Talán minden sportrajongó emlékszik, mit csinált aznap, hogyan találkozott a szomorú hírrel. Ami engem illet, vasárnap estefelé épp a híreket olvasgattam egy kosárlabdával foglalkozó portálon, amikor szembejött, hogy „Elhunyt Kobe Bryant”. Rögtön arra gondoltam, hogy felháborító, milyen kattintásvadász címmel próbálja az orgánum felturbózni a nyilván nem túl erős látogatottságát: biztos egy másik Kobe Bryant halt meg, aki évtizedekkel korábban játszhatott valahol, és lehetett vagy kilencvenéves. Tehát el sem akartam hinni. De aztán gyorsan elkezdett derengeni, hogy sántít az elméletem: a Kobe annyira különleges név, hogy ebből biztosan nincs másik. Mint a Roland Lazenby által jegyzett, zseniális életrajzból is kiderül, Bryant két keresztneve Kobe Bean: a kobe egy japán marhahúsfajta, a bean pedig bab. És ezek nem is csak e szavak eredeti jelentései, hanem konkrétan ételek ihlették a nevét. A hetvenes években kezdtek divatba jönni a furábbnál furább nevek Amerikában, ekkoriban nevezte el Patch Adams a fiát Atomic Zagnutnak, azaz Atomi Édességnek. Szóval elkezdtem gyanakodni, hogy nem egy átverős címbe futottam bele. Aznap épp közvetítette a magyar sportcsatorna is az aktuális vasárnapi matinét (magyar idő szerint késő este): az amerikai csatornától átvett adásban alig mutatták a könnyes szemű játékosokat felvonultató, egészen értelmetlennek tűnő NBA-mérkőzést, inkább a stúdióban próbálták értelmezni a felfoghatatlant.
Ez volt a liga történetének legsokkolóbb halálesete, pedig például a horvát kiválóság, Drazsen Petrovics még aktív NBA-sztárként, 28 évesen halt meg autóbalesetben, 1993-ban. Bryant a kétezres évek legnagyobb szupersztárja volt a kosárlabda világában, Michael Jordan utódja, hozzá hasonlóan ikonikus arca az NBA-nek, a játék következő messiása. Ő uralta az évtizedet: a 2000-es években ötször nyert bajnokságot. Rögös volt az útja a sikerig: mivel szintén kosárlabdázó apja Olaszországban játszott a rövid NBA-karrierje után, Bryant részben európai neveltetést kapott, és ekként mindig is kívülállónak érezhette magát. Majd tizennyolc évesen rögtön a középiskolából szerződtette a legnagyobb piacnak számító Los Angeles Lakers. 2000 és 2002 között három bajnoki címet nyert zsinórban, de mindháromszor Shaquille O’Neal lett a döntő legértékesebbje, és legendás edzőjük, Phil Jackson kedvence is a tekintélyt parancsoló méretű center volt a csapaton belül. Két dudás nem fért meg egy csárdában, és sokan Bryantet hibáztatták, amikor O’Neal elköszönt a csapattól, de 2009-ben és 2010-ben immár Kobe volt a döntő legértékesebbje.
Mint Lazenby könyvéből is kiderül, a pályán kívül is nagy utat járt be. Ő is egy volt azon amerikai szupersztárok között, akik nem egészen önerőből jutottak a csúcsra, hanem egy családi vállalkozás részeként, erre trenírozva a gyermekkortól. Családjában mindenki rajta próbált meggazdagodni, amiből neki egy idő után elege lett, és szakított a felmenőivel. Miközben híresen introvertált, kifogástalanul nevelt és intelligens sportoló volt, nem kerülték el a botrányok sem, még szexuális erőszakkal is megvádolták, ami örökre foltot ejtett a hírnevén, noha kiderült, hogy a vádló akkoriban fűvel-fával lefeküdt, és Bryantben leginkább kiváló pénzszerzési lehetőséget látott.
Példaképéhez, Jordanhez hasonlóan legendás volt a munkamorálja, a versenyszelleme és a keménysége. A pekingi olimpián az első percben szándékosan letaglózta lakerses csapattársát és országos cimboráját, Pau Gasolt, aki spanyol csapatban az ellenfele volt, csak hogy megüzenje, a pályán nincs barátság. Amikor 2013-ban elszakadt az Achilles-ina, még bedobott két büntetőt, és a saját lábán sántikált le a pályáról. 2006-ban 81 pontot dobott, míg a csapata nélküle csak 41-et (és győztek természetesen). A 81 az NBA történetének második legtöbbje, de a modern kosárlabda legnagyobb egyéni teljesítményének sem túlzás nevezni, mivel a rekorder, a 100 pontot jegyzett Wilt Chamberlain 1962-ben még egy sokkal nyersebb és fizikálisabb játékban dominált a maga 216 centijével. Klasszikusnak számít Kobe utolsó meccse is tíz évvel később, amin 60 pontot dobott 38 évesen. Bár az NBA egyébként is odafigyel rá, hogy a közkedvelt sportolóik az aktív játék után ne kallódjanak el, Bryantet ez a veszély nem fenyegette, hiszen a szórakoztatóipar fővárosának egyik ikonjaként az övé volt a világ, például bármilyen furán is hangzik, Oscar-díjas filmesnek számít egy rövidfilm forgatókönyve miatt.
