Megírni az első regényt

Valamikor régen, duhaj kedvemben beiratkoztam az ELTE kulturális antropológia stúdiumára. Röpke két év után leléceltem ugyan, mert nem tűnt elég mélynek a dolog, de néhány momentum azért megfogott. (Megjegyzem, a legjobb előadásokat – kulturális szimbolizmus címmel – az a Niedermüller Péter tartotta, aki ma politikai elmebetegként funkcionál.) Például a következő.

Forrás: Végh Attila

Gluck Orpheusza, amikor az alvilág kapujában ráhörögtek a Fúriák és Lárvák, megpengette lantját és eldalolta a szörnyeknek, hogy megérti őket, és tudja, milyen kínokat állnak ki itt, a Pokolban, csakhogy az ő fájdalma sokkal nagyobb, mert az ő pokla benne van, a lelkében, onnan égeti. A túlvilági rémek erre – maguk sem értve, miféle gyöngeség vett rajtuk erőt – félreálltak és beengedték a szenvedőt. Ezek a mitikus szörnyek itt állnak őrt, az első regény kapujában. Ha nem érzed őket, ne kezdj hozzá.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)