A vallási vezetőknek hagyományosan nagyon komoly spirituális tekintélyük van. Az elmúlt évtizedek nemzetközi politikai jelenségei is igazolják ezt, hiszen például a buddhizmus egyik irányzatának szellemi vezetője, a dalai láma vagy éppen a római katolikus egyház feje, a pápa komoly véleményformáló. Természetesen nem volt ez másként a korábbi korszakokban sem. Az első világháború idején XV. Benedek pápa (Giacomo della Chiesa) sokat tett a harcok mielőbbi leállítása érdekében, valamint a méltányos és igazságos békekötések előmozdítására. A békét mint az egyik legfontosabb világpolitikai értéket a zászlajára tűző csoportok és személyek egyike volt Fraknói Vilmos (1843–1924) történetíró, címzetes püspök, nagyváradi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, aki történészként olyan kérdésekkel foglalkozott, mint Pázmány Péter élete, kora és munkássága, a pápaság és Magyarország diplomáciai kapcsolatrendszere vagy éppen Vitéz János és Enea Silvio Piccolomini (II. Piusz pápa) levelezése, de az 1606-os bécsi béke történetét is földolgozta.
A nagy háború idején több fórumon – tanulmányokban, cikkekben, pamfletekben, magánlevelekben – hangoztatta a béke fontosságát. Többek között közreműködött egy memorandum elkészítésében is, de többször írt levelet a pápának a béke lehetőségeiről. Az egyikben így fogalmazott: „A Te legodaadóbb fiad, Magyarország történetírója jelenik meg trónod lépcsőjén, magasztos szellemedhez és atyai szívedhez fordulva, akinek fél évszázados irodalmi tevékenysége során megadatott a megtiszteltetés, hogy számos művében, különböző nyelveken hirdesse azokat az előnyöket, amelyekkel Péter trónján ülő Elődeid tekintélye, bölcsessége és áldozatkészsége az állami élet területén is boldoggá tette az emberiséget. Az isteni gondviselés kifürkészhetetlen világa megnyitja Előtted az utat, hogy felülmúld őket. Nem illő tanácsot adni Neked, annál is kevésbé, mivel én csupán lelkem késztetését követem minden oldalról való befolyástól mentesen. De jogosnak, sőt kötelességemnek érzem, hogy hódolattal könyörögve kérjem, fontolja meg. Tekintettel arra a szörnyű katasztrófára, amelyet a Sátán elszabadult gyűlölete az egész emberiségre hozott, nem kellene-e a szeretet Istene kormányzójának is egy nagy tettel és egy jelentős áldozattal alátámasztania imáinak erejét és intéseinek hatását? Nem alaptalan a remény, hogy ha Te, kötelékeidet megtörve, hatalmas akadályokat elhárítva, Bécsben és Berlinben, Párizsban és Londonban megjelennél mint az emberiség legmagasabb javainak önzetlen és hivatott szószólója, a világ fejedelmei között az egyetlen, aki minden népet egyforma szeretettel ölel szívébe, mindenütt egyforma bizalommal találkozva, akkor Isten segítségével megtalálnád az utakat és eszközöket a politikai bonyodalmak gordiuszi csomójának kibogozására, amelyet a vér folyamait ontó kard nem képes elvágni. A kezdeményezés a Tiéd.”
Nemrégiben jelent meg Benák Katalin szerkesztésében egy önálló kötet Fraknói béketörekvéseiről, amely már ismert dokumentumokat és eddig publikálatlan forrásokat közreadva mutatja be a tudós főpásztor misszióját. Az eredeti nyelven (németül, olaszul) és magyar fordításban is közzétett iratokat elemző tanulmány és adattár egészíti ki. Különösen aktuális ez a könyv, hiszen Európa közepén, a szomszédos Ukrajnában tragikus háború zajlik napjainkban, s a nemrégiben hivatalba lépett XIV. Leó pápa elkötelezett a béke előmozdítása mellett. Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása nemcsak arra figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború, hanem – száz évvel ezelőtti gondolatait újraolvasva – arra is, hogy a történelem bizony ismétli önmagát.
(Fraknói Vilmos béketervei az I. világháború idején. Szerkesztette Benák Katalin. Hód Kiadó, Szeged, 2025, 220 oldal)
