10 éve ment el Hollywood fenegyereke – Dennis Hopper-portré

Tíz éve, 2010. május 29-én halt meg Dennis Hopper amerikai filmszínész, rendező, a Szelíd motorosok című kultuszfilm alkotója. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga.

Hollywood egyik fenegyereke 1936. május 17-én született a kansasi Dodge Cityben. Karrierje majdnem fél évszázadot ívelt át, különös kanyarokkal: középiskolásként kezdett színészkedni, tinédzsersztár lett, majd a filmvilág páriája, lázadó független filmes, a drogok rabja, végül elismert karakterszínész. Tévésorozatok után a Johnny Guitar című westernben mutatkozott be a filmvásznon, s még húszéves sem volt, amikor szerepet kapott a Haragban a világgal és az Óriás című filmekben. A forgatás idején jó barátságba keveredett a tinibálvány James Deannel, akinek tragikus halála túlságosan is megviselte: az ő módjára kezdett viselkedni, dührohamai, verekedései miatt feketelistára került, s szerencsésnek érezhette magát, ha B-kategóriás filmekben állhatott kamera elé. 1961 és 1967 között a fotográfia volt az egyetlen művészeti ág, amelyben ki tudta fejezni magát. Fotóiról egy alkalommal így írt: „Ezekkel a képekkel soha egy centet sem kerestem, csak vitték a pénzt, de legalább életben tartottak.”

1969-ben, a hippikorszak csúcsán Peter Fondával és Jack Nicholsonnal 400 ezer dollárért elkészítették a Szelíd motorosok című filmet, amelynek Hopper nemcsak egyik főszereplője, hanem forgatókönyvírója és rendezője is volt. A számukra is váratlan sikernek köszönhetően a filmre költött pénz százszorosan megtérült (máig ez az egyik legsikeresebb független alkotás), Hoppert pedig forgatókönyvíróként Oscar-díjra jelölték, s az alkotás a cannes-i filmfesztiválon elnyerte legjobb első filmnek járó díjat. A legendás road-movie divatot teremtett: Hopper diadalmenetben tért vissza Hollywoodba, még az is belefért, hogy dokumentumfilmet készítsen saját életéről.

A folytatás azonban korántsem sikeredett fényesre. Hopper következő rendezése, Az utolsó mozi (1971) totális bukásnak bizonyult, karrierje újfent megfeneklett. A kudarcot alkoholba és kábítószerbe fojtotta, őrült krakéler hírébe keveredett – ilyen karaktert formált meg Coppola Apokalipszis most (1979) című vietnami háborús filmeposzában is. Közben az egyik főszerepet alakította Orson Welles utolsó, be nem fejezett, The Other Side of the Wind című hollywoodi szatírájában, és Wim Wenders instruálta Az amerikai barát című thrillerben (1977).

A visszakapaszkodást 1980-ban a Neil Young egyik dalára épített Out of the Blue című filmmel kezdte meg, amelyet maga írt és rendezett. Karrierjét 1986-ban David Lynch Kék bársony című filmjében a vad, pszichopata és mocskos szájú Frank Booth testhezálló szerepe galvánozta életre. Még abban az évben Oscar-díjra jelölték A legjobb dobás alkoholista középiskolai kosárlabda-edzőjének megformálásáért.

Sikeres politikai drámát rendezett a Los Angeles-i bandákról, s elvállalta karrierje egyetlen vígjátékát, a Super Mario Brotherst. Számos hollywoodi kasszasikerben alakította a rosszfiút, ilyen volt a Féktelenül és a Waterworld – Vízivilág (utóbbiban „elnyerte” a legpocsékabb alakításért járó Arany Málna-díjat). Játszott a 24 című nagysikerű televíziós sorozat első évadában, természetesen a legfőbb gonoszt, rendezett politikai drámát, remekelt a Tiszta románcban, 2003-ban a Szikrázó éjszaka című zenés filmben ő volt Frank Sinatra. Vállalt horrort is (Holtak földje), narrátora volt a Mély torok mélyén című dokumentumfilmnek, amely a híres-hírhedt Mély Torok című pornófilm történetét elevenítette fel, főszerepet vállalt az NBC televízió a Pentagonban játszódó sorozatában, de legjobban jövedelmező szerepeit a Nike sportszergyár reklámjaiban játszotta.

Hopper sokoldalú tehetségű művész volt, sikert aratott fotósként, festőként, egész jól verselt, zenélgetett is és a modern művészet legelismertebb gyűjtői közé számított. Hollywoodi kollégáinak többségétől eltérően a Republikánus Párt elkötelezett támogatója volt, annyiban viszont nem lógott ki a sorból, hogy ötször nősült és három gyermeke született. Mozgalmas magánéletével is sokszor szerepelt a lapokban: első feleségének orrát egy drogos tivornya után betörte, harmadik feleségétől, a Mamas and Papas együttes énekesnőjétől nyolc nap után vált el, ötödik felesége ellen viszont – már súlyos betegen – ő kért távoltartási rendeletet.

Dennis Hopper 2010. május 29-én halt meg rákbetegségben. Szinte haláláig dolgozott: 2008-2009-ben tévésorozatot forgatott, utolsó napjaiban a The Last Film Festival felvételein vett részt (a filmben komikus szerepet vállalt, Nick Twain hollywoodi producert formálta meg), és fotóalbuma megjelenését készítette elő. 2012-ben évtizedekkel korábban elveszettnek hitt fotóiból nyílt kiállítás Berlinben arról, hogyan látta a „vad” hatvanas éveket az Egyesült Államokban. A The Lost Album című kiállításon az amerikai avantgárd szinte valamennyi jeles alakja feltűnt. A tárlat további érdekessége volt, hogy a képeket Hopper egykori jegyzetei és a 40 évvel azelőtti kiállításról készült fotók alapján rekonstruálták.

Művészetét több filmfesztiválon is életműdíjjal ismerték el, s csillaga 2010 óta díszíti a Hírességek Sétányát.