A Szovjetunió felbomlásának egyik első jele volt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság végrehajtotta a saját forradalmát. Az öt keletnémet tartomány egyesével lépett be a Német Szövetségi Köztársaságba, és ezzel létrejött a német egység. Az ország történetében először fordult elő, hogy határai mentén csak szövetséges vagy semleges államok voltak.
Ettől kezdve az ország a céljait gazdasági, nem pedig katonai eszközökkel érte el.
A német egység után felgyorsult az addigi szocialista világrendszer bomlási folyamata. A Németország és a Szovjetunió közötti államok versenyt futottak az idővel, hogy melyikük tud előbb belépni a Varsói Szerződés után már a NATO-ba és a KGST helyett az Európai Unióba. 1933 után ez a térség így vagy úgy, de német érdekszféra lett, 1945 után pedig szovjet. Az ott élő népek akarata nem érdekelte a döntéseket meghozó nagyhatalmakat. 1991-ben pedig felbomlott a Szovjetunió. Az ekkor létrejött ázsiai köztársaságokért megindult az élet-halál harc, az oroszok, a kínaiak, az amerikaiak és a törökök között.
Európában a három balti állam, az észtek, a lettek és a litvánok villámgyorsan a nyugati integráció mellett tették le a voksukat. A XX. században hol a németek, hol a szovjetek nyomták el őket. Függetlenségük kivívása után gyors megállapodásra jutottak a szomszédságukban lévő skandináv államokkal, és gyűlölték az oroszokat.
Belarusz – „lánykori nevén” Fehéroroszország – vezetője, Aljakszandar Lukasenka egy ideig ügyesen manőverezett Európa és Oroszország között. Mivel az öt évvel ezelőtti elnökválasztást nyilvánvalóan és látható módon elcsalta, a mozgástere leszűkült. Maradt számára Moszkva, a kiszolgáltatottság és az orosz atomrakéták befogadása. A 2025-ös választásokat úgy nyerte meg, hogy valós, érdemi kihívója nem volt. A belorusz ellenzék ma börtönben ül, a temetőben fekszik vagy külföldre távozott.
Nem Budapest a végállomás
A Kelet és a Nyugat között az igazi harc Ukrajnáért indult meg. Az 1994-es budapesti megállapodásban az USA, Nagy-Britannia és Oroszország garantálta a volt Szovjetunió három további, atomfegyverekkel rendelkező utódállamának – Ukrajna, Kazahsztán és Fehéroroszország – biztonságát. Az egyezményhez Kína és Franciaország később csatlakozott. Ukrajnáé volt Washington és Moszkva után a világ harmadik legnagyobb atomarzenálja. Ukrajna mai vezetése hibának minősíti, hogy az ország akkor lemondott az atomtölteteiről.