Egyéves folyamat dönt a világ legbefolyásosabb vezetőjének személyéről

Február 3. az amerikai előválasztási folyamat következő állomása. Egyre fogynak a jelöltek, hogy kiderüljön, ki indul az elnöki székért a demokrata és a republikánus színekben. Az amerikai elnökválasztás nem közvetlen, hanem hosszú és bonyolult folyamat, amelyben az angolszász politikai hagyományok azt tartják a legfontosabbnak, hogy ha torzít is a rendszer, legyen kormányzóképes többség.

NASHUA, NH - January 23: Former president Donald Trump speaks after he was projected to be the New Hampshire primary winner during a watch party on Tuesday, January 23, 2024 at Sheraton Nashua in Nashua, NH. Trump and former U.N. ambassador Nikki Haley are the two major Republican candidates left standing as voters head to the polls in the New Hampshire primary. Trump was joined by family members, campaign staff, supporters and former Republican presidential candidates Vivek Ramaswamy and Sen. Tim Scott (R-S.C.) (Photo by Jabin Botsford/The Washington Post via Getty Images) Fotó: Getty Images

Ki szavazhat és kire?

– Minden 18 éves amerikai állampolgár szavazhat, ha demokrataként vagy republikánusként regisztráltatja magát a választói névjegyzékbe. A relatív többséget azonban a függetlenek adják, akik egyik oldal szavazójaként sem jegyeztetik be nevüket – magyarázza Magyarics Tamás, az ELTE docense.

Az elnökjelöltek személye előválasztásokon dől el. Hagyományosan január közepén Iowában kezdődik a folyamat. Itt az eseményeket a pártok finanszírozzák, a szavazást és a gyűléseket templomokban, városházákon, iskolákban, sportcsarnokokban tartják. (A legtöbb államban ugyanakkor az előválasztást a kormányzat finanszírozza.) A demokratáknál nyíltan, a republikánusok titkosan szavaznak. David Redlawsk, a Delaware-i Egyetem professzora szerint az iowai előválasztás az elsősége miatt jelentős. Megmutatja, mennyire elkötelezettek az ottani választók, és az eredmények nagyban meghatározzák a jelöltek kilátásait.

Az előválasztásokat államonként más időpontban és eltérő szabályok alapján tartják. Iowa után következik New Hampshire, Nevada, február 3-án pedig Dél-Karolina demokratái voksolnak. Az eredmény alapján bizonyos jelöltekhez küldötteket rendelnek, egyes államokban a győztes kapja az összes küldöttet, máshol a szavazatok arányában osztják el őket. A jelöltek a delegáltak szimpátiáját szeretnék megszerezni. Ők képviselik a választókat, és egy későbbi gyűlésen döntenek az adott jelölt támogatásáról.

Az előválasztási időszak legjobban várt dátuma az úgynevezett szuperkedd (idén március 5-ére esik), amikor tizenhat állam voksol vagy zárja le a szavazási időszakot. Ez a nap mindkét oldal szavazói számára fontos, de nem ugyanabban a tizenhat államban születik döntés. Igaz, Kaliforniában, Texasban és Arkansas-ban a demokraták és a republikánusok is szavaznak.

 

Különféle fajtájú előválasztások vannak

– Négyfajta előválasztás létezik. Az úgynevezett kaukuszon a regisztrált demokraták, illetve a regisztrált republikánusok elnökjelölő gyűléseket tartanak. Ez történik például Iowában vagy Nevadában. Vannak a rendes előválasztások, amikor voksolnak, ám itt is különböző fajták ismertek. Az egyik a zárt, amikor a republikánus előválasztáson csak a republikánusként regisztrált szavazók vehetnek részt, a demokrata előválasztáson pedig csak a regisztrált demokraták. A félig nyitott vagy félig zárt rendszerben a regisztrált demokraták és a függetlenek szavazhatnak a demokrata előválasztáson. A nyitott verzióban mindenki voksolhat, de dönteni kell, hogy vagy a republikánus, vagy a demokrata előválasztáson, mindkettőn nem lehet – mondja Magyarics Tamás.

Az elnökjelöltséghez hivatalosan szükség van a pártok nemzeti gyűlésein a küldöttek abszolút többségű szavazatára. Ha ez első körben egyik jelöltnek sem sikerül, az alkudozást újabb szavazás követi, amikor a küldöttek bármelyik jelöltet támogathatják. A jelöltek maguk választják ki alelnökjelöltjeiket, akiket a nemzeti gyűléseken hagynak jóvá. Ezt a republikánusok Milwaukee-ban július 15–18. között, a demokraták pedig augusztus 19–20-án Chicagóban tartják.

Az ezt követő éles kampányban nem minden állam megnyerése fontos. Magyarics Tamás szerint a kongresszusi körzetek 88 százaléka bebetonozott republikánus vagy demokrata. Az államok döntő többsége szintén biztos demokrata vagy republikánus, ami az ott lakók összetételéből, politikai preferenciájában, értékrendjéből következik. Például a két óceánpart és a nagyvárosok demokraták, így Kaliforniába vagy Massachusettsbe a republikánus jelöltnek elmennie sem érdemes. Csak a pénzét pazarolná, hiszen számottevően nem csökkenthető a különbség. A Dél, tehát Louisiana, Mississippi, Texas, Alabama, Oklahoma, illetve a Közép-Nyugat egy része, a Sziklás-hegység republikánus. A maradék nyolc-tíz állam billeg (swing state). Egy Arizonából induló félkörbe esnek, ilyen Wisconsin, Minnesota, Michigan, Ohio, Pennsylvania. Ezek összesen 87 elektori szavazatot hozhatnak.

Novemberben szavaznak

Az amerikaiak minden negyedik évben november első hétfője utáni kedden szavaznak (idén november 5-én). Több államban lehetőség van a korai szavazásra és a levélszavazásra is, amely az elmúlt években sok vitát váltott ki. A voksolás nem közvetlen, a szavazatok arról döntenek, hogy az egyes államok elektorai kit támogassanak.
Minden állam a képviselői számának megfelelő elektort kap. A számokat tízévente a népszámlálások adatai alapján felülvizsgálják. Eddig a rendszer viszonylag arányos, azonban minden állam kap még két plusz elektort (a szenátorok száma). Ez torzulást okoz: a kisebb lakosságú államokban élők szavazatai többet érnek, mint a népesebb államokban élőké. A legtöbb elektora Kaliforniának (54), Texasnak (40), illetve Floridának (30) van. A legkevesebb (a mindössze három elektort delegáló fővároson kívül) Alaszkának, Delaware-nek, Dél- és Észak-Dakotának, Montanának, Vermontnak és Wyomingnak. Az aránytalanságoknak köszönhetően ötször esett meg, hogy nem az a jelölt ült végül az elnöki székbe, akire a legtöbb állampolgár szavazott. 1824-ben John Quincy Adams, 1876-ban Rutherford B. Hayes, 1888-ban Benjamin Harrison, 2000-ben ifjabb George Bush, 2016-ban pedig Donald Trump lett így elnök.

A rendszerről már a XVIII. században is tudták az alapító atyák, hogy nem tökéletes, de kompromisszumos megoldásként így egyeztek meg az elnökválasztás módjáról. Szóba került a közvetlen választás, az államok kormányzói, illetve a szenátus általi választás is. A közvetlen választás ellen a déli államok tiltakoztak, mert többségbe kerültek volna az északiak. Az elektori kollégium ezt küszöbölte ki, mivel az elektorok számának meghatározásakor figyelembe vették a rabszolgákat is. A legnagyobb nyertes akkoriban Virginia állam volt.

Sokak szerint mára elavult az elektori rendszer. Számos alkalommal próbálkoztak megváltoztatásával, hétszáznál is több módosító javaslat született, mégsem történt semmi, bár 1969-ben nem sok hiányzott az eltörléshez. A javaslatot a képviselőház elsöprő többséggel szavazta meg, Richard Nixon elnök is támogatta, a szenátusban mégis elbukott. 2006-ban született a kezdeményezés, amely de facto arányossá tenné az elnökválasztást. A National Popular Vote Interstate Compact arra kötelezi a belépő államokat, hogy elektori szavazataikat az országos szinten legtöbb szavazatot szerző jelöltre adják. A kezdeményezés akkor válhat valósággá, ha 270 elektori szavazatnak megfelelő állam mond igent. Az idáig csatlakozott tizenhat államnak csak 205 elektora van.

 

Az elektorok kit választanak?

A novemberi választások után az elektorok saját államuk fővárosában voksolnak december 17-én, azonban nincs szövetségi szintű szabályozás, hogy pontosan kire. A győzelemhez 270 elektori szavazatra van szükség. A győztes mindent visz elve alól a két kivétel Maine és Nebraska, ahol két elektori szavazatot kap a legtöbb voksot szerzett jelölt és egyet-egyet az, aki az egyes körzetekben diadalmaskodott.

Előfordulhat, hogy egyik jelölt sem szerzi meg a szükséges 270 szavazatot. Ez utoljára 1800-ban történt meg, amikor Thomas Jefferson és Aaron Burr csatájából az előbbi került ki győztesen. Ilyen esetben a képviselőház dönt, azonban a képviselők nem egyenként, hanem államonként egyetlen vokssal szavaznak, a győzelemhez relatív többség szükséges. Az elektorok szavaza­tait január 6-án a kongresszusban számolják össze, majd a szenátus elnöke, az alelnök (jelenleg Kamala Harris) jelenti be hivatalosan az új elnököt. A beiktatás két héttel később, ja­nuár 20-án történik.

Megoszlik a szakértők véleménye, hogy a rendszer mennyire demokratikus, hiszen az arányosság több ponton is torzul. Magyarics Tamás szerint azonban az angolszász politikai hagyományok azt tartják legfontosabbnak, hogy ha torzít is a választás, legyen kormányzóképes többség. És az amerikai elnökválasztások története bizonyítja, hogy a választók akarata az esetek döntő többségében utat talált magának.

Borítókép: Donald Trump a New Hampshire-i győzelme után (Fotó: Getty Images)