Szenczi Molnár Albert emlékezete

Szenczi Molnár Albert munkássága hatást gyakorolt a következő évszázadok egyházi, irodalmi és tudományos életére.

Forrás: Wikipédia

Szenczi Molnár Albert munkássága hatást gyakorolt a következő évszázadok egyházi, irodalmi és tudományos életére. Például Pápai Páriz Ferenc orvos-filozófus-filológus is Szenczi Molnár szellemében írta meg a naplóját. Petrőczi Éva hangsúlyozza, hogy megfigyelhető a kapcsolódás és a folyamatosság az akkori tudós generációk között. De nem csupán a magasan képzett kutatókat érintette meg Szenczi Molnár, hanem egy év híján 110 esztendeje irodalmi hősként is megjelent. Petrőczi Éva a kötetben összefoglalja, hogy kik voltak azok a XX. században, akik „Szenc szülöttét hol tökéletesen, hol kisebb-nagyobb tévedésekkel, vagy éppen hozzá kevéssé illő teatralitással és komorsággal jelenítették meg műveikben”. Mint írja, az biztos, hogy „mindegyikük főhajtást érdemel azért, hogy Szenczi Molnár Albert életművét és egyéniségét fontosnak, s mindenképpen visszaszólításra méltónak, s még véletlenül sem egy református panoptikum viaszfigurájának érezték”. Mások mellett idézi Ady Endrét, Kányádi Sándort, Szilágyi Domokost és a szenci születésű katolikus pap-költőt, Farkas Jenőt, majd megállapítja, hogy olyan szépirodalmi műveket igyekezett felidézni, „amelyek középpontjában mindenkor ő és hatalmas, sok műfajú színes életműve és életteli egyénisége áll”.

Természetesen nemcsak irodalomtörténeti tanulmányok, hanem Petrőczi Éva versei – magyarul és angolul – is helyet kaptak a „két hangon” megírt kötetben. A költő egyik versé­ben annak apropóján mond köszönetet az egykori tudós életigenlő jellemének, hogy Szenczi Molnár a naplójában megemlít egy német város pia­cán látott „vérvörös sátrat”: „Vérvörös sátor / virág-lángja / (akárha Isten tulipánja!) / világít sorai között. / Krisztus jókedvű katonáját, / aki sok varjú-lélek / bakacsinba öltözött / seregében / minden színnek / örülni mert – / illesse köszönet”.

Szenczi Molnár Albert életműve nagy hatást gyakorolt a magyar kultúrára és egyházi életre. Erre emlékeztet Szabó András is a Petrőczi Évával együtt szerkesztett kötet sorait idézve: „Szenczi Molnár Albert írói munkássága a magyar reformáció irodalmi törekvéseinek betetőzése volt. Egyházát ellátta egy kézikönyvtárnyi művel, egész munkás életét alárendelte ennek a célnak. Nem törekedett vezető pozíciók­ra, és nyitott volt minden egyházi irányzatra. Latin találós kérdésekkel és képversírással is próbálkozott, sok latin és magyar alkalmi verset szerzett. Maradandó nyomot hagyott a magyar irodalomban, a református egyház múltja – ami nélkül nincs jelen és jövő – nélküle elképzelhetetlen.”