Dühbe guru tanításai I.

„Az ember ne járjon templomok felé, ha tiszta levegőt akar szívni” – rikoltoz Nietzsche, hogy elijessze filozófiájától az exoterikus érdeklődőket.

Végh Attila
2022. 10. 21. 7:30
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyon magasról kellett indulnia a szellemnek, hiszen még mindig van süllyedni hová. Belép az ember az egyik nagy könyvterjesztő hálózat boltjába, és keresni kezdi a filozófiai polcot. Nem találja. Nem azért, mert annyira hülye, hanem mert olyan nincs. Helyette EZOTÉRIA van: szűk polcsor a vallási és a pszichológiai kötetek között.

Ezotériának ma azt nevezik, ami valójában épp az ellentéte: exotéria. Az „ezoterikus mű” terminus ugyanis eredetileg azt jelenti: az értő beavatottak számára íródott könyv. Exoterikus pedig az, ami a többieknek. Csakhogy ma, amikor a tömegek ortegai lázadása rég lezajlott (és persze győzött), a világ a feje tetejére állt. Ennek jele az is, hogy a tömeg immár beavatottnak érzi magát. És a szellemre vágyó, unatkozó háziasszonyok, akik már túl vannak minden tévés főzőtanfolyamon és internetes tudattágító guruelőadáson, úgy képzelik, hogy valódi tanulmányok, komoly művelődés (egyszóval: igazi szellemi munka) nélkül is oda lehet jutni, abba az éteri kávéházba, ahol a bölcsek üldögélnek. Ezért fogják magukat, és elindulnak a könyvesboltba, hogy ott mohón rávetődjenek valamelyik félművelt, önjelölt ezoterikus guru „spirituális” remekművére, amely szürkeállományuk információkazlait adott rendbe gereblyézi, előállítva odabent egy azonnal átlátható, tehát kellőképpen primitív világmodellt, amely csodálatosan illik magára a tanítvány által előzőleg megtapasztalt világra, hiszen éppen olyan együgyű. Hogy a könyvbéli gereblyehúzások ecsetvonásai mégis képesek revelációszerű képet festeni ezekben a szerencsétlen tudatlanokban, annak oka az, hogy a könyv szerzője valamely távoli kultúra néhány tucat kifejezését alkalmazza, amelyekről senki nem, tudja, mit jelentenek – általában maga a szerző sem –, de nagyon jól néznek ki leírva.

Így hízik a spirituális tömeg. És a spirittársak előbb-utóbb megtalálják egymást, úgyhogy nagy a veszélye annak, hogy – egymás között szaporodván – előbb-utóbb kialakul az ezoterikus társadalom, hacsak az utódok nem döbbennek rá, hogy a tudati éden, amelyben szülei otthonra leltek, valójában játszótéri homokozó. Erre mindig megvan az esély, mert a gyerekek és a fiatalok még valamennyire szabadok.

„A mindenki-könyvei mindig rossz szagú könyvek: szegényemberszag tapad rajtuk. Ahol a nép eszik és iszik, meg ahol tisztel valamit, ott rendszerint büdös van. Az ember ne járjon templomok felé, ha tiszta levegőt akar szívni” – rikoltoz Nietzsche, hogy elijessze filozófiájától az exoterikus érdeklődőket. Nietzsche ugyanis zseni volt, és mivel eléggé önreflektív is, tudta, hogy gonosz dolog volna a tömeget megrémíteni bizalmával. Ezért – olcsóbb észjárású mai filozófusainkkal ellentétben, akik olykor, önnön zarathustrai aláereszkedésüktől meghatódva közírónak titulálják magukat – nemhogy meg sem próbált úgy írni, ahogy a plebsnek tetszik, de egyenesen törekedett rá, hogy gyűlöljék, akik gyűlöletesek.

 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.