Pusztító tornádók nyomában: így dolgozik a magyar viharvadász

Nemrégiben tornádó csapott le Szombathely közelében, komoly károkat okozva. Az átlagember inkább menekülőre fogja, ha ilyen pusztító örvényt lát, de nem úgy a viharvadászok, akik már Magyarországon is egyre többen vannak. Vajon miért kockáztatja valaki az életét, hogy egy rettenetes erejű, több száz kilométer per órás sebességgel forgó, törmeléklövedékeket szóró égiháború nyomába eredjen? Molnár „Storman” Ákos viharvadászt kérdeztük.

Molnár Ákos viharvadász Budapest Magyar Nemzet 20240618 Fotó: Bach Máté

– Ön az Egyesült Államokig is elmegy értük…

– Igen, mert az Egyesült Államok a viharvadászok paradicsoma. Ott a „tornádófolyosó” mentén, gyakorlatilag Mexikótól Kanadáig bárhol kialakulhat egy tornádó. A speciális földrajzi adottságok miatt ráadásul sokkal gyakrabban, és sokkal szélsőségesebben. Évente akár ezer tornádót is azonosíthatnak, persze Magyarországnál jóval nagyobb területen.

– Mennyire lehet közel menni egy tornádóhoz?

– Vannak olyan viharvadászok is, akik speciálisan megerősített, tankszerű járművel képesek akár a tornádó belsejébe is bejutni. Nekünk egyszer az Egyesült Államokban 200 méter távolságra sikerült megközelíteni egy 800 méter átmérőjű, irdatlan szélsebességű, közel 300 kilométer per órával forgó tornádót. Többek között azért volt ez lehetséges, mert egyébként rendkívül lassan haladt. Drámai élmény volt.

Tornádók valahol Kansasben. Fotó: Cultura Creative via AFP

– Veszélyes hobbi a viharvadászat?

– Szél, villám, jégeső – egy vihar megannyi veszélyt hordoz. Néhányszor már én is keveredtem rázós helyzetbe. A fent említett kansasi esetben például egy elhagyatott gazdasági épület mellé húzódtunk le tornádót fotózni. Kicentiztük; percekkel távozásunk után már porig rombolta a létesítményt, a közelben húzódó vasúti sínt pedig S alakban hajlította meg az iszonyú ereje. Egy másik alkalommal órák óta követtünk egy szupercellát, mire aztán ránk esteledett, és egyszer csak elment az áram a környéken, megszűnt az internetelérés és elkezdett vacakolni az autónk. Aztán a sötétben hirtelen lecsapott ránk valami – csak a sűrű villámlás festette meg a pusztító erejű szélben tejfehér masszává kenődő felhőszakadást. Néhány örökkévalóságnak tűnő percig nem tudtuk, hogy tornádóba keveredtünk-e. A legrosszabb a bizonytalanság volt, hogy teljesen elvesztettük az irányítást az események felett. Utóbb kiderült, hogy 166 kilométer per órával tombolt ugyan a szél, de nem tornádó riogatott minket. 

Láttam már olyat is, hogy egy kamion került egy tornádó útjába, és szó szerint ledarálta a jármű hátsó felét. A sofőr csodával határos módon néhány karcolással megúszta. 

Sőt, még csak tornádó sem kell feltétlenül: az Egyesült Államokban húsz centiméter átmérő feletti a jégeső rekordja. Ami pedig Magyarországot illeti, éppen idén van a százéves évfordulója a Bia és Vác között elvonuló tornádónak, mely a 0–5-ig terjedő skálán ötös erősségű volt – ezt utólag a károkból megállapíthatjuk. Ennek 370 kilométer per óra lehetett a csúcssebessége.

– Veszett már oda viharvadász munka közben?

– Előfordult már, de nem olyan jellemző, mint azt gondolnánk. Gyakoribb az autóbaleset: heves viharoknál ugyanis felbolydul a lakosság is, kevésbé körültekintően vezetnek, idegesebbek. A legemlékezetesebb az a 2013-as tragédia, mikor a történelem valaha dokumentált legnagyobb, 4,2 kilométeres átmérőjű tornádója végzett Tim Samarasszal és társaival. Ők az egyik legprofibb, legrutinosabb csapat voltak, de feladatuk nagyon kockázatos volt: teknőszerű mérőeszközöket helyeztek ki a tornádó elé. Ilyenkor csak néhány perced van mindenre, viszont elég egyszer hibázni, az végzetes lesz. Sajnos a tornádó nagyon hirtelen rettenetes erejűre hízott, és átment rajtuk. 

Papírgalacsin-szerűen gyűrte össze autójukat a szél.

2011-ben a missouri állambeli Joplinban egyetlen tornádó 158 emberrel végzett. Fotó: AFP

– Hogyan lehet védekezni a tornádó ellen?

– Ha van a háznál pince, az remek óvóhely lehet. Ha nincs, akkor a lakás védettebb belső részeibe, vagy a fürdőkádba érdemes behúzódni. Utóbbi azért jó, mert egy lecsövezett, masszív objektum, ami a törmeléklövedékektől is véd. 

A tornádó legnagyobb veszélye ugyanis nem feltétlenül az, hogy felkap, hanem az az iszonyú mennyiségű törmelék – akár egész kombájnok, sőt tehenek! –, melyeket hordoz. 

A fürdőkád egyébként már élesben is bizonyított. Egyszer egy asszony a fiával későn észlelte, hogy tornádó közeledik, ezért a fürdőkádban bújtak el. A házat lebontotta körülöttük a vihar, a kádat pedig kiemelte, és több száz méteren keresztül röpítette. Hihetetlen, de szinte sértetlenül tette le őket a közeli erdőben. Szóval így is túl lehet élni egy tornádót – bár általában nem ilyen happy end az eredmény. Sajnos minden évben jó pár életet követel a vihar. Például 2011-ben a missouri állambeli Joplinban egyetlen tornádó 158 emberrel végzett. Amit semmiképpen ne tegyünk, hogy autóba pattanunk és menekülünk! Nem tudhatjuk, merre biztonságos. A tölcsér gyakran csapadékba burkolózik – így csak az utolsó pillanatban bukkan fel.

Villámok cikáznak az égen Nagykanizsa felett 2022. május 16-án éjjel. Fotó: Varga György/MTI

– Az ütős fotókon kívül, mégis miért éri meg kockáztatni az életüket?

– Munkánknak tudományos haszna is van, nem véletlenül működünk együtt a Meteorológiai Szolgálattal. A terep egy információs orgia. Felvételekkel, mérésekkel, esettanulmányokkal dolgozzuk fel, amit tapasztalunk. Ahhoz képest, mikor ezt elkezdtük, sokkal jobban értjük a viharok működését, a szupercellák kialakulásának okait, rengeteget fejlődött az előrejelzési technológia, részletesebb modelleket tudunk alkotni. De persze engem hajt az adrenalin is, és imádom az előadásaimon átadni az ismereteket, élményeket.

– Benyomásai szerint tetten érhető a klímaváltozás, megváltoztak a viharok?

– Kérdés, hogy mit vizsgálunk, általában a heves viharokat vagy specifikusan a tornádókat. Ami az utóbbiakat illeti, klimatológiai léptékben csak nagyon rövid ideje tudunk ilyen alapossággal és részletességgel „mintát venni” az eseményekről. Ma már mindenkinek ott lapul a zsebében az okostelefon, mellyel megörökíthet akár egy apró felhőtölcsért. Régen az volt az elképzelés, hogy harmincévente alakul ki egy példány Magyarországon, ma már az évi tucatnyi sem példátlan. Ez a növekmény aligha valódi.