Egy „sörénnyel” és furcsa vállkinövésekkel rendelkező, apró dinoszaurusz élt nagyjából 110 millió évvel ezelőtt a mai Brazília területének északkeleti részén.
„Az Ubirajara jubatus testének nagyrészét valószínűleg szőrszerű prototollak fedték, ezek azonban csak a nyakán, a hátán és a karjain maradtak meg. A hátán lévők nagyon hosszúak, sörény hatását keltik, ami egyedülálló a dinoszauruszok körében”
– mondta David Martill, az angliai Portsmouth-i Egyetem professzora, a Cretaceous Research című folyóiratban publikált tanulmány egyik vezetője.
Fotó: Flickr
A két lábon járó, csirkeméretű Ubirajara jubatus igazi különlegessége azonban, amelyhez hasonlóval Martill még sohasem találkozott a természetben, a vállaiból kinyúló, hosszú, merev, kötőtűszerű képződmények, amelyek feltehetőleg keratinból – a hajat és körmöt alkotó anyagból – voltak.
Martill szerint ezeknek a különös nyúlványoknak a párválasztásban, az ellenség megfélemlítésében vagy a hímek közti rivalizálásban lehetett szerepe.
Mivel ilyen különleges külső jegyek gyakran megfigyelhetőek a különböző állatok hímjeinél – például a pávakakasok dísztollai –, a szakember „megalapozott feltételezése” szerint a vizsgált Ubirajara hím példány lehetett.
Noha a fosszília alapján lehetetlen megmondani, Martill mégis szinte biztos benne, hogy az állat többszínű volt.
Az Ubirajara rovarokkal és feltehetőleg kistestű gerincesekkel táplálkozott.
Képért kattintson IDE!
A kenguruk a tekintetükkel képesek kommunikálni
A kenguruk képesek megtanulni, hogy a kutyákhoz hasonlóan kommunikáljanak az emberrel, a tekintetüket használva a „mutatáshoz” és a segítségkéréshez – állapították meg ausztrál és brit kutatók.
A tanulmány 11 fogságban élő, de nem megszelídített kenguru bevonásával készült.
Az erszényesek közül tíz, amikor nem tudott kinyitni egy élelemmel teli dobozt, mereven bámult a kutatókra. Kilenc közülük pedig felváltva nézett hol az emberre, hol a tárolóra, mintha a tárgy felé akarna mutatni.
„Mi ezt a kommunikáció egy szándékos formájának tekintettük, segítségkérésnek” – mondta a tanulmányt vezető Alan McElligott, az angliai Roehampton Egyetem kutatója, aki jelenleg Hongkongban dolgozik. „A vadon élő fajok esetében nem igazán jellemző az a fajta viselkedés, amelyet az alanyoknál tapasztaltunk, ezért ilyen meglepő az eredmény” – tette hozzá a szakember.
