Egy nyelven beszélni – avagy az eszperantó csodája

Elég lesz mindenkinek a sajátján kívül egyetlen nyelvet megtanulnia, az eszperantót, és máris megszűnik a Földet elborító hangzavar, vélekedett a nyelvet megalkotó Lazar Markovics Zamenhof – olvasható a Szabad Föld cikkében.

A nyelvet megalkotó Ludoviko Lazaro Zamenhof Forrás: Wikipedia Commons

Új alkalmazottat vesznek fel a céghez. Kiderül, hogy ugyan egyetlen világnyelvet sem beszél, de eszperantóul viszont tud. És jól beszéli ön az eszperantó nyelvet? – kérdezi a főnök.

– Meghiszem azt. Hét évig éltem ott…

Ugyan a vicc, ha magyarázni kell, már nem vicc, de azért mindazoknak, akik még nem jártak Eszperantó országban, elárulom, ez csakis azért lehetett, mert nincs ilyen ország. És ezzel mindjárt az eszperantó nyelv tán legnagyobb problémájának a közepébe csöppentünk, ugyanis

az, hogy miért is nem lett világnyelv az eszperantó, annak a leglényegesebb oka, hogy nincs Eszperantó ország, vagyis nincs mögötte se nemzet, se hatalom, se pénz – a nagy nyelvek államai pedig soha nem támogatták, talán, mert érzik a veszélyét.

De mivel a Föld mintegy 115 országában beszélik, azért létezik egy mondás: Eszperantó(ország)ban soha nem megy le a nap (En Esperantio la suno neniam subiras), amit korábban csak a legnagyobb gyarmatbirodalmak mondhattak el magukról.

Az Európai eszperantó csoportok térképe 1905-ből
Fotó: Wikipedia Commons

Mindez csak azért jutott eszembe, mert egész márciusban 12 másodperces rádióreklámokkal bombázza 26 vidéki rádióállomás hallgatóit az Eszperantó Alapítvány. A cél mindössze annyi, hogy az eszperantótól pozitív információk jussanak el azokhoz, akik hallgatják az adást.

Annyit talán sokan tudnak, hogy 1887-ben egy bizonyos Lazar Markovics Zamenhof varsói szemorvos alkotta meg az eszperantót azért, hogy legyen egy olyan nyelv, amelyet mindenki elsajátíthat második nyelvként, s így megszűnne a Földet körülölelő bábeli zűrzavar.

A nyelvet megalkotó Ludoviko Lazaro Zamenhof
Fotó: Wikipedia Commons

Talán ezért választotta az új nyelv nevének az eszperantót is, a szó ugyanis reménykedőt jelent. Tudják, hogy jelenleg a világ nagyjából 200 országában 6500–6800 nyelv és nyelvjárás létezik? Bár az ENSZ hivatalos nyelvei között „csak” hat szerepel – az angol, a francia, a spanyol, az orosz, a kínai és az arab –, de már az Európai Unió Brexit utáni 26 tagországa 24 hivatalos nyelvet használ, ami azt jelenti, hogy minden felszólalást, minden iratot 24 nyelvre tolmácsolnak, fordítanak.

Ehelyett remélte Zamenhof, hogy elég lesz mindenkinek a sajátján kívül egyetlen nyelvet megtanulnia, és elcsitul a Földet elborító hangzavar és kakofónia.

Hogy milyen fontos egy nyelv hegemóniája, legjobb példa erre a francia EU-ügyi miniszter minapi kifakadása, miszerint elég volt az unióban az angol nyelvből! Nagy-Britannia kilépésével ugyanis az Európai Unióban összesen csak két kis tagállam maradt, amelyekben – a sajátjuk mellett – az angol is anyanyelv: Írország és Málta, a közösségben azonban továbbra is az angol a meghatározó.

Ez ellen szeretne tenni Clément Beaune miniszter, aki szerint ma gyakorlatilag „egy tört angolság” a hivatalos nyelv, elvégre az említett máltaiak és írek kivételével senki sem anyanyelveként beszéli az angolt, a képviselők nagy része meglehetősen konyhanyelven bonyolítja a legkomolyabb tárgyalásokat is.

Az eszeprantisták lapja – 1889. szeptember 1. – az első lapszám
Fotó: Wikipedia Commons

Azért az eszperantisták örömükben még ne rohanjanak Brüsszelbe: annak, hogy hirtelen az eszperantó váltsa le az angolt, nincs esélye, most éppen a franciák erősködnek saját nyelvük térhódítása mellett.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.