– Az idei aszályos nyár sokakat aggasztott, különösen azokat, akik kevésbé értenek a borászathoz. Ön szerint mennyire lesz hatással az idei nagy meleg az évjáratra és a borokra?
– Emiatt sokan korán kezdték a szüretet, mi is – itt a kunsági borvidék északi részén – augusztus elsején indítottuk, de voltak, akik már július végén nekiláttak a szőlő leszedésének. Eleinte mi is aggódtunk, de most már látjuk a borok fejlődését, és bizakodók vagyunk. A savakat nagyon óvatosan kellett kezelni, mert gyorsan elégnek, ha nem figyelünk oda. A borok végül szépek és teltek lettek, a termés mennyisége viszont inkább közepesnek mondható. A minőség azonban kiemelkedőnek ígérkezik.
– Tehát az évjárat minőségére nem volt negatív hatása annak, hogy előbb kellett szüretelni?
– Nagyon odafigyeltünk a szőlő érésére, a szüret megfelelő időpontjának megválasztására. A vörösborok kifejezetten ígéretesek lettek, ami külön öröm, mivel nem vagyunk kimondottan vörösboros vidék. Bár csökken a vörösbor fogyasztása is, reméljük, hogy ez a kiváló évjárat újra visszahozza a keresletet.
– Ha ezek az időjárási viszonyok tartósan fennmaradnak, hogyan lehet ehhez alkalmazkodni?
– Hosszú távon szükség lehet öntözésre, de ez jelenleg Magyarországon nagyon költséges lenne. Emellett fajtaváltásban is gondolkodhatunk, de ez sem rövid távú megoldás, hiszen egy szőlőültetvény öt év alatt fordul termőre. Mi is telepítettünk hét hektár Irsai Olivért, hiszen a magyar fogyasztók nagyon szeretik, de ha majd július közepén kell szüretelni, nagyon oda kell figyelni rá, hiszen alapvetően egy lágy, könnyed bort adó szőlő. Fontos lesz azoknak a fajtáknak az előtérbe helyezése, amelyek jobban megtartják a savakat.
– Önök milyen irányt jelöltek ki maguknak a borok terén? Fehér, rozé, vörös – melyikből van több, melyikből kevesebb a kínálatukban?
– A pincészetünk idén ünnepelte a 20. évfordulóját, ezalatt változtak a fogyasztói szokások is. Érdekes volt látni, hogy néhány évvel ezelőtt, a Covid előtti időszakban, a rozé után a vörösbor volt a második legnépszerűbb, megelőzve a fehéreket. Most viszont a rozé és a fehérborok szinte egyenlő keresletnek örvendenek, a vörösborok kicsit visszaszorultak a borivóknál.
– A fogyasztói szokások változása befolyásolja, hogy milyen bort készítenek?
– Mindenképp. Egyrészt, a mi térségünkben a talaj nagyon kedvez a gyümölcsös, könnyed boroknak. Másrészt, manapság az emberek a friss, könnyű ivású borokat keresik, mondhatni, ez a divat. De azért nem engedtük el a vörösborok „kezét” sem. Jelentős vörösboros ültetvényekkel rendelkezünk, ahol a fő fajtáink a Kékfrankos, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon, és Cabernet Franc.
– Kínálatukból kitűnik, inkább fajtaborokat kínálnak, mint cuvée-ket. Miért alakult ez így?
– Ez részben a férjem és a fiam szakmai kíváncsiságából adódik, akik szőlészek. Kezdetektől fogva mindig önállóan is készítettünk borokat minden fajtából, hogy lássuk, mit tudnak. Viszont tény, hogy a cuvée-k jobban eladhatók, így mostanában egyre inkább próbálunk ilyen irányba is lépni. Vásárlói igény is van erre, de a mi érdekeink is megkívánják, hogy nagyobb mennyiségben, a birtok egészén termő különböző fajták házasításából is készítsünk úgynevezett birtok cuvée-ket.
– Mennyire keresik a vásárlók még a vörösborokat? Látszik a világtrend, hogy inkább a rozé és a fehérborok felé megy a fogyasztás?
– Vörösborainkat főleg törzsvendégeinknek és cégeknek értékesítjük, akik saját címkés palackokat kérnek tőlünk. Bár nem vagyunk vörösboros vidék, mégis vannak, akik kifejezetten nálunk keresnek vörösborokat. De nem is készítünk olyan nagy mennyiségben, mert inkább a fehér- és rozéborokra fókuszálunk.
– Ön szerint visszatérhet-e a vörösborok népszerűsége?
– Nehéz megmondani, de a trendek mindig változnak. Most a könnyed, reduktív borok irányába fordulnak a fogyasztók, de bízom benne, hogy minden bor megtalálja a maga közönségét. A lényeg, hogy továbbra is minőségi borokat készítsünk, és próbáljuk a fiatalokat is arra nevelni, hogy a bor az élet része legyen.
– Térjünk vissza arra, hogy most fehérborok fogyasztása felé mozdul világ és Magyarország fogyasztása! Míg a kilencvenes években nagyon fogyott a vörösbor. Utána jött a nagy rozéimádat. Most pedig a könnyű, fehér, fűszeres, gyümölcsös borok felé fordulnak a borivók. Ön szerint meddig tarthat ez a trend, esetleg jön valami más, ami elcsábítja majd a fogyasztókat, mit gondol erről?
– Ennek a trendnek nincs vége, ha megnézzük például Franciaországot, még mindig óriási a kereslet a rozékra. Az tény és való, hogy a fehérborok fogyasztása látványosan emelkedik. Az elmúlt években megfigyelhető viszont egy újabb divat, hogy a fogyasztók a gyöngyöző- és habzóborokat is egyre inkább keresik. A fiam öt éve kezdett el ezzel a szegmenssel is foglalkozni, és nagy sikereket arattunk ezekkel az italokkal. A lényeg, hogy bort igyanak az emberek.
– Ennek lehet az oka az a társadalmi jelenség, hogy általában a nők járnak vásárolni, és most már a borokat is ők választják ki?
– Biztos, hogy van ebben valami, mert mi is azt tapasztaljuk, hogy a vásárlóink kétharmada nő.
– De belejátszhat az is, hogy a vörösborok drágábbak, mint a fehérek vagy a rozék?
– Ez nem minden esetben van így. De tény, hogy a magyar fogyasztók nagyon árérzékenyek, mi azt tapasztaltuk, hogy évente 5-10 százalékos emelést még elfogadnak. Viszont volt már arra is példa, hogy egy vevő bejött az üzletünkbe, szétnézett és azt kérdezte, hogy drágább borunk nincsen?
– Miért esett vissza a borfogyasztás, különösen Magyarországon?
– Sajnos ebben az életmódváltás is közrejátszik. Egyrészt, az emberek már nem ülnek le olyan gyakran egy közös asztalhoz, nem fogyasztanak el együtt egy üveg bort. Másrészt, a mai rohanó világunkban kevésbé jellemző, hogy megadjuk a módját az étkezéseknek, így a borfogyasztás is háttérbe szorul. Pedig fontos lenne, egy-egy családi közös étkezésnél a fiatalok is megismerjék és megszeressék a borokat – ezáltal visszatérhetne a borfogyasztás a mindennapokba. Hadd említsem a saját családi példámat! Édesapám is készített bort, a közös családi étkezéseknél mindig volt egy palack az asztalon, mi már gyerekkorunktól, fiatalkorunktól egy picit megkóstolhattuk, „belenyalhattunk” a borba. De nálunk ez ma is mindennapos, hiszen a vejem francia és náluk természetes, hogy minden főétkezésnél elővesznek egy palack bort. De úgy gondolom, a fiatalokat ma különböző bor-ismeretterjesztő előadásokkal, borklubokkal, fesztiválokon, campusokon borkóstolókkal lehetne közelebb hozni a borokhoz.
–Bár a fiatalság, az egyetemi évek nem feltétlenül a kifinomult borfogyasztásról szólnak...
– Ez igaz, abban korban, sokkal inkább a bulizás, az önfeledt szórakozás a lényeg. De azért nem kellene alapból lemondanunk a fiatal korosztályról. Ott van például a fröccs, ami ráadásul nyári nagy melegben, a fesztiválok idején a legjobb alkoholos üdítő ital.
– És mit iszik a borász, ha nem a sajátja kerül a poharába?
– A magyar borok közül sokat kóstolok, hiszen mindig meglepjük egymást egy-két palack borral a borászkollégákkal, amikor meglátogatjuk egymást. Bortermelőt nem emelnék ki külön, nagyon hosszú lenne a felsorolás, mivel minden borvidéknek megvannak a maga szépségei és kiválóságai.
– Mit szól ahhoz, hogy a fogyasztók körében egyre népszerűbbek az alkoholmentes italok, köztük már az alkoholmentes borok is?
– Én a természetes borfogyasztás híve vagyok, legyen az fehér, vörös vagy rozé. Szerintem az a fontos, hogy az emberek bort igyanak, és élvezzék azt. Az alkoholmentesített borok jelenléte egy új irányzat, kísérletezés, de a bor egyik fő alkotóelemének, az alkoholnak az ízhatása és a borból kivett gazdag aromavilág pótolhatatlan. Ezért is, ha valaki például egészségügyi okokból nem ihat alkoholt, akkor az alkoholmentesített italok helyett környezettudatosabb és természetes alternatívának a szőlőmustot ajánlanám. Az alkoholmentes borok irányzata egy új trend, de én abban hiszek, hogy a jó bor élményét nem lehet mással helyettesíteni.
Gálné Dignisz Éva (Budapest, 1961. február 2.) okleveles élelmiszeripari mérnök-borász, a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet főborásza és egyik cégvezető-tulajdonosa férje, Gál Csaba mellett. Két gyermek édesanyja.
Tanulmányok: Vörösmarty Mihály Gimnázium, Érd; Kertészeti Egyetem
Szabadidős tevékenységek: olvasás, utazás, kertészkedés, unokázás, kirándulás.
Betöltött tisztségek, szakmai elismerések: a Magyar Bor Akadémia alelnöke; az MBA rendes tagja 2012 óta, a MATE vendégprofesszora cím birtokosa, 2019-től az Országos Borszakértő Bizottság tagja. Szakmai munkája elismeréseként 2008-ban Kocsis Pál-díjban részesült, 2013-ban a Magyar Bor Akadémia megválasztotta az Év Bortermelőjének, első nőként a díj történetében. 2024-ben Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
