Tárnok Balázs: Nem a nemzeti kisebbségek éve volt 2023, az idei sem lesz az

2023 nem a nemzeti és etnikai kisebbségek éve volt, és várhatóan 2024 sem lesz az. A nemzeti kisebbségek már egy ideje politikai értelemben defenzívában vannak; Európában is egyre több állam vezeti ki a jogrendjéből a kisebbségek identitásának megőrzését garantáló rendelkezéseket. Amíg az 1990-es években számos előrelépés történt ezen a területen, napjainkban visszalépésekről tudunk beszámolni.

ARTASHAT, ARMENIA - OCTOBER 6: A displaced man from Nagorno-Karabakh sits in a temporary shelter on October 6, 2023 in Artashat, southeast of Yerevan, Armenia. Following a 9-month blockade, almost all of the ethnic Armenian population in Nagorno-Karabakh fled to Armenia after Azerbaijan launched a lightning offensive in September. With some 100,000 refugees, Armenia is now facing a humanitarian crisis while mitigating risks of Azeri aggression against its sovereign territory. (Photo by Diego Herrera Carcedo/Getty Images) Fotó: Diego Herrera Carcedo

Magyarország az elmúlt 35 évben zászlóvivője volt a nemzeti kisebbségi kérdésnek, ideértve az uniós szintű kisebbségvédelem szükségességének hangsúlyozását, valamint a határon túli magyarság érdekeinek érvényesítését a kétoldalú kapcsolatokban. A mostani politikai helyzet azonban hazánk cselekvési lehetőségeit is jelentősen beszűkíti. Bár Magyarország 2024. július 1-jétől fél éven át az Európai Unió Tanácsának soros elnöke lesz, nem várható, hogy a magyar EU-elnökség hatékonyan fogja megjeleníteni a nemzeti kisebbségek uniós védelmét. A hazánk előtt az elnökséget betöltő Belgium, valamint a magyar elnökséget a sorban követő Lengyelország sem támogatja a kérdést, ráadásul a magyar EU-elnökség idején fognak átalakulni az uniós intézmények az európai parlamenti választásokat követően, ez pedig jelentősen korlátozza a magyar cselekvési képességet. További jelentős probléma, hogy a magyar kormánypárt fő európai szövetségesei szinte valamennyien ellenzik a nemzeti és etnikai kisebbségek uniós szintű védelmét, így Budapest nehezen találna politikai partnereket a kisebbségvédelmi kezdeményezései támogatásához.

Mi várható a Kárpát-medencében? 

A Felvidéken és a Délvidéken tavaly tartottak parlamenti választást – magyar szempontból előbbi kudarccal, utóbbi sikerrel zárult. A Vajdasági Magyar Szövetség megerősítette a pozícióját a szerb parlamentben, a felvidéki Magyar Szövetség pedig bár nem jutott be a pozsonyi parlamentbe, a júniusi EP-választáson megpróbálhatja visszaszerezni az európai parlamenti képviseletét. Erdélyben idén többszörös választási év lesz: négy választást tartanak az országban, ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is kihívást jelent. Továbbra is Kárpátalja van a legnehezebb helyzetben; a háború borzalmai mellett a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogai a decemberben elfogadott ukrán kisebbségi törvény módosítása ellenére sem tekinthetők rendezettnek, a kárpátaljai magyar politikai érdekképviselet mozgásterét pedig jelentősen beszűkíti a magyar–ukrán kétoldalú viszony.

A nemzeti kisebbségek politikai értelemben defenzívában vannak, ami a jogvédelmi tevékenység fokozására sarkall minket. A bíróságok előtti jogérvényesítést nem vagy kevésbé terhelik a számunkra negatív (geo)politikai fejlemények. Minél több ügyet kell megnyerni a nemzetközi bírói és egyéb fórumokon, hiszen jelenleg ezek képesek a legnagyobb eredményeket elérni a határon túli magyarság jogi helyzetében. A határon túli magyaroknak továbbra is a jog a legerősebb fegyver; a jog erejében az aktuális politikai kudarcok és a mozgástér beszűkülése miatt sem veszíthetjük el a hitünket. 

Borítókép: Jereváni menekülttábor (Fotó: Getty Images)