Érettségi, nyelvvizsga, felvételi, jogosítvány – csak néhány azok közül a dolgok közül, melyekről az idei évben valószínűleg sok tanulónak le kell mondania. Hónapokig, évekig készülünk rájuk, majd hirtelen belerúgunk az ajtófélfába, és ott találjuk magunkat a négy fal között, eredmények, sőt, papírok nélkül. Merre tovább? Hová vezet a bizonytalanság, meddig bírunk még küzdeni, mennyi erőnk marad mindezek erőltetett menetben történő pótlására, megvalósítására a későbbiek során? Nem egyszerű sem diákként, sem oktatóként. Sem tanárként, sem tanulóként. Az elvesztegetett év azonban csak egy dolog, de mi történik akkor, ha olyan dologban szenvedünk hátrányt, és veszítünk rutint, ami a saját, vagy mások életébe kerülhet? A vezetés kellő rutint, gyakorlást, tanulást, odafigyelést igényel. Ha elkapjuk a fejünket, kizökkenünk, félbehagyjuk az odafigyelést, megvan a baj. Mit tudunk tenni tehát akkor, ha éppen most készültünk kirepülni – pontosabban kiautózni – a nagyvilágba, ha már éppen a küszöbén álltunk annak, hogy megörököljük apánk régi Volkswagen-jét, ha már tényleg csak egy utolsó lépcsőfok hiányzott az áhított célhoz? Mi van akkor, ha nem tudjuk időben megszerezni a jogosítványt a járványhelyzet miatt bevezetett korlátozások miatt? Mit tehetünk diákként, és mit oktatóként? Bajban vagyunk, vagy van még remény? Fontos kérdésekre kaptunk választ Szabóné Szűcs Noémitől, az ATI-nova Autósiskola egyik vezetőjétől és oktatójától.
Mégis találtak egy komoly mellékhatást az Ozempic vizsgálata közben
Újabb érdekességekre bukkantak a kutatók.