Szemünkkel érteni
Jankovics műve Mózes első könyvének első mondatától kezdve idézi és értelmezi-magyarázza a Szentírás szövegét. Célja, hogy a szöveget ne csak gondolkodó elménkkel, hanem látó szemünkkel is olvassuk és megértsük. Mint a könyv előszavában írja, a szavak, nevek jelentése, a történetek nem időtlenül állandók, és adott térben sem függetlenek más műveltségektől. Isten nevei, megjelenése, cselekedeteinek egy része, a nagy bibliai történetek, amilyen a teremtés, a vízözön, a mózesi polgári törvények nem egyedülállók, hasonlókat meséltek a környező népek is. Azt is vizsgálja, hogy az Írás hogyan él a vallásos művészeten és irodalmon kívül a mindennapi nyelvben. A tárgyalt és magyarázott szövegeket a szentírási könyvek és fejezetek szerinti sorrendben idézi, a Károli-fordítás 1908-as revideált kiadása alapján. Mivel az Ószövetség néven ismert keresztyén bibliafordítás nem azonos a héber Bibliával, ezért összeveti a Hertz-féle Tóra-fordítással és a Zohárral (A ragyogás könyve, a spanyolországi kabbala alapműve), s igyekszik figyelemmel lenni az eredeti, azaz judaista értelmezésre. Ebben sokat segített neki a református szakértő, Ravasz Ákos mellett Polnauer Sándor rabbi.
– Marci holisztikusan látott és gondolkodott, a részletekben mindig az egészet kereste. Már a nyolcvanas évek végén elkészült Teremtés-filmepizódban jól látható az ő különlegessége, a prófétai érzékenység és a Leonardóéhoz hasonlítható reneszánsz polihisztorság. Ő másképp gondolkodott, mint a teológusok, vizuális művészként és művelődéstörténészként meglátta a Bibliában azokat a jelentéstartalmakat, amiket mások nem, és rendszerbe tudta foglalni – hangsúlyozza Ravasz Ákos. – Az ókori keleti népek egy kultúrkörben éltek, közös volt a világképük, kozmogóniájuk – folytatja Rubovszky Éva. – A XIX. századig, amíg nem volt utcai világítás, mindenkinek volt valamilyen csillagászati tudása, a parasztembertől a hajósig mindenki a csillagos ég segítségével tájékozódott. Addig az ember azt mondta: a kozmosz és én, de a modern ember magát állította a középpontba, mondván: én és a kozmosz. Ezzel az individualista szemlélettel elveszítettük elődeink több évezreden át felhalmozott tudását. Marci visszanyúlt ehhez az asztronómián alapuló ősi tudáshoz, évtizedeken át vizsgálta és értelmezte, hogy mi a csillagképek jelentése, iránymutatása, ezért tanulmányozta a kozmikus jelenségeket, összefüggéseket az ókori – sumer, akkád, egyiptomi, asszír, perzsa, indiai, görög – mítoszokban, a Bibliában, sőt a magyar népmesékben is. Ő mindent vizuálisan közelített meg, és amikor megfejtett egy mitológiai vagy csillagászati jelképet, lerajzolta.
Kétszázötven kép, hat tördelés
Méry Gábor fotóművészként és könyvkiadóként az elmúlt húsz év alatt több mint negyven könyvet készített Jankovics Marcellal – a legnagyobb és talán legszebb közös vállalkozásuk a felvidéki gótikus templomokat bemutató tizenkét kötetes művészet- és művelődéstörténeti képes albumsorozatuk volt. Mégis a most elkészült Bibliát nevezi a legizgalmasabb, egyben legnehezebb munkájának: „Ha még élne Marci, megkönnyítette volna a dolgot, mert a három kötetben mintegy kétszázötven kép található, és azért, hogy a képanyag méltó legyen a szöveghez, az összes fekete-fehér verziót kicseréltük színesre. Ezért több száz órát kellett nyomoznom, hogy általa javasolt képeket jó minőségben, a jogokkal és hivatkozásokkal együtt megszerezzem. Amikor már megvolt a szöveg és az összes kép, Marci képaláírásaival együtt, a könyvet hatszor tördeltük át, és végül a hetedik verzióval érdekes módon visszajutottunk az elsőhöz”.
Méry rengeteget gondolkozott, tanult, fejlődött a kézirat olvasása és illusztrálása közben. Szerinte a szöveges magyarázat mellett a sok kép is segíteni fogja a Biblia jobb megismerését, felelevenedik és láthatóvá válik a múlt, az ókori Kelet világa. Mint mondja: az egész könyvet áthatja a teremtés, sugárzik belőle az igaz és a szép. Ravasz Ákos úgy véli, Jankovics hadat üzent a talmi, hamis vizualitás ellen, mert küldetésének érezte, hogy helyreállítsa az eredeti vizualitás etalonját: – Marci és Gábor kitört a klasszikus, szokványos bibliai képvilág-keretből, és egy élő, univerzális Bibliát állít elénk, amelyben a teremtett rend uralkodik a Földtől a csillagokig. Ez a könyv olyan, mint az erőleves a beteg embernek.
Jankovics Marcell – ígéretéhez híven – élete végéig írta Biblia-könyvét, végül a hatvanhat könyvből a tizenhatodikig, Nehémiás könyvéig jutott el. Elgondolkodtató, hogy a harmadik kötet ezzel a bibliai idézettel zárul:
Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!
És utolsó könyve remélhetőleg minden magyar olvasót emlékeztetni fog az ő értékőrző, értékalkotó, példamutató életművére.
Ádám és Éva isteni eredete
Emberi ésszel elfogadhatatlan (hittel persze nem az), hogy Isten a valóság teremtő erőinek ellentétpárjai közül csak az egyik pólust képviselje. Abból, hogy az Édenkertbe Elohim két fát ültet, az élet és a tudás fáját, s hogy a legtöbb teremtésmítoszban a teremtés ikeristenek, sokszor férfi és nő istenpár dolga (Egyiptomban pl. Tefnut és Su, Nut és Geb, Ízisz és Ozirisz ilyen egymásra következő iker istenpárok voltak), arra következtethetünk, hogy a történet föltételezhető „pogány” ősváltozatában Ádám és Éva még teremtő iker istenpár volt. Elohim az ő közös nevük lehetett, s a két fában is kettőjüket tisztelhetjük. […]
Éva és Ádám „isteni eredetét” látszik igazolni egy sumer pecséthenger vésete, melyet a bűnbeesés-ábrázolások mezopotámiai ősképének lehet tekinteni. A véseten az élet pálmafája látható – olvashatunk is róla a Gilgames eposz IX. tábláján. Két oldalán arccal a fa felé fordulva valószínűsíthetően egy isten és egy istennő ül. A fával átellenben, az egymásnak hátat fordító istenpár alakja között, a férfi széke alól kígyó tekeredik elő, fejével a nő felé fordulva. A pecséthengeren szemlélve a vésetet ez a kompozíciós elv magától értetődő.
Az Isten kétneműségére a Biblia szövegében is találunk bizonyítékokat. Pl.: „Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (Ter 1,27). Magyarán Isten egyszerre férfi és női elvű entitás.
Hasonló gondolatok az ókori gnosztikusokat is megkísértették, és tovább éltek a misztikus judaista hagyományban is. A gnosztikus iratokban Ádám a bibliainál magasztosabb; az ős-Ádám az androgün (kétnemű) Istenség látható burka. Egy apokrif paradicsomelbeszélésben pedig Ádámnak és Évának a két gyermeke: Jahve és Elohim a bibliai Isten neveit viselik. Elohim szerintem tehát az eggyé vált két isteni fél lenne.
(Jankovics Marcell: A Teremtés könyve – részlet)
Borítókép: Jankovics Marcell a részletekben is az egészet kereste — mondják róla ismerői. (Fotó: Kurucz Árpád)
