Az 1947-es hírhedt kékcédulás választásokon a kisgazdák már jelentősen legyengülve szerepeltek, a csalásoknak köszönhetően a befutó az MKP lett, de a szociáldemokraták is megerősödtek. Miután a kommunisták a Nemzeti Parasztpártot is bekebelezték, a leszámolás végére maradtak a szocdemek. A párt belső gyengítése sokkal hamarabb megkezdődött. A beépült ügynökök, a kriptokommunisták bomlasztó munkája eredményeként a Magyar Szociáldemokrata Párton belül a jobboldali elhajlónak minősített, polgári demokráciában gondolkodó politikusok elszigetelődtek, majd kizárták őket a frakcióból. A kommunista párt erőszakos fellépése arra kényszerítette a szociáldemokrata párt maradványát, hogy kimondják az egyesülést a Rákosi vezette sztálinista MKP-val. Az egyesüléssel létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, amely 1956 októberének végéig, a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulásáig gyakorolta a teljhatalmat Magyarországon.
Az egypártrendszer gyakorlatilag megvalósult, de hivatalossá csak az 1949-es választások után vált. 1949. február 1-jén a még megmaradt kisebb pártokat bekényszerítették a Magyar Függetlenségi Népfrontba, így a választásokon már csak a közös jelöltekre lehetett szavazni. Az 1949. augusztus 20-án életbe lépett új, sztálinista alkotmány pedig szentesítette az egypártrendszert Magyarországon.
A jobboldalinak minősített szociáldemokratákra nehéz évek vártak. Az államvédelem internálta őket, és 1950 nyarán a Mátra egy eldugott völgyébe kerültek, ahol felépíthették maguknak barakkjaikat. Ők voltak a magyar Gulágként ismert recski munkatábor első lakói.
A szerző: Dr. Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!