2020-ban számosan megdöbbentek, amikor a Dakar szervezői Dél-Amerikából Szaúd-Arábiába költöztették a ralit. A hivatalos indoklás szerint Észak-Afrikával ellentétben itt nem kell terrorveszélytől tartani, ugyanakkor a szaúdi sivatagban fellelhető néhány dolog a szaharai versenyekből. A kritikus hangok sokkal inkább a pénzügyi tranzakciókra hívták fel a figyelmet, az olajnagyhatalom ugyanis Chile hárommilliójával szemben tizenötmillió dollárt fizet évente a Dakar mellett többek között a párizsi maratont, a Tour de France-t és a Párizs–Roubaix-t gondozó szövetségnek. Ha más öbölmenti országba is ellátogatna a verseny, akkor az ottani költségeket is állja Szaúd-Arábia.
Kérdés, hogy mennyire vehető meg egy ország jó híre. Tény, hogy a sportdiplomácia a nemzetközi kapcsolatokban puha hatalomként emlegetett befolyás egyik legsikeresebb eszköze, illetve a puha és a kemény hatalom elméletét a nyolcvanas években kidolgozó Joseph Nye is presztízsprojektnek tekinti a nagy sporteseményeket, amelyek a rendező országról szinte biztosan pozitív véleményeket hoznak.
Az Amnesty International már jelezte, hogy például a FIFA nem vette figyelembe a 2023-as klubvilágbajnokság helyszínének eldöntésekor, hogy Szaúd-Arábiának mennyire rossz mutatói vannak az emberi jogok területén.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!