg is ismertek ezek a helyek.

 – Hagyományos értelemben én az 1939-es határai közt, a németek által megszállt – és 1945 után nem a Szovjetunióhoz csatolt – lengyel területeken található emlékhelyeket, emlékpontokat nevezném a lengyel emlékezet kőbe és ércbe vésett dokumentumainak. Ilyen több száz található, s ezek mindegyike a németek ellen folytatott heroikus küzdelemről, annak áldozatairól tanúskodnak.

Forrás: Podziemne Miasto Osówka

Máig élő fájdalom 

A rendszerváltozás óta e megállapítás a szovjetekre is értendő – magyarázza a polonista, hogy miért él még ennyire élesen a háború emléke a lengyel néplélekben. 

– 1963 nyarán, amikor először Varsóban voltam, megdöbbentett a házfalakon található kőkeresztek sokasága. Mindegyik alatt rövid felirat, hogy a németek ezen a helyen nyilvános utcai kivégzések során ennyi és ennyi embert lőttek agyon. Ilyen kivégzésekhez nem kellett „bűnösnek” lenni, nem kellett az ellenállási mozgalomban részt venni. Elég volt, ha valaki a németek által gyakran rendezett, spontán utcai embervadászatok hálójába került. Minden ok nélkül falhoz állíthatták és agyonlőhették. Tehát a németek által megszállt lengyel területek lakói közül senki se lehetett biztos abban, hogy ha reggel elhagyta az otthonát, eset haza is tér – idézi fel saját élményeit. 

Ezzel jelzem, hogy igen: a lengyelekben évtizedeken át óriási volt a gyűlölet a németekkel szemben, akiknek végcélja a lengyel értelmiség kiirtása, lakóinak rabszolgasorba taszítása volt. A gyűlölet nyilván az elmúlt évtizedekben tompult, de nem hunyt ki

– folytatja. Hozzáteszi, természetesen a lengyelek mártírsága szerepel az általános és középiskolai tananyagban, s szerves része a közemlékezetnek, de a rendszerváltozás óta ez is halványul.

Forrás: Facebook/Podziemne Miasto Osówka

Borítókép: Hologramos vetítés az osówkai náci föld alatti városban (Forrás: Podziemne Miasto Osówka)