Gyakran előfordul, hogy komoly tudósok létező problémák vizsgálata közben olyan kutatási eredményekre jutnak, amelyeknek se füle, se farka. Ezek a megállapítások ráadásul szakemberek lektorálása után meg is jelenhetnek tudományos szaklapokban, bármennyire is megrökönyödik rajtuk később a világ.
Ennek a jelenségnek a farvizére ült fel évtizedekkel ezelőtt a Harvard Egyetem, és minden évben egyszer egy vicclap szervezésében megrendezi az év legfurcsább, egyben legértelmetlenebbnek tűnő kutatásaiért és publikációiért járó díj átadását, az IgNobelt.
Az „ig” fosztóképzővel ugyan azt jelzik, hogy ezeket a kutatásokat nem kell komolyan venni, de az IgNobel-díjasok tulajdonképpen először megnevettetik, aztán elgondolkodtatják az embert. Nem véletlen, hogy az IgNobel jutalmazottjainak megállapításaiból sok esetben valós kutatási eredmények is születnek, sőt van olyan tudós is, Sir Andre Geim fizikus személyében, aki a vicces „elismerést” követően lett egy másik kutatásával az igazi Nobel-díj tulajdonosa.
Az idei díjátadón a legnagyobb visszhangot azok a tudósok keltették, akik különböző állatokat vizsgáltak meg, nekik nem éppen kellemes helyzetben. Ez persze előfordul komoly tudományos kutatások esetében is kísérleti egerekkel, patkányokkal vagy egyéb aprójószágokkal, de ilyenkor legalább azzal vigasztalhatják a felháborodott állatvédőket, hogy lehet „értelme” a kínzásoknak.
Azt viszont nehéz utólag is megmagyarázni, hogy miért kellett például egy kínai aligátort héliummal telített kamrába zárni.
Eközben ugyanis azt vizsgálták, hogy a fújtatása alatt megváltozik-e a hüllő hangja, mint a gyerekeknek, akik a lufik töltőgázának beszippantásával szórakoznak. Az ezzel foglalkozó nemzetközi kutatócsoport tagjai azt akarták ilyetén módon megtudni, hogy a krokodilfélék a testméretüket is közlik-e a hangadással más élőlények számára.

Fotó: pixabay
A vizsgálat felemás eredményt szült: kiderült ugyan belőle, hogy van összefüggés a krokodilok mérete és az általuk kibocsátott hangok rezgése között, de azt, hogy a többi állat ezt meg is érti-e, természetesen nem sikerült kideríteni.
Hasonló kísérleteket végzett az idei fizikai IgNobelt kiérdemlő Ivan Makszimov és Andrij Pototszkij is.
Ők jobb sorsra érdemes földigilisztákat rezegtettek magas frekvenciájú hangokkal, azt vizsgálva, hogy ez milyen változásokat okoz a gyűrűsférgek alakjában.