Demkó Attila: Szaúd-Arábia nyit a világra

Az ország hatalmas léptekkel hozza be lemaradását.

1246385764 Fotó: Getty Images/Bloomberg

Az ország hatalmas léptekkel halad afelé, hogy behozza lemaradását olyan korábban nyitó szomszédaitól, mint az Egyesült Arab Emírségek. Ha valami mindenhol látható Szaúd-Arábiában, Rijádtól AlUláig, Hajbartól Dzsiddáig, az az építkezés. A legtöbb helyen utak, szállodák, nyugati színvonalú látogatóközpontok épülnek, bár a sajtóban a hangsúly a nagy projekteken van. Igen, tény, hogy Dzsiddában egy kilométeres felhőkarcoló épül, hihetetlenek a Neom nevű új város méretei is, de a projektek nagy része nagyon is emberi szintű.

Hajbarban egy ősi oázisvárost mentenek meg, és teszik már most részben lehetővé, hogy a turisták is láthassák. Nyugatiak még nem nagyon állnak a pénztárnál várakozó sorban, de a helyiek és az iszlám világból érkező látogatók már megrohanták a települést. A csoda már ebben a korai állapotban kibontakozik, a pálmák alatt futó, tiszta vízű csatornák, a sárga, a zöld és az ég kékjének keveredése önmagában is lenyűgöző, de nemsokára maga a dombokra épült romváros is megnyílik.

Dzsiddában gőzerővel mentik az óváros épületeit, melyek rá is szorulnak a mentésre – egy-két évtizednél többet a többségük már aligha bírt volna ki. A hely hangulata megragadó, a különleges építészet, az utcán sütött, nem mindennapi ételek illata nagyon más attól, amit Európában megszoktunk. Az emberek – még túlnyomóan csak a helyiek – este hét után elárasztják a nappal kihalt utcákat. A szaúdi élet ilyenkor kezdődik igazán, a lampionok fényénél. Sehol sem érezni, hogy közel Jemen, közel a vörös-tengeri háború, pedig még két év sem telt el azóta, hogy magát Dzsiddát is jelentős támadás érte a húszik részéről. Terrortámadások pedig történtek 2020-ban és 2023-ban is. Az emberek egy része beszélget, mások csocsóznak, míg a leterített szőnyegen sokan a szabad ég alatt imádkoznak. Mindez szó szerint méterekre egymástól, és az imádkozók sem látszanak megsértődni azon, ha a csocsózók hangosan ünnepelnek egy gólt. Ez tolerancia, ha nem is nyugati típusú – és nem is lesz soha az. Mély és nagyon erős ez a kultúra, és végtelenül más, mint a miénk.

Fő nyertesek

Egy dolog biztos. A nyitás politikájának fő nyertese a szaúdi átlagember, a szaúdi polgár. Fontos lenne ezt elismerni, és a jelen kiélezett geopolitikai helyzetben többet tenni Rijád barátságáért.

Szaúd-Arábia ugyanis negyven évvel ezelőtt sokat tett a Nyugat győzelméért a hidegháborúban. Amikor Ahmed Zaki Jamani sejk, az olajügyi miniszter 1985. szeptember 16-án bejelentette a korábbi kitermelési és árpolitika változását, vélhetően kevesen sejtették, hogy ez világtörténelmi jelentőségű lesz. A szaúdiak megduplázták az olajkitermelést, és az olaj ára a nyolcvan-kilencven dolláros szintről a negyven-ötven, sőt a kilencvenes évek egy időszakában a húsz-harminc dolláros szintre szakadt. Ez nagyobbat ütött a Szovjetunió gazdasági stabilitásán, mint Csernobil vagy az afganisztáni háború – mégsem beszélünk róla. Az akkori árakon éves szinten több tíz milliárd dolláros árveszteség miatt az életszínvonal meredeken csökkenni kezdett, és a lefelé tartó spirálból az ország Gorbacsov reformjai ellenére sem jött ki.

Ma ez a Szaúd-Arábia mintha nyitottabb lenne Kínára és Oroszországra, mint az Egyesült Államokra és Európára. Vajon miért… Talán el kellene ezen gondolkozni. Van ebben nyugati hiba?

Szaúd-Arábia geopolitikai kulcsország. Nem csak az olajárak, a vörös-tengeri háború vagy a Perzsa-öböl stabilitása miatt, hanem azért is, mert az arab-, sőt az 1,8 milliárd főt számláló muszlim világ egyik legfontosabb vezetője. Szemmagasságban kell beszélni Rijáddal, több empátiára és kevesebb ítélkezésre van szükség. Talán ez a megoldás, itt is, máshol is.

Borítókép: Mindennapok Rijád üzleti negyedében (Fotó: Getty Images)