Walter Lübcke a Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa volt, 2009 óta irányította a járási államigazgatási hivatalt. Előtte tíz évig képviselőként dolgozott a hesseni tartományi gyűlés CDU-frakciójában.
A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint Lübcke a 2015-ös menekülthullám után az érkezők elszállásolásáért volt felelős Hessen tartomány északi részén. Szakértők úgy vélték, feladatát jól látta el, de nyilvános szereplései során több alkalommal vitába szállt az őt és a menekülteket támadó német szélsőségesekkel.
A rendőrség kijelentette, hogy egyelőre semmilyen jele nincs annak, hogy ezeknek a korábbi szóbeli összetűzéseknek közük lenne a történtekhez.
A gyilkos fegyvert még keresik, az ügy feltárására pedig húszfős nyomozócsoportot állítottak fel. A nyomozók az emberölés után néhány nappal előállították, majd gyanúsítottként hallgatták ki Lübcke egyik ismerősét. A rendőrség az áldozat személyes adatainak és mobiltelefonjának tüzetes vizsgálata során bukkant a fiatalember nyomára, akit azonban a kihallgatása után elengedtek. A gyilkosság oka egyelőre ismeretlen, de a német hatóságok tovább folytatják a nyomozást.
Lübcke esete nem egyedülálló, hiszen csak az elmúlt két évtizedben több politikust is meggyilkoltak Európában. 2003. március 12-én bérgyilkos végzett a Milošević megbuktatásában kulcs-szerepet játszó 51 éves Zoran Đinđić szerb miniszterelnökkel. A politikus egy komolyabb sportbalesetből lábadozva, mankón érkezett a belgrádi kormányépület hátsó bejáratához, amikor egy közelben lévő lakatlan ház ablakából egy mesterlövész tüzet nyitott rá. Đinđićet a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg, a kórházban belehalt sérüléseibe. A merénylet elkövetője a hírhedt zimonyi maffia tagja volt, akit távollétében ítéltek harminc év börtönre. A férfit csak sok év keresés után, a horvát főváros közelében fogták el. A rendőrség úgy jutott a nyomára, hogy Kalinić súlyosan megsebesült, mert egykori bűntársa, a zimonyi klán másik tagja, az azóta szintén kézre kerített Miloš Simović kétszer rálőtt.
Zoran Đinđić nem az egyetlen szerb politikus, aki merénylet áldozata lett, hiszen éppen a kormányfő gyilkosai után folytatott hajszának köszönhetően derült fény arra, hogy a 2000. augusztus 25-én elrabolt volt szerbiai elnököt, Ivan Stambolićot még aznap meggyilkolták, és a holttestét egy Újvidék melletti erdőben elásták. Az emberrablást és a gyilkosságot az állambiztonsági kommandó (JSO), a vörös sapkás osztag öt tagja hajtotta végre Rade Markovićnak, a miloševići titkosszolgálat egykori teljhatalmú főnökének parancsára. Tavaly januárban pedig autóból leadott lövésekkel végezték ki az észak-koszovói Kosovska Mitrovicában Oliver Ivanovićot. A 64 éves férfit 2016-ban az Európai Unió jogi és igazságügyi missziójának (Eulex) bírósága háborús bűnök miatt kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, 2017-ben azonban a koszovói fellebbviteli bíróság az ügy újratárgyalását rendelte el.
Százezrek Zoran Đinđić szerb miniszterelnök temetésén Belgrádban, 2003
Fotó: Reuters
Đinđić halála után nem sokkal, 2003. szeptember 11-én Stockholm egyik áruházában halálra késelték Anna Lindh svéd külügyminisztert. A támadó a politikust összevissza szurkálta, megsebesítve mellkasát, karjait, gyomrát és máját. Életéért hiába küzdöttek tíz órán keresztül a Karolinska kórház orvosai, máj- és gyomorsérülése, valamint az ebből fakadó belső vérzés miatt meghalt. A miniszter Svédország legnépszerűbb politikusa volt. A kegyetlen gyilkosság Svédország és Európa politikusait is megdöbbentette, de nagy vihart kavart Pim Fortuyn egy évvel korábbi kivégzése is Európában. A holland politikust, írót Hilversumban, egy rádió parkolójában gyilkolta meg egy Volkert van der Graaf nevű környezetvédő. Van der Graaf szó szerint kivégezte áldozatát: amikor az első lövés leadása után a politikus a földre rogyott, gyilkosa a fejét vette célba, és még egyszer lőtt. Graaf a bíróságon azt mondta, azért ölte meg az Élhető Hollandia mozgalom vezetőjét, mert szerinte bűnbakot csinált a kizsákmányolt muszlimokból. Azt állította, tettével a társadalom leginkább sebezhető csoportjait, köztük a muzulmán bevándoroltakat és a menedékkérőket kívánta védelmezni. Graafot tettéért 18 év szabadságvesztésre ítélték, azonban 2014-ben jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezték.
A hivatalos verzió szerint a muzulmánokkal kapcsolatos kijelentései miatt kellett meghalnia Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik leghevesebb bírálójának, Borisz Nyemcovnak. Az ellenzéki képviselőt 2015. február 27-én éjjel, a Kreml közelében hátba lőtték, amikor egy étteremből hazafelé tartott ukrán barátnőjével. Előzőleg az Ekho Moszkvi rádiónál járt, ahol felszólította az embereket, vegyenek részt egy hétvégén rendezendő tüntetésen. A képviselő azzal vádolta Putyin elnököt, hogy törvénytelen háborút indított Ukrajnában, és kilátásba helyezte, hogy dokumentumot tesz közzé az oroszok ukrajnai szerepvállalásáról. Megölése után tízezrek tüntettek Moszkvában, és temetése is kormányellenes megmozdulássá terebélyesedett.
A politikus hívei szerint a merénylet célja éppen az volt, hogy elhallgattassák az ellenzéket. Az orosz hatóságok végül Zaúr Dadajevet nevezték meg a kivégzés első számú gyanúsítottjaként, de további négy személyt is elfogtak. Dadajev beismerő vallomást tett: elmondása szerint 2015 januárjában lett figyelmes arra, hogy Nyemcov folyamatosan becsmérli az Oroszországban élő muzulmánokat, Mohamed prófétát és az iszlám vallást. Miután Dadajev mélyen hívőnek tartotta magát, ezért nem tudta tolerálni ezeket a megjegyzéseket. A bíróság 2017 júliusában bűnösnek mondta ki a vádlottakat: Dadajevet és társait összesen nyolcvan évre ítélték. A bírósági döntés után több ellenzéki politikus és Nyemcov családja is kételyeit fejezte ki, mivel úgy vélték, Dadajev megbízást hajtott végre, és a megrendelő maga az orosz elnök volt.
Magyarországot is brutális gyilkosság rázta meg 2007 húsvétján: Balla Irma debreceni fideszes képviselőnőt a saját otthonában egy feszítővassal többször fejbe ütötték, majd úgy megszorították a nyakát, hogy a politikus azonnal meghalt. Az emberöléssel először az áldozat fiát, Schönstein Sándort hozta összefüggésbe a hatóság. Az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2010-ben a férfit különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt 12 év fegyházra ítélte annak ellenére, hogy a fiúnak alibije volt: a gyilkosság időpontjában ugyanis húsz kilométerre az otthonától, barátaival közös szalonnasütésen vett részt.
A Debreceni Ítélőtábla végül új eljárást rendelt el, és a megismételt elsőfokú eljárásban a Debreceni Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette Schönsteint. Az ítéletet az ismételten másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla 2013 szeptemberében jóváhagyta, így az jogerőre emelkedett. Ezután kezdtek újra nyomozni, majd azt a férfit hallgatták ki gyanúsítottként a nyomozók, aki már az első nyomozás korai szakaszában is látókörbe került, magára is vállalta a gyilkosságot, ám később a beismerő vallomásait visszavonta. Ennek ellenére érthetetlen, hogy a rendőrök miért nem foglalkoztak tovább ezzel a szállal, de végül egy új DNS-mintavételi eljárásnak köszönhetően sikerült D. Lajos DNS-ét kimutatni azon a pokrócon, amelyen Balla Irma holtteste feküdt. A más bűncselekmények miatt már börtönben ülő férfit idén január 31-én nem jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélték.
